Nagyberény

	Nagyberény
	; Nagyberény címere
	; Nagyberény címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Siófoki
Jogállás	község
Polgármester	Tóth András Károly (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám	8656
Körzethívószám	84
	Népesség
Teljes népesség	1305 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	55,83 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	23,14 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Nagyberény Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 47′ 56″, k. h. 18° 09′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 56″, k. h. 18° 09′ 53″
	Nagyberény Pozíció Somogy megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberény témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Nagyberény községről szól. Hasonló címmel lásd még: Dicske.

Nagyberény község Somogy megyében, a Siófoki járásban.

Nagyberény

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nagyberény története
3 Bortermelés
4 Népesség
5 Híres szülöttek
6 Nevezetességek, pihenési, kikapcsolódási lehetőség
7 Jegyzetek
8 További információk
9 Kapcsolódó szócikkek

Fekvése[szerkesztés]

Siófoktól kb. 17 kilométerre délkeletre található. Megközelíthető a 65-ös főútról Som után balra letérve, vagy vonattal a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon. Siófokról rendszeres autóbuszjárat is közlekedik Nagyberénybe. Vasútja ritkán, lassan közlekedik, fennmaradása is kétséges. Sommal közös állomása elhanyagolt, fa talpfái felújításra szorulnának.

Nagyberény története[szerkesztés]

A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordul elő. Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település.

Az újabb kori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelenlétre utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidó dombon és Kerek hegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királyné birtokához tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban IX. Bonifác pápa három esztendőre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező telepesek érkeztek.

A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület (A jelenlegi focipálya környéke), amely fennmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közel eső mai Karahoma-dülő is.

1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somogyi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult ujjá, a török időkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. A 18. Század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb településekhez tartozott. A község legelői és erdői különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelőket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetből hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le. A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel később megépült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tűzvész martaléka lett.

A huszadik század első békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az első világháború idején a lélekszám meghaladta az 1600 főt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.

Bortermelés[szerkesztés]

A berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a 13. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt. Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővárosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része-a jobb szőlőművelési feltételek reményében Szegedre vándorolt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 75,4%-a magyarnak, 3,4% cigánynak, 0,2% görögnek, 1,8% németnek, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (24% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,8%, református 8,6%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,5%, felekezet nélküli 7% (27,6% nem nyilatkozott).^[3]

Híres szülöttek[szerkesztés]

Dr. Faust Miklós (Nagyberény, 1927. december 25. – Maryland, 1998. június 6.), Amerikában magyarnak maradva lett világhírű gyümölcsfiziológus. Hosszú ideig a Fruit Laboratory vezetője volt Beltsville-ben.

Nevezetességek, pihenési, kikapcsolódási lehetőség[szerkesztés]

I–II világháborús hősi emlékmű található a katolikus templom mellett.
A falunak saját termálvízzel működő panziója van. Az értékes vizet Siófokon is használják a termálfürdőben.
A falu központjához közel 2010 nyarától, a patak vizét felduzzasztva, 1,5 hektáros területen mesterséges halastó üzemel.
A falunak több szőlőhegye van, itt kitűnő borai. A hegyek tetejéről elláthatunk a Balaton keleti medencéjéig.
A falu délkeleti határán túl, az úgynevezett Zsidó-hegy lábánál modern sportcélú lőtér üzemel.
A környék igen gazdag apró és nagyobb vadakban is. Erdeiben őzek, vaddisznók, szarvasok egyaránt megtalálhatók.