Zamárdi
| Zamárdi | |||
 | |||
| Zamárdi temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Járás | Siófoki | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Csákovics Gyula (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8621 | ||
| Körzethívószám | 84 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2424 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 53,64 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 45,15 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Zamárdi
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 53′ 01″, k. h. 17° 57′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 01″, k. h. 17° 57′ 40″ | |||
Zamárdi
Pozíció Somogy megye térképén
| |||
| Zamárdi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zamárdi témájú médiaállományokat. | |||
Zamárdi a Balaton déli partján, Somogy megyében, a Siófoki járásban, Siófok és Balatonföldvár között fekvő város. Neve 1932 és 1943 között Balatonzamárdi volt.[3]
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Északon a Balaton határolja, keleten Siófok, délen Balatonendréd, nyugaton Szántód a szomszéd település. A lakott terület legmagasabb pontja a Kőhegy (176 m).
Megközelíthető a 7-es főúton, az M7-es autópályán, illetve a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon.
A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.[4]
Története[szerkesztés]
A város területe évezredek óta lakott, a régészeti feltárások során számtalan őskori, bronzkori, kelta, germán és római lelet került elő. A legkiemelkedőbb régészeti emléke az avar kori temető, amely a Kárpát-medence legnagyobb és egyedülállóan gazdag leletanyaggal rendelkező avar kori lelőhelye.[5]
A város neve először 1082-ben tűnik fel Scamard alakban egy határjárási iratban, majd 1171-ben Zamardként egy hiteles oklevélben. Nevét a 13. századtól Somárd, Somárdi, majd a 18. századtól Szamárdi alakban írták. Zamárdiként először egy községbírói számadásban szerepelt 1828-ban.[6]
Az avar kor utáni következő meghatározó időszak a honfoglalás utáni korra esik. A település első okleveles említését 1082-ből ismerjük, ezt követte a teljesen hitelesnek elfogadott, III. István magyar király 1171-es oklevelében való említés. Az ősi falu a fontos útvonal mellé települt Egyházas-Zamárd lehetett.[5]
A 16. században a török pusztítása megpecsételte az egykori falvak sorsát. 1594-ben a török lerombolta Egyházas-Zamárd templomát, házait. A templom helyén ma egy négyméteres tölgyfakereszt áll.[6] A környék hosszú időre elnéptelenedett. A település újjáélesztése az 1730-as évektől kezdve Grassó Vilebald tihanyi apát és utóda, Lécs Ágoston nevéhez fűződik: a környező és távolabbi megyékből 42 jobbágycsalád költözött ide.[6] 1774-ben megépült Zamárdi temploma is.[5]
A lakosság fő megélhetési forrása az ezt követő évszázadokban a föld- és szőlőművelés, az állattenyésztés és a halászat volt. A mezőgazdaság egészen az 1960-as évekig meghatározó maradt, amikor is megkezdődött a Balaton idegenforgalmi hasznosításának új korszaka.[5]
1861-ben megépült a déli vasútvonal, amely jelentős mértékben hozzájárult a térség fejlődéséhez.[6]
1939-ben, Lengyelország lerohanása után itt létesült az első gimnázium és líceum a Magyarországra menekült lengyelek számára. 1980-ban emléktáblát avattak az egykori iskolaépület falán, amelyben akkor a Fővárosi Gyermekotthon és Általános Iskola működött.[7]
A település 1927-ig kisközség, ekkor alakult nagyközséggé, vagyis ettől kezdve tartott önálló jegyzőt. 1950-től önálló tanácsú község volt, 1970–1990 között Balatonendréddel közös tanácsot alkotott, melyet 1989-ben nagyközségi tanáccsá nyilvánítottak. 1990-től önálló önkormányzata van, nagyközségi címét megtartva 2008. július 1-jén kapott városi címet.
