Trafalgari csata
| Trafalgari csata | |||
.jpg) | |||
| A trafalgari csata William Turner festményén. | |||
| Konfliktus | Napóleoni háborúk | ||
| Időpont | 1805. október 21. | ||
| Helyszín | a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra | ||
| Eredmény | brit tengeri győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Trafalgar-fok
Pozíció Andalúzia térképén
| |||
| é. sz. 36° 17′ 35″, ny. h. 6° 15′ 19″Koordináták: é. sz. 36° 17′ 35″, ny. h. 6° 15′ 19″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trafalgari csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk legfontosabb tengeri ütközete volt.
A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka. Habár Nelson elesett a csatában, de flottája döntő győzelmet aratott és elhárította Nagy-Britannia lehetséges francia invázióját.
Tartalomjegyzék
A csata előzményei[szerkesztés]
Villeneuve 1805. szeptember végén parancsot kapott, hogy fusson ki flottájával Cádizból, és tegyen partra csapatokat Nápolynál a dél-itáliai francia hadjárat támogatására. A hajóraj október 19–20-án indult el Cádizból, abban a reményben, hogy átjut a Földközi-tengerre anélkül, hogy csatára kényszerülne. Azonban Nelson október 21-én szembetalálkozott a francia–spanyol flottával a Trafalgar-foknál.
A francia-spanyol flotta bár számszerűleg nagyobb volt, ám a francia tengerészek az angolokkal ellentétben nem igazán voltak mesterei a tengeri hadviselésnek. A spanyol flotta hajói és legénysége volt a tapasztaltabb, tengerhez szokott hajóhad, a spanyol tengerészek többsége már eleve tengerész családból került ki.
A csata[szerkesztés]
Villeneuve parancsot adott, hogy egyetlen, északi irányú vonalba sorakozzon fel a flotta. Nelson viszont két rajt alakított ki a saját hajóiból, és megparancsolta, hogy Villeneuve vonalát merőlegesen, nyugat felől támadják meg. Délre a nagyobbik raj – amelyet HMS Royal Sovereign fedélzetéről Cuthbert Collingwood tengernagy vezetett – a francia-spanyol vonal hátsó (déli) 16 hajójával keveredett harcba. Ezzel egyidőben a HMS Victory fedélzetén tartózkodó Nelson 12 hajóból álló rajával megtámadta Villeneuve vonalának elővédjét és közepét. Ez utóbbiban volt Villeneuve Bucentaure-ja is. A zűrzavaros küzdelemben Nelson rajának a zöme áttörte és szétszórta Villeneuve vonalát. A vonal elejét képező Pierre Dumanoir tengernagy vezénylete alatt álló 6 francia és spanyol hajóról nem vettek tudomást az első támadáskor, így ezek délután fél négykor meg tudtak fordulni, hogy a mögöttük lévők segítségére siessenek. Dumanoir gyenge támadását azonban a britek el tudták hárítani. Collingwood befejezte az utóvéd szétverését, és a csata kb. 5 órakor ért véget.
Kommunikáció a csata közben[szerkesztés]
A parancsokat a zászlóshajó, a Victory árbócára felhúzott jelzőzászlókkal közölték. Ezeket a jelzéseket egy titkos kódkönyv segítségével lehetett értelmezni. A zászlójeleket a hajók megismételték, így továbbították a távolabbi egységek felé.
A csata kezdete előtt Nelson szükségét érezte egy külön buzdító üzenetnek is. Ekkor született meg az England expects that every man will do his duty („Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”) zászlójel, amely a csata után hamarosan legendává vált, és ma is gyakran idézik.
Következmény[szerkesztés]
Magát Villeneuve-öt a britek elfogták és Angliába vitték, ahol szabadon engedték, de fél évvel a csata után a franciaországi Rennes városában öngyilkosságot követett el.[1] Flottája 18 hajót és 12 ezer embert vesztett el, ezek nagy többsége hadifogságba esett. Nelson halálos sebet kapott egy francia mesterlövésztől, de amikor fél ötkor meghalt, biztos volt a teljes győzelemben. Az angolok vesztesége 1600 halott és sebesült volt, de egyetlen brit hajó sem veszett el.
A trafalgari csata szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Anglia lerohanására (boulogne-i expedíció). A győzelem több mint száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt.
Források[szerkesztés]
- Lord Nelson és a brit tengeri hatalom megszerzése 1798-1805
- Nelson's Navy
- 200 éves a trafalgari brit győzelem
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
