Ságvár
Ságvár | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Siófoki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kecskés Gábor (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 8654 | ||
Körzethívószám | 84 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1807 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 46,12 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 38,44 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″ | |||
Ságvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ságvár témájú médiaállományokat. |
Ságvár község Somogy megyében, a Siófoki járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 km-re fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett.
Története[szerkesztés]
Ságvár területén több korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, 17 000 évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. Származnak leletek a bronz- és a rézkorból is, az első írásban is említett település pedig a kelta eredetű Tricciana volt. A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony közötti út. Az egykori, közel 1 km hosszú, 2,5 m széles római kori várfalból ma már csak néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Az erőd a 4. században leégett, a rómaiakat lassan más népek váltották fel. Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a 9. század végén ide érkező magyarok egyik törzsét Ság vezette, róla kapta a nevét a település.
A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johanita lovagok tulajdona volt. Ságvár néven (Sagwar írásmóddal) először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. 1536-ban a település 17 telekkel rendelkezett és a fehérvári káptalan tulajdonában állt, majd a török megszállás idején az endrédi náhije részét képezte. Vára több harc színhelye volt, a Tömlöc-hegy pedig onnan kapta nevét, hogy a törökök börtönt építettek ott. 1558-ban a tihanyi vár kapitánya, Takaró Mihály azt jelentette, hogy július 7-én „az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot.”
1531-ben Török Bálint pártfogásával a megmaradt magyar lakosság a református hitre tért át. 1571-ben a település a török kincstár adólajstromában szerepelt 48 házzal, később 52-vel. 1646-ban egy feljegyzés eklézsiáját már virágzó egyházként említi. 1715-ben új templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt, majd ezekben az években építették fel ma is álló templomukat. A katolikus templom a 18. század közepén készült el.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Sió környékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.[3]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 0,2% horvátnak, 2,5% németnek, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, református 15,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 9,3% (31,8% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus templom (Munkás Szent József), 1756-ban épült[5]
- Református templom (1819-ben épült), udvarán romkert[6]
- Nepomuki Szent János-szobor, 1830-ban készült[7]
- I. világháborús emlékmű
- II. világháborús emlékmű
- Aliréti vadászház[8]
- A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.[9]
- A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.[10]
Képek[szerkesztés]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt szolgált Szilády László (Kiskunhalas, 1812. április 15. – Kiskunhalas, 1862. június 7.) református lelkész.
- Itt született Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus
- Itt született Szilády János (Ságvár, 1839. április 6. – Bácsfeketehegy, 1889. április 1.) református lelkész.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ságvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Ságvár története a falu honlapján. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
- ↑ Ságvár Helységnévtár
- ↑ A katolikus templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
- ↑ A református templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
- ↑ A Nepomuki-szobor a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
- ↑ Az aliréti vadászház a somogyturizmus.hu oldalon
- ↑ Geoláda a Betyár-barlangnál. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
- ↑ Geoláda a Lyukas-dombnál. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
További információk[szerkesztés]
- Ságvár az utazom.com honlapján
- Ságvár honlapja
- Ságvár nem hivatalos honlapja
- Ságvár - Légi felvételek
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|