1997-ig Zamárdi része volt Szántód is, amely azonban 1995-ben népszavazáson az önállóság mellett döntött.[8]
A fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. 1913-ban megalakult a Balatonzamárdi Fürdőegyesület,[6] a fürdőtelep látványos fejlődése pedig az 1930-as években indult meg. Napjainkban Zamárdi a balatoni idegenforgalom egyik fellegvárának számít. A regisztrált vendégéjszakák száma meghaladja a 300 000-et.[5]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 3,6% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,8%, református 9,1%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 11,1% (23,1% nem nyilatkozott).[9]
Éghajlata[szerkesztés]
A település a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlati határok közül a szárazföldi, az óceáni és a mediterrán éri. Az évi középhőmérséklet 10,3 C, a napsütéses órák száma évente 1900-2000 óra. A legmelegebb hónap a július, középhőmérséklete 21 C. A leghidegebb a január, középhőmérséklete –1,1 C.[10]
Zamárdi környékén az északnyugati szelek uralkodnak, viharos szeleket északról kap a település, kevés esővel. Nyugati, délnyugati irányból érkeznek a front előtti szélviharok esővel. A főként a nyári hónapokra jellemző helyi zivatarok általában hirtelen törnek ki, erős szél kíséretében, de gyorsan távoznak. Az évi csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t.[10]
Növényzete[10][szerkesztés]
Őshonos növénytakaró csupán kevés helyen található. A part mentén nádasokat, délebbre sást, gyepfoltokat találunk. A feltöltött, nem beépített területen fűz és sás nő. A magasabb területek mezőgazdasági művelés alatt állnak.
A nehezen művelhető dombokat lomblevelű erdők borítják: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs, juhar és szilfa. Kisebb területen telepített fenyves található. A cserjeszintben gyakori a mogyoró, a húsos som, a galagonya, a kökény és a vadrózsa. A gyepszintben fajokban gazdag növényzetet találunk.
Állatvilága[10][szerkesztés]
A gerincesek közül a Balatonban 42 őshonos halfaj él, például keszeg, fogas, ponty, balin, csuka, harcsa és kecsege. A telepített halak közül például az angolna, a busa és az amur.
- Kétéltűek: például különféle békák, gőte
- Hüllők: például vízisikló, mocsári teknős
- Madarak: például sirály, vadkacsa, bütykös hattyú, nyári lúd
Az erdők és mezők gerincesei:
- Hüllők: például erdei sikló, lábatlan gyík, zöld gyík, mocsári teknős
- Madarak: például cinke, feketerigó, pinty, fecskék, fürj, harkály, mezei búbospacsirta, fácán, varjú, réti héja és bagoly
- Emlősök: például mezei nyúl, róka, őz, szarvas, vaddisznó
Nevezetességei[szerkesztés]
Szamárkő[szerkesztés]
A város egyik legfőbb nevezetessége a Szamárkő. A Szamárkő a város nyugati végén, a Kiserdő szélén található. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán vályúszerű mélyedés, ennek végén pedig "tűzgödör" látható. A sziklához délről kör alakú, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.
A kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és az ebben lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.[11]
A képződményhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A kisebb kövön látható két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Más legendák pedig arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére, vagy éppen a vízözön hagyta ott. Egy régebbi balatoni ismertető szerint pedig a Szentföldről hozták a keresztes lovagok.[11]
A Szamárkő ősi áldozati helynek számít. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép "termékenység-varázslatot" mutatott be a kő körül bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és a napisten tiszteletére terményeket, állatokat áldoztak fel, égettek el annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is használták a helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt.[11]
Kőhegyi kilátó[szerkesztés]
A településtől délnyugatra emelkedik a szép környezetű, kiváló szőlőtermő és csodás panorámát nyújtó magaslat, ahol egy kőkereszt mellett borospincék és hétvégi házak találhatók.[11] A kirándulóúton megközelíthető Kőhegy tetején található kilátóból gyönyörű panoráma tárul elénk. A 2000-ben, a Millenium emlékére épült kilátó helyén egykoron a tihanyi apátság présháza állt egészen 1948-ig.[12] A második világháború utáni események azonban ezt a régi épületet sem kímélték: anyagát széthordták, így megsemmisült.[13]
