Második koalíciós háború
| Második koalíciós háború | |
| Koalíciós háborúk | |
 | |
| A marengói csata | |
| Dátum | 1799–1802 |
| Helyszín | Európa |
| Eredmény | francia győzelem |
| Terület- változások | francia területi nyereség |
| Harcoló felek | |
| Parancsnokok | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Második koalíciós háború témájú médiaállományokat. | |
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_3.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
.jpg)
| Második koalíciós háború (1799–1802) |
|---|
|
Stockach (1799) • Cassano • Montebello • Trebbia • Novi • Bergen • Castricum • Genova ostroma • Stockach (1800) • Marengo • Höchstädt • Hohenlinden • Koppenhága • Algeciras • lunéville-i béke • amiens-i béke |
A második koalíciós háborúban egy több államból álló koalíció támadta meg a Francia Köztársaságot, 1799-ben. A háború 1802-ben – az első koalíciós háborúhoz hasonlóan – francia győzelemmel ért véget.
Tartalomjegyzék
Előzményei[szerkesztés]
1797-ben a franciák győzelmével végződött az első koalíciós háború. A vesztes koalíció azonban 1798 végére újjáalakult az Egyesült Királyság, az Orosz Birodalom, a Habsburg Birodalom, az Oszmán Birodalom, a Nápolyi Királyság és Portugália részvételével.
Lefolyása[szerkesztés]
A hadműveleteket 1799-ben indították meg a szövetségesek a franciák ellen. Miután Károly főherceg a rajnai frontszakaszon 1799. márciusban az ostrachi, majd a stockachi csatában vereséget mért Jean-Baptiste Jourdan hadseregére, a küzdelem súlypontja Itália területére helyeződött át. Itt az Alekszandr Szuvorov tábornagy vezette orosz csapatok az osztrákokkal együttműködve az addai csatában vereséget mértek Jean Victor Moreau hadseregére (1799. június 26.–28.), majd a Trebbia mentén vívott ütközetben (1799. június 17.–19.) szétverték a Nápolyból felvonuló francia csapatokat. Milánó is Szuvorov kezére került, majd az orosz–osztrák csapatok 1799. augusztus 15-én a Novinál vereséget mértek az utolsó, még Appennini-félsziget földjén harcoló francia hadseregre is, melynek parancsnokságát a csata kezdetén elesett elődjétől Moreau vette át. A Szuvorov győzelmeire féltékeny osztrák hadvezetés ekkor az orosz csapatokat teljesen értelmetlenül Svájcba irányította át.
Az első zürichi csatában a franciák vereséget szenvedtek Károly főhercegtől, de a második zürichi csatában az oroszok alulmaradtak az André Masséna vezette francia hadsereggel szemben. Szuvorov ismét átverekedte magát az Alpokon a délnémet területekig, ahonnan a felháborodott I. Pál orosz cár hazarendelte.
Az Egyiptomból visszatért Napoléon Bonaparte tábornok – bár a Genovában körülzárt Masséna 1800. június 4-én letette a fegyvert – a marengói csatában (1800. június 14.) döntő vereséget mért az osztrákokra. Az osztrák csapatok a németországi fronton is nehéz helyzetbe kerültek. A Bajorországban előretörő Moreau tábornok júliusban elfoglalta Münchent, majd 1800. december 3-án a hohenlindeni csatában legyőzte a János főherceg vezette osztrák hadsereget.
Következményei[szerkesztés]
A sorozatos vereségek hatására a Habsburg Birodalom 1801. február 9-én aláírta a lunéville-i békeszerződést, példáját követte a Nápolyi Királyság és Oroszország is. Az 1802. március 25-én aláírt amiens-i békeszerződés az Egyesült Királysággal is békét eredményezett egy rövid időszakra.
Forrás[szerkesztés]
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest, 2004
- Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig ISBN 963-04-6874-3
