Osztopán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Osztopán
Tallián-kastély
Tallián-kastély
Osztopán címere
Osztopán címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásKaposvári
Jogállás község
Polgármester Kovács Béla László (független)[1]
Irányítószám 7444
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 864 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség36,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Osztopán (Magyarország)
Osztopán
Osztopán
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 31′ 08″, k. h. 17° 40′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 31′ 08″, k. h. 17° 40′ 08″
Osztopán (Somogy megye)
Osztopán
Osztopán
Pozíció Somogy megye térképén
Osztopán weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztopán témájú médiaállományokat.

Osztopán község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kaposvár és Fonyód között félúton, Somogy szívében, Kaposvártól északnyugatra, Edde, Somogyvámos és Somogyfajsz között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Osztopán Árpád-kori település, amely már a tatárjárás előtt is fennállt. Nevét 1229-ben említette először oklevél mint a székesfehérvári káptalan birtokát. 1317-ben a Gutkeled nemzetségbeli Amadé fia, I. Miklós, a Felső-Lendvai család őse nyerte adományként Károly Róbert királytól. 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említi egyházas helyként. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család szerzett egyes részeire új adományt Zsigmond királytól. 1478-ban osztopáni Perneszy Pál fiai, Zsigmond és Imre, 1512-ben Perneszi Imre fiai: Miklós, Pál és István volt Osztopán birtokosai. Az 1536-os adólajstrom szerint Zewld Péter, Perneszi Imre, Perneszi István özvegye, Egyed és a Zalay család volt a földesura és még 1660-ban is a Perneszi családé volt. 1715-ben itt 11 háztartást írtak össze és ekkor részben Babócsay Ferenc özvegye, részben pedig a kincstár birtoka volt. A Váraljai-dűlőben a földmunkák során régi építmények nyomaira bukkantak a helybéliek, akik szerint ott állhatott egykor a földbirtokosok várkastélya. Ezt a hagyományt jelzi a földrajzi név is, mint ahogy néhány dűlőnév: Sándorica, Málica, Jakusavica, Umsica és Tarasica ugyancsak arról árulkodik, hogy valaha tótok is lakták e vidéket. A 19. században újabb birtokosok írták be nevüket Osztopán krónikáskönyvébe: ez idő tájt a Siklósy és a Tallián családnak volt földterülete. Ez utóbbiak építették fel 1910-ben azt a kastélyt, amely napjainkban az általános iskolának ad helyet. Parkjában védett tölgy-, vadgesztenye- és tiszafák élnek, a terület idegenforgalmi hasznosítása számos lehetőséget rejt.

A 20. századi történelemből a két világháború hagyott komoly nyomot az itt élők emlékezetében, a világégések áldozatairól minden évben a templomkertben álló emlékműveknél emlékeznek meg a község lakói.

A település 1977-ben veszítette el korábbi közigazgatási önállóságát, amikor Somogyjádhoz központosították. Érthető, ha a rendszerváltás idején legfontosabb törekvése épp ennek az önállóságnak a visszaszerzése volt. Ezután az 1990-es években már látható fejlődést tudhattak maguknak: szinte a teljes infrastruktúra kiépült a faluban.

Osztopán község önkormányzata 2002 szeptemberében írt alá az erdélyi Galócás község önkormányzatával együttműködési és barátsági megállapodást. Azóta a két testvértelepülés folyamatosan ápolja a kapcsolatát, s kölcsönösen segíti egymást.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,1%-a magyarnak, 13,2% cigánynak, 1,8% németnek mondta magát (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,9%, református 1,5%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 9,7% (28,2% nem nyilatkozott).[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Honfoglalás kori sírleletek
  • Római katolikus templomát Szent Mihály tiszteletére 1770-ben építették. Orgonáját 1880 körül Lesnyik József és Kész Ernő építette. Harangja közül a 72 cm átmérőjűt 1845-ben Hornung József, a 48 cm átm. Seltenhofer Frigyes fiai, 1939-ben, a 105 cm átmérőjűt Szlezák László öntötte. Kegyura 1880-ban a Vallásalap volt.
  • Nepomuki Szent János szobor (1803)
  • Tallián-kastély

Testvértelepülés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Osztopán települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Osztopán Helységnévtár

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]