A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. A kelta korból származó urnatemető leleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A rómaiak villákat építettek a hegy nyugati lábánál, amit a máig napvilágra kerülő épületmaradványok bizonyítanak.[13]
A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga jelzésű túraútvonalat követve juthatunk fel.[13]
Kisboldogasszony római katolikus templom[szerkesztés]
A Fő utcában található római katolikus templom 1771 és 1774 között épült barokk stílusban. Az oltárkép, a szószék és a keresztelőkút műemléknek számít. A templom nyaranta hangversenyek helyszíne, búcsúja szeptember elején van (Kisboldogasszony). A templom előtt kőkereszt áll, amely 1862-ből származik. Mögötte Nepomuki Szent János szobra áll egy falazott fülkében, amely szintén műemlék.[14]
2010 júniusában itt szentelték fel Magyarország és Közép-Európa egyetlen francia barokk hangzású orgonáját Kocsi György plébános fáradozása nyomán. Az orgonát a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. építette Bertrand Cattiaux világhírű francia orgonaépítő közreműködésével. Az orgona intonálását személyesen Cattiaux végezte.[15]
A francia barokk zenei műveket korábban nem lehetett eljátszani kompromisszumok nélkül Magyarországon a német típusú orgonákon, mert ezeken nem szólaltak meg az eredeti hitelességgel. A templomban található hangszeren más a sípok viselkedése, elhelyezkedése és megszólaltatása. Keskenyebbek és rövidebbek a billentyűk. Felépítését tekintve a barokk stílusra, a 17. és 18. század első felének stílusára készült.[15]
Ezt megelőzően évtizedekig nem volt orgona a Zamárdiban található templomban. A második világháború alatt az oroszok megfigyelőpontot alakítottak ki a templomtoronyban, az orgonaszekrényt elégették, a sípokat magukkal vitték, a hátrahagyott darabokat pedig a helyi iskolások vitték el.[15]
Üdülőhelyi kápolna[szerkesztés]
A Petőfi utcában, az üdülőterületen található kápolna felépítését az 1920-as években fellendülő balatoni turisztikai élet tette indokolttá. A kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Megépítése Dr. Purebl Győző egyetemi tanár és tanácsnok nevéhez fűződik, az épületet Margó Ede szobrai díszítik. A kápolna egész éven át várja a híveket.[16]
Hősök Kápolnája[szerkesztés]
A Temető közben, a Kálvária-dombon található ez a neobizánci stílusban épült kápolna. Laki Benő plébános kezdeményezésére Gecse Viktor tervezte a környék hősi halottai emlékére.[17]
A plébános már nem érhette meg a kis kerek kápolna felszentelését 1934-ben, sírja azonban itt található. Az emléktáblákon 41 név található, akik az első világháború és 38 név, akik a második világháborúban haltak hősi halált.[17]
Tájház[szerkesztés]
A Fő utcában található tájház berendezése egy 19-20. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be. A kiállított használati tárgyak zöme a helyi helytörténeti gyűjteményből származik. A ház mögött egy zsúpfedeles pajta található.[18]
A tájház a Balaton-vidék jellegzetes népi építészeti jegyeit tükrözi, és a mestergerendába bevésett évszám tanúsága szerint 1847-ben épült. Oszlopos tornáccal és nádtetővel rendelkezik. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben vásárolta meg, majd az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre eredeti formájában 1975 nyarán. 1977-ben nyitották meg a látogatók előtt. A tájház a nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel is látogatható.[18]
A Magyar fájdalom szobor[szerkesztés]
A Magyar fájdalom című szobor a vasútállomás közvetlen szomszédságában, a Szabadság téren található és Margó Ede (1872-1946) szobrászművész alkotása. Az 1930-as években ajándékozta Zamárdi városának, mert itt volt nyaralója.[19]
A magyar fájdalom emlékművét a trianoni békeszerződés miatt érzett fájdalmának kifejezésére ajándékozta a városnak. A szobor egy izmos férfialakot ábrázol, aki csónakjában a viharos vízen hánykolódik és ezzel a magyarság magányos küzdelmét testesíti meg. Csak 1956-ban kerülhetett ismét köztéren kiállításra.[19]
További nevezetességek[szerkesztés]
- Zamárdi Néprajzi Gyűjtemény (Fő utca 115., a zamárdi emberek életének tárgyi emlékeit bemutató kiállítás, kizárólag a tájháznál történő előzetes bejelentkezés alapján, a tájházzal azonos nyitvatartással látogatható)
