Berzence

	Berzence
	Római katolikus barokk templom
	; Berzence címere
	; Berzence címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Csurgói
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Kovács Zoltán (független)
Irányítószám	7516
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	2574 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	47,41 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	53,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Berzence Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 12′ 27″, k. h. 17° 08′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 27″, k. h. 17° 08′ 46″
	Berzence Pozíció Somogy megye térképén
	Berzence weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Berzence témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Berzence Somogy megyei nagyközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Berzence (egyértelműsítő lap).

Nem tévesztendő össze a következőkkel: Börzönce és Berzenke.

Berzence nagyközség Somogy megyében, a Csurgói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A horvát-magyar határátkelőhellyel rendelkező község megközelíthető közúton Nagyatád vagy Csurgó felől, illetve vasúton a Nagykanizsa–Barcs–Pécs vonalon.

Története[szerkesztés]

Berzence nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először, tehát már ekkor egyháza is volt.

1377-ben Berzencét tartozékaival együtt a Pécz nemzetségbeli Lóránt szerezte meg, akinek utódai magukat innen Berzenczei Lorántfiaknak nevezték. Fia, Berzenczei Lorántfi György1406-ban és 1418-ban új adománylevelet nyert a helységre, mely ekkor vámhely is volt. Fiai, Sandrin és László, 1463-ban egyezkedtek Berzencze és Szenterzsébet fölött. 1468-ban berzenczei és szenterzsébeti kastélyaikat Szenterzsébeti Forster Györgynek idegenítették el. 1473-ban Berzenczei László itteni birtokaiba özvegyét és Szentgyörgyi Vincze Péter özvegyét iktatták be zálogképen. 1477-ben Forster György, Vincze Péter özvegyétől, a nála zálogban levő birtokrészeket visszaváltotta, ezzel az egész helységnek birtokosa lett. 1490-ben Keresztelő Szent János tiszteletére épült egyházát is említették az oklevelek. Forster György 1481-ben Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadta. 1486-ban azonban Forster és neje, Csapi Ilona, szerződésre léptek Nagylucsei Orbán győri püspök királyi kincstartóval, mely szerint Forster a leányát a püspök unokaöccsének, a nyolcéves Ferencnek eljegyezve, megegyeztek, hogy örökösök nélkül leendő kihalásuk esetére birtokaik kölcsönösen egymásra szálljanak, Berzence vára pedig Forster György halála után Ilona asszonyra szálljon.

1550-ben Zalai Kelemen volt a földesura. Szigetvár elestének (1566) hírére az őrség kiszökött a várból, amelyet a török kardcsapás nélkül elfoglalt. A törökök Berzenczét egy járás székhelyévé tették, várát pedig megerősítették. Az 1568-1569 évi zsoldlajstrom szerint az őrség 379 emberből állt. 1571-ben a berzenczei járás megszűnt és a helység a görösgali járáshoz tartozott. Ekkor csak 5 házból állt. 1594-ben Zrínyi György tárnokmester visszafoglalta a várat, de csakhamar ismét török kézbe került. Az 1618-1619 évi zsoldlajstrom adatai szerint a török őrség 349 emberből állt. Az 1664 évi téli hadjárat alatt a keresztény hadak ismét visszafoglalták a várat.

1701-1703-ban Berzence a Szalay család birtoka volt. 1715-ben 20 háztartását írták össze. 1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a helység földesura. A 20. század elején herceg Festetics Taszilónak volt a nagyobb birtokosa, akinek itt szép kastélya is volt, csinos vendégházzal. A kastélybeli termek falait Pausinger-féle hatalmas vadászati festmények és erdőrészletek borították. 1758 április 10-én és 1811 szeptember 27-én országos vásárok tartására is szabadalmat nyert a település.

Van olyan forrás, amely szerint 1867-ben Berzencén nyílt meg Somogy vármegye első óvodája,^[3] bár más forrás szerint 1866-ban Bálványoson is létesült óvoda.^[4]

Berzence egykori és jelenlegi részei[szerkesztés]

Lankócz neve az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is előfordult. 1406-ban már két helység; Egyházas és Felrét-Lankócz, melyeket Berzenczei Lorántfi György kapott adományként. 1481-ben mindkét helység Szenterzsébeti Forster György birtoka, aki felerészét Bornemisza Jánosnak engedte át. 1726-ban Felső-Lankócz- és Alsó-Lankócz-puszták a Szalay családé voltak.

Atak falu a mai Lankócz szomszédságában feküdt. Ugyancsak szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben, tehát már plébániája is volt.

Berzence mellett fekszik Vecsernye-puszta is. Neve a középkorban Vecsenye alakban fordult elő és 1454-1498-ban a vránai perjelség birtoka volt.

Berzence szomszédságában feküdt Szenterzsébet is, Lankócz szomszédságában pedig Mindszent. Mind a két falu szerepelt már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. A török időkben teljesen elpusztultak.

Berzencéhez tartoztak még a következő lakott helyek: Keresztfai-puszta, Perdócz-major, Garics-puszta, György-major (azelőtt Koplaló) és Vadaskerti-major.

Idegen elnevezései[szerkesztés]

Horvátul a falunak két neve van. A felsőszentmártoni horvátok Brežnjicának, a vízvári horvátok Breznicának hívják.^[5]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,7%-a magyarnak, 4,9% cigánynak, 0,4% horvátnak, 0,3% németnek mondta magát (14,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71,1%, református 2,5%, evangélikus 0,9%, felekezet nélküli 3,8% (21,4% nem nyilatkozott).^[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Festetics-kastély
Római katolikus barokk templom (1767)
Berzence várának maradványai
Jankovics Imre (1885-?) berezncei pásztor, virtuóz dudajátékával a somogyi dudazene egyik legismertebb adatközlője.
A 18. században épült egykori Postafogadó^[7]

Képek[szerkesztés]

A Festetics-kastély
A 18. században épült egykori Postafogadó
Várdomb
81 éves Szentháromság-szobor
Kőfaragványok a templom közelében

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Berzence települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 - Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 53. o. (2013). ISBN 978-963-87678-5-1
↑ Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015). Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 24. o. (2016). ISBN 978-615-80091-8-8
↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
↑ Berzence Helységnévtár
↑ Berzence nevezetességei: a könyvtár. (Hozzáférés: 2014. november 3.)