Péterhida
Péterhida | |||
A 209 éves vízimalom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Káló Tímea (független)[1] | ||
Irányítószám | 7582 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 147 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 12,65 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,62 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 00′ 26″, k. h. 17° 21′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 26″, k. h. 17° 21′ 35″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Péterhida témájú médiaállományokat. |
Péterhida egy község Somogy megyében, a Barcsi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Barcstól északnyugatra, a Gyékényes–Pécs-vasútvonal mellett fekszik, néhány kilométerre a Drávától. Közúton csak Komlósdról közelíthető meg, vasúti megállóhelye is Komlósddal közös.
Története[szerkesztés]
Péterhida a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, később II. Ulászló a Báthoriaknak adományozta. 1536 és 1550 az ezen családból származó Báthori András mellett a babócsai plébános is a falu földesura volt. 1660-ban az akkor Péter-hídja néven említett település Szent-György várának tartozéka volt, majd 1677-ben a Széchenyiek tulajdonába került, és egészen a 20. századig az övék is maradt.[3]
1848 őszén egy Jelacsics hadához tartozó granicsárcsapat megtámadta a falut, de a helyi nemzetőrök és népfelkelők sikeresen visszaverték a támadást. Az első világháborúban 25, a másodikban 16 péterhidai lakos halt hősi halált.[3]
Péterhida a Drávának és holtágainak köszönhetően ősi halásztelepülés: története során szinte mindig élt itt legalább 8–10 halász, sőt, újabb kori történetéhez hozzátartozik, hogy egy ideig a Földművelésügyi Minisztériumnak is volt itt halászati kísérleti telepe. A helyi halleves jellegzetessége az volt, hogy mindig nagy haldarabok kerültek bele. Az 1960-as évek elején azonban a Rinyát szabályozták, az Ó-Dráva elmocsarasodott, így az addig eresztőhálókat és varsákat használó halászat hanyatlani kezdett. Egyúttal az 1810-ben épült vízimalom, amely addig több környékbeli falu (köztük horvátországi falvak) őröltetését is ellátta, beszüntette tevékenységét.[3]
Az 1950-es téeszesítésig virágzott a helyi gazdaság: a halászat mellett sokan marhát és lovat tartottak. 1956-ig több szövetkezet működött itt: a Dolgozó Nép Alkotmánya, majd a Kossuth és a Drávamenti mgtsz. A termelési eredmények azonban egyre csökkentek, hasonlóan a lakossághoz: 1960-ban 540-en, öt év múlva már csak 470-en éltek Péterhidán. A 20. század végére, 21. század elejére a népesség igen elöregedett, a fiatalok közül sokan elvándoroltak, mivel a településen kevés a munkalehetőség. Az infrastruktúra viszont jól kiépített: van korszerű vízmű, kábeltelevízió és gázvezeték is, emellett működik a faluban művelődési ház, könyvtár és falugondnoki szolgálat is. A helyi iskolát azonban, amelynek alsó és felső tagozata is volt, be kellett zárni, a gyerekek Barcsra járnak tanulni.[3]
Idegen elnevezései[szerkesztés]
A bolhói horvátok Petridának, a barcsi horvátok Petricának hívták a települést.[4]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,5%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,7% horvátnak, 5,6% németnek mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 4,9%, felekezet nélküli 8,3% (18,8% nem nyilatkozott).[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
A faluban négy országos védettségű műemlék épület található: egy harangtorony, egy népi lakóház (a hozzá tartozó góréval együtt), egy kúria és egy 1810-ben épült, klasszicista stílusú vízimalom. 2017-es állapotfelmérések szerint sajnos a kúria igen romos,[6] de a 21. század elejére szintén romossá vált vízimalmot teljesen felújították.
A település mellett egy fás legelő is található, ahol néhány óriási méretű tölgyfa is áll, valamint olyan ritka növények is előfordulnak, mint a tőzikék, a liliomfélék és az orchideafélék.[3]
Képek[szerkesztés]
Gyaloghíd a Rinyán
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Péterhida települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ a b c d e Péterhida az egykori Barcsi kistérség honlapján. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
- ↑ Péterhida Helységnévtár
- ↑ Péterhida műemlékei. (Hozzáférés: 2017. március 15.)