- Emlékkereszt (Pusztai dűlő, Zamárdi határában, Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén, az Egyesület Zamárdiért állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére 1993-ban)
- Vaskereszt (Tatárcsapás végén az erdőben, Zamárdi határának legmagasabb pontján, tégla alapzaton áll, kovácsoltvasból készült, egy kapolyi kovácsmester munkája)
- Rákóczi-emlékkő (a Kőhegy tetején, a Kilátó lábánál, közadakozásból állíttatta a város a szabadságharc 300 éves évfordulóján)
- Honfoglalási emlékmű (Fő utca – Széles csapás találkozásánál, a honfoglalás 1100. évfordulójára készült 1996-ban, Szervátiusz Tibor alkotása)
- 1848-1956-os emléktábla (a Templom téren, Fő utca)
- Emléktábla és kopjafa az 1848-as hősök tiszteletére (Szabadság tér, 1998-ban, a szabadságharc 150 éves évfordulójára állíttatta Zamárdi Nagyközség Önkormányzata, azon zamárdi nemzetőrök tiszteletére, akik az 1848-as események során Josip Jelačić horvát bán seregétől védték a települést)
- Mini Hadtörténeti Múzeum (magángyűjtemény, Zamárdi-felső, Siófoki utca 30/a., az első és második világháború relikviáit összegyűjtő kiállítás)
- Military park (Szent István utca, a Magyar Néphadsereg muzeális eszköz- és gépparkja, a második világháborúban és az ötvenes, hatvanas, hetvenes években használt tankok, rakétalövők és egyéb harci eszközök kiállítása)
- Tengeri Akvárium (magángyűjtemény, Akácfa utca 4/a., nyaranta előre meghirdetett nyitvatartással, egyébként bejelentkezéssel látogatható)
- Zamárdi Kalandpark (Zamárdi-felső, 2009-ben nyitotta meg kapuit közel 3,5 hektáros, ősfákkal borított területen, akadály- és csúszópályákkal)
- Forgó Zamárdiring Gokart-pálya (Siófoki út, a Kocsi Csárda és a piac mögött, 10 darab 270 cm3-es Honda motorral üzemelő, 550 méter hosszú, döntött kanyarú, nem síkterepű pálya)
- Kertmozi (Kossuth Lajos utca, 1961-ben épült, 2012-ben felújították)
Balaton Sound fesztivál[szerkesztés]
2007 óta minden júliusban a településen tartják a Sziget Kulturális Szervezőiroda által rendezett Balaton Sound fesztivált, melyen főként az elektronikus zene képviselői lépnek fel. A 2012-es fesztivál 2013 elején elnyerte a rangos European Festivals Award kitüntetést a legjobb közepes méretű fesztivál kategóriában.[20]
Testvértelepülések[szerkesztés]
Híres zamárdiak[szerkesztés]
- Dr. Klatsmányi Tibor (1933 - 1986), hídépítő mérnök, tanszékvezető tanár
- Prof. Dr. Lichtenberger György (1944 – 2009), fül-orr-gége és fej-nyaksebész szakorvos, kutató
Díszpolgárok[23][szerkesztés]
- Friesz Kázmér ny. iskolaigazgató
- Kocsis Zoltán zongoraművész
- Benkő László zenész, az Omega együttes tagja
- Dr. Magyar György ügyvéd
- Simándi István
- Kalmár Imréné
- Dobribán Géza ny. erdőmérnök
- Piller Dezső tanár
- Deák Dezső
- Tüskés Tibor író
- Márton Ferenc
- Zoltán Jenő tanár
- Prof. Dr. Lichtenberger György orvos
- Dr. Regőczy Miklós orvos
- Dárdai Pál labdarúgó
Zamárdi az irodalomban[szerkesztés]
- Zamárdi az egyik, érintőlegesen említett helyszíne Örkény István Irodalom és szerelem című egyperces novellájának.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Zamárdi város honlapja
- Zamárdi Településtörténete – Kezdetektől a XIX. sz. végéig – (Zamárdi Községtörténeti Tanulmányok)
- Légifotók Zamárdiról
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Zamárdi története a KSH helységnévtárában
- ↑ A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
- ↑ a b c d e Polgármesteri köszöntő
- ↑ a b c d e Története. [2013. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
- ↑ Buskó András (szerk.): Lengyel emlékhelyek. Budapest, 2003. 104. o., wysocki.hu
- ↑ Népszavazás[halott link]
- ↑ Zamárdi Helységnévtár
- ↑ a b c d Természeti környezet
- ↑ a b c d Zamárdi szamárkő. [2012. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Présház
- ↑ a b c Kilátó
- ↑ Római katolikus templom
- ↑ a b c Barokk orgona
- ↑ Üdülőhelyi képolna
- ↑ a b Hősök kápolnája
- ↑ a b Tájház
- ↑ a b Magyar fájdalom szobor
- ↑ Balaton Sound
- ↑ Testvértelepülések
- ↑ a b c Zamárdi testvértelepülései (magyar nyelven) (php). Zamárdi Város Önkormányzatának honlapja. [2009. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
- ↑ Díszpolgárok
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
