Bernáth Aurél
| Bernáth Aurél | |
| Született |
1895. november 13.[1] Marcali |
| Elhunyt |
1982. március 13. (86 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festő |
| Kitüntetései |
|
| Sírhely | Farkasréti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bernáth Aurél témájú médiaállományokat. | |
Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13. – Budapest, 1982. március 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, Roboz István újságíró és lapszerkesztő unokája.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Családi háttere[szerkesztés]
Édesapja dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth-ősök földbirtokosok voltak Bihar megyében, de a vallásháborúk következtében elvesztették vagyonukat.
Pályafutása[szerkesztés]
Rippl-Rónai Ödön (Rippl-Rónai József testvére) tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát.[2]
1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése.
Riviéra és más főművei[szerkesztés]
Élete egyik főművét a Riviéra című festményét 1927-ben fejezte be. A mű megvalósította a modern hagyomány és az avantgárd törekvések szintézisét. A Riviérának fergeteges sikere volt. Bernáthot meghívták a KUT tagjának. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki nagy tisztelője volt az alkotónak megvette a múzeum számára a Riviérát. Jelenleg a kép a Magyar Nemzeti Galériában csodálható meg.
Nagy jelentőségű munkái közé sorolják még az Esti park (1930, MNG) és a prágai Károly-híd (1925) című képét. Közismert, hogy a Reggel (1927-28, MNG), a Tél (1929), a Hegedűművésznő (1931, MNG), az Aratóünnepre menő lány (1932) mind-mind nagy sikert arattak a közönség előtt. És sikert aratnak mind a mai napig.
Kiállítások[szerkesztés]
- 1928 Műcsarnok, Tavaszi Tárlat, Budapest; Ernst Múzeum, Gyűjteményes kiállítás, Budapest
- 1937 Frankel Szalon, Budapest
- 1939 Ernst Múzeum, Budapest
- 1956 Ernst Múzeum, Budapest
- 1959 Brüsszeli Nemzetközi Kiállítás
- 1962 XXXVI. velencei biennálé
- 1957 Prága
- 1962 London
- 1971 Kaposvár
- 1972 Budapesti Történeti Múzeum
- 1975 Művészeti Akadémia, Moszkva
- 1977 Tihany
- 1978 Hatvani Galéria
- 1985 Ernst Múzeum emlékkiállítás, Budapest
- 1999 Festőterem, Sopron
Köztéri művei[szerkesztés]
- A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)
- Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai hőerőmű Kultúrháza)
- Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)
- Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)
- Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)
- Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).
Társasági tagság[szerkesztés]
Lásd még[szerkesztés]
Díjak[szerkesztés]
- Szinyei Merse Pál Társaság nagydíja (1929)
- Kossuth-díj (1948, 1970)
- Munkácsy Mihály-díj (1950)
- Érdemes művész (1952)
- Kiváló művész (1964)
Írásai[szerkesztés]
- Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője (1948–1949)
- Írások a művészetről, 1947
- A Múzsa körül, 1962
- A Múzsa udvarában, 1967
- Így éltünk Pannóniában, 1956
- Kor és pálya. 1. Így éltünk Pannóniában; 2. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1958
- Utak Pannóniából, 1960
- A szép könyvről. Bernáth Aurél, Boldizsár Iván írásai; szerk. Szántó Tibor, ill. Kass János et al.; Európa, Bp., 1970
- Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971
- Lássuk, mire megyünk ketten!; Móra, Bp., 1973
- Kisebb világok. Napló; Szépirodalmi, Bp., 1974
- Feljegyzések éjfél körül. Napló; Szépirodalmi, Bp., 1976
- Egy festő feljegyzései. Napló; Szépirodalmi, Bp., 1978
- "A megélt költemény". Szabó Lőrinc levelezése Bernáth Auréllal és családjával, 1933-1957; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Horányi Károly; ME BTK, Miskolc, 2003 (Szabó Lőrinc füzetek)
- Küldj egy kis optimizmust! Bernáth Aurél levelei Fruchter Lajoshoz, 1930-1952; szerk. Rum Attila, jegyz. Mázi Béla, Rum Attila; Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Bp., 2007
Irodalom[szerkesztés]
- Hevesy Iván, Bernáth Aurél albuma (Nyugat, 1923)
- Genthon István: Bernáth Aurél; Farkas, Bp., 1932 (Ars Hungarica)
- Oltványi Imre, Bernáth Aurél újabb képei (Magyar Művészet, 1935)
- Bernáth Aurél kiállítása az 1912-1939. évek műveiből; Almásy-Teleki Művészeti Intézet, Bp., 1939 (Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete)
- Bernáth Aurél újabb képeinek és Rippl-Rónai József (1861-1927) válogatott műveinek kiállítása. 1942. január 18-február 2.; Légrády Ny., Bp., 1942 (Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete)
- Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítása 1956. Katalógus; szerk. Frank János, bev. Végvári Lajos; Ernst Múzeum, Bp., 1956
- Molnár Zsuzsa, Bernáth Aurél csendéletei (Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1959)
- Genthon István, Bernáth Aurél (Budapest, 1964)
- Pataky Dénes, Bernát Aurél (Budapest, 1972)
- Bernáth Aurél festőművész kiállítása. Tihanyi Múzeum, 77.; katalógus összeáll. Cifka Péterné, bev. Keresztury Dezső; Révai Ny., Bp., 1977
- Bernáth Aurél; 2. bőv. kiad.; Corvina, Bp., 1977
- Bernáth Aurél gyűjteményes kiállítása. Kaposvár, Somogyi Képtár, 1980. október 24-től november 30-ig; rend. Horváth János, katalógus összeáll. Horváth János; Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 1980
- Illés Endre, Rend és dráma. Vallomás Bernáth Aurélról (Művészet, 1985. 7. sz.)
- Heitler László, Bernáth Aurél képeiről (Somogy, 1987. 4. sz.)
- Frankó Ákos tanulmánya Bernáth Aurélról (1922)
- Horváth János a Somogyi Kultúra 1985/4-es számában megjelent írása
- Végvári Lajos, 35 év, harmincöt művész (Budapest, 1980)
- Végvári Lajos, Bernáth Aurél emlékkönyv (1995)
- Bernáth Aurél emlékkönyv. A művész születésének 100. évfordulója tiszteletére; szerk. Kratochwill Mimi; Bernáth Aurél Társaság; Bp., 1995
- Végvári Lajos: Szőnyi István, Bernáth Aurél; Well-PRess, Miskolc, 2003
- Rum Attila: Bernáth Aurél; Kossuth–MNG, Bp., 2009 (Metropol könyvtár)
- Mutató nélkül. B. A. úr X-ben. Gróf Ferenc kiállítása a Kiscelli Múzeumban 2016. október 29. és december 31. között; kurátor Mélyi József, szerk. Róka Enikő; BTM Kiscelli Múzeum, Bp., 2016 (Fővárosi Képtár katalógusai)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Bernáth Aurél Galéria. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 8.)
Források[szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 239–240. o. ISBN 963-8477-44-X
- Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Bernáth Aurél lásd 36-37., 268. o. ISBN 9638477660
További információk[szerkesztés]
|
