Bodrog (Magyarország)
Bodrog | |||
A falu északi részén álló felsőbűi harangtorony, mellette egy 104 éves kőkereszt | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Kaposvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Erdei Norbert (független)[1] | ||
Irányítószám | 7439 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 439 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 28,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,78 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 29′ 41″, k. h. 17° 39′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 41″, k. h. 17° 39′ 02″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrog témájú médiaállományokat. |
Bodrog egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól 20 km-re észak-északnyugatra található. Áthalad rajta a Hetest az Osztopán és Somogyfajsz közötti úttal összekötő út. Bodrog szomszéd települései keletre Somogyjád (szilárd burkolatú úttal nincsenek összekötve), délkelet-délre Csombárd, észak-északkeletre pedig Osztopán.
Bodrognak saját vasútállomása vagy vasúti megállója nincs, a legközelebb Osztopán állomása és a földúton megközelíthető somogyjádi állomás található hozzá.
Története[szerkesztés]
Bodrog nevét 1313-ban említették először az oklevelek, maga a név (eredetileg „Botrok”, „Bodrok” formában) a lankás, bodros szóból alakult ki, és csak a 19. század óta írják G végződéssel.[3]
1449-ben a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. A Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok osztályos egyezségre léptek a helység fölött. 1512-ben Messer István is birtokos volt itt, aki itteni birtokrészeit eladta Perneszi Imrének. 1726-ban nevét Bodrok alakban írták. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család birtoka volt, a 19. század elején pedig a Bottka család lett itt birtokos. 1911-től a Keller és a Hegyesy családok örökölték e birtokot. Az itt lévő egyik kúriát Bottka Antal a 19. század eleje körül építtette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusztáv építtette a 19. század elején.
A határban, az úgynevezett Törökhegyen nagyméretű földalatti építkezés nyomait találni, melyek valószínűleg a török megszállás idejéből valók.
A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.
1910-ben 563 lakosából 536 magyar volt. Ebből 494 római katolikus, 63 református, 5 izraelita volt.
A községhez tartoztak: Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskút-puszták is.
Bő[szerkesztés]
Alsóbű- és Felsőbű-puszták helyén a középkorban a Bő nemzetség ősi birtoka, Bő helység feküdt, amelyet 1229-ben Bev alakban említett először oklevél; ekkor a székesfehérvári káptalan birtokában állt. Nevét 1329-ben Bew alakban írták, majd előfordult az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is mint egyházas hely Bun alakban. 1458-ban és 1536-ban az oklevelek Szent-Keresztről címzett prépostságát is említették. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepelt. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták be a helység birtokába, 1559-ben pedig Tahy Ferenc és neje, Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1701-1733 között neve Nagybű alakban fordult elő, ekkor Jankovics István birtoka volt. 1835-ben már két Bű nevű település is létezett: Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállt. Felsőbű még 1856-ban is a báró Pongrácz családé volt.
Felsőbű ma a település északi részét alkotja, míg Alsóbű körülbelül ott feküdt, ahol a mai Petőfi utca eléri a Pogány-völgyi víz patakot.[4] Az alsóbűi elhagyott temetőben néhány régi síremlék és egy összetört kőkereszt még ma is látható.[5]
Szentmártonkő[szerkesztés]
Bű szomszédságában, az 1536. évi adólajstromban Szentmártonkő helységet találjuk, amely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, amely az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is előfordult.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,3%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 1,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,5%, református 2,5%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 5,9% (23,3% nem nyilatkozott).[6]
Nevezetességei[szerkesztés]
Marton Ákos megyei főépítész tervei alapján új templom építésébe kezdtek 2005-ben, az építkezés 2010-ben készült el.[7] Ennek a templomnak a közelében is, valamint mind a „régi” Bodrog településrészen, mind Felsőbűn áll egy-egy helyi védelem alatt álló harangtorony.[8][9][10]
Alsóbűn találták meg a székely–magyar rovásírás legkorábbi emlékének tartott, vitatott olvasatú alsóbűi feliratot egy vaskohóban használt fúvókán. A lelet 1999-ben került elő.[7][11]
A falutól nyugatra található egykori Álláskútpuszta lakóépületei mára nyomtalanul eltűntek, de a régi temető, valamint benne egy kápolna és egy 90 éves kőkereszt még ma is láthatók a szántóföldek között.[12]
A helyi tűzoltóegyesület 2015 óta minden húsvétkor végigjárja a falut, és tűzoltófecskendőjük segítségével locsolják meg az itt lakó lányokat, asszonyokat.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Erdei Norbert nyert az időközi polgármester-választáson Bodrogon. Kaposvár Most, 2016. július 11. (Hozzáférés: 2016. augusztus 8.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Rólunk. Bodrog.hu. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
- ↑ A Habsburg Birodalom második katonai felmérésének térképe. (Hozzáférés: 2015. május 16.)[halott link]
- ↑ Az alsóbűi temetőkereszt maradványai. muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2015. május 16.)
- ↑ Bodrog Helységnévtár
- ↑ a b A falu honlapja. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
- ↑ A déli harangtorony (a „régi” Bodrog településrészen). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
- ↑ A középső harangtorony (a templom közelében). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
- ↑ Az északi harangtorony (a felsőbűi településrészen). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
- ↑ Hosszú Gábor: Heritage of Scribes, 216. oldal. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
- ↑ Balogh Béla és Balogh János: Az álláskútpusztai temető. geocaching.hu. (Hozzáférés: 2015. május 16.)
- ↑ Mit szólna, ha így érkeznének a locsolók?. Kapos.hu, 2017. április 17. (Hozzáférés: 2017. április 17.)