Marcali

	Marcali
	Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom
; Marcali címere	; Marcali zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Marcali
Jogállás	város
Polgármester	Dr. Sütő László (MOTTE)
Irányítószám	8700s
Körzethívószám	85
	Népesség
Teljes népesség	11 169 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	108,74 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	104,4 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Marcali Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″
	Marcali Pozíció Somogy megye térképén
	Marcali weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Marcali témájú médiaállományokat.

Marcali város Somogy megyében, a Marcali járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.). A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.^[3]

Története[szerkesztés]

Marcali a Péc nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332–1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt, 1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébániatemplomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566, Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573–1574. évi fejadólajstrom a város következő részeit tartalmazta: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 1598–1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig Babócsa várának tartozéka, és 1626–1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól, 1715–1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos, 1820. április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

Első gyógyszertárát 1797-ben alapította meg duliczi Duliczky János (1769–1823) gyógyszerész, a "Szentháromság" néven.^[4] Duliczky János az önzetlen bőkező hírneve volt ismert: "azon nemes cselekedetét, mely szerint, már egy ízben az említett (Somogy) Vármegyében és Helységben fekvő, ’s betegeskedő katonaság számára meg kivántató minden Orvossagot, a’ maga Patikájából csupa felebaráti szeretettöl indíttatván ingyen adott, mod ujjonnan az által tetézte, hogy az említett N. Vármegyében helyheztetett Somogyvár Helyscgbeli lakosoknak , hafonlóképppen minden meg kivántató Orvodágot, csupa hazafiúi buzgóságból, ’s a’nyomorultakon való fzives szánakozásból pénznélküi szolgáltatott".^[5] Halála után, 1825-ben veje, nemeskéri Kiss Gábor (1794–1863) gyógyszerész vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (1809–1888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük, nemeskéri Kiss István (1833–1884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak, majd létrehozta a nemesvidi Megváltó nevű gyógyszertárat.^[6]

Az 1848–49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmad része leégett, 1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita. A Tanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

1926-ban hozzácsatolták a szomszédos Nagygomba községet.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik, Lengyel József, Bernáth Aurél.

Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tisztiétkezdében működik a Helyőrségi Klub.

1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben.^[7]

2014. december 29-én adták át a 68-as főút várost keletről elkerülő új 8 km hosszú 2×1 sávos szakaszát.^[8]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 1,1% németnek, 3,4% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1% szerbnek, 0,1% horvátnak, 0,1% ukránnak mondta magát (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,4%, református 2,5%, evangélikus 0,6%, felekezet nélküli 12,9% (23,6% nem nyilatkozott).^[9]

Nevezetességei[szerkesztés]

Széchenyi-kastély (ma kórház)
Római katolikus templom
Bernáth Galéria
Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont
Marcali Múzeum
Kandler Cukrászda
Marcali Városi Sportcsarnok
Berzsenyi Dániel Városi Könyvtár
Marcali Járásbíróság

Rendezvények[szerkesztés]

Minden év február utolsó szombatján rendezik meg a Borforraló Fesztivált.^[10]

Média[szerkesztés]

Megszűnt médiumok[szerkesztés]

Marcali Városi Televízió (1989-2011)^[11]
N-Joy Rádió - Marcali, FM 88,0 MHz (2006-2013)

Sport[szerkesztés]

Marcali sportegyesületei több sportágban is jól szerepeltek már régóta. A városban két futballcsapat is volt. A Marcali VFC, amely a város csapata, előzőleg Marcali Traktor SK, Marcali MEDOSZ, illetve Marcali Vörös Meteor néven is szerepelt, többek között az NB III-as és a megyei bajnokságban. Itt kezdte pályafutását a későbbi sokszoros újpesti válogatott, olimpiai bajnok Bene Ferenc is. A másik egyesület a helyi katonacsapat Latinka SE néven, amely szintén népszerű lett Marcaliban. A két marcali csapat találkozója mindig különleges esemény volt, sok nézővel.

A birkózás is népszerűvé vált a fiatalok között, már régebben is sok sikert értek el az úttörő-olimpiákon és az országos bajnokságokon.

Az asztalitenisz-, a sakk-, a kézilabda- és a kosárlabda-szakosztályok is jelentősek még. Női kézilabdában egy évig NB I-es csapata is volt a városnak.

A Marcali Tenisz Club követi a régi hagyományokat.a Marcali VSZSE Tenisz Szakosztálya 2002-ben alakult.

A technikai sportok, például az autó- és motorsport is kedveltek.