Öreglak
| Öreglak | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Somogy |
| Járás | Fonyódi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Maczucza Miklós (független)[1] |
| Irányítószám | 8697 |
| Körzethívószám | 85 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1537 fő (2015. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 73,12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 20,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Öreglak
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″ | |
Öreglak
Pozíció Somogy megye térképén
| |
| Öreglak weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Öreglak témájú médiaállományokat. | |
Öreglak község a Dél-Dunántúli régióban, Somogy megyében, a Fonyódi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A Dunántúli-dombság Somogyi-dombságában fekszik, Somogy megye északi részén, a Nagyberek déli peremén. A legközelebbi városok: 8 kilométerre Lengyeltóti és 15 kilométerre Fonyód.
Megközelíthetősége[szerkesztés]
A községen átmenő út elkészültekor, 1890-ben, fontos hadiútnak számított Szerbia felé. A közlekedés busszal és vonattal egyaránt jó; előbbiből kilenc járat, utóbbiból nyolc érinti naponta Öreglakot. Közúton a Lengyeltótiból Marcaliba vezető úton érhető el.
Vasúton a MÁV 36-os számú, Kaposvár–Fonyód-vasútvonalán érhető el.
Közélet[szerkesztés]
Önkormányzat[szerkesztés]
- Cím: 8697 Öreglak, Fő u. 14.
- Tel.: 85/530-039
- Fax: 85/530-013
- E-mail: polghiv@oreglak.hu
- Hivatalos honlap:www.oreglak.hu
Polgármester[szerkesztés]
- Jelenleg Maczucza Miklós, 2006 óta
- 1989 és 2006 között Horváth Endre (MSZP, 1990 előtt társadalmi megbizatású tanácselnökként)
- 1977 és 1989 között Öreglak a lengyeltóti székhelyű közös tanácshoz tartozott. 1980-tól a közös tanács elnöke Papszt Lajos volt.
| 1990-1994 | 1994-1998 | 1998-2002 | 2002-2006 | 2006-2010 | 2010-2014 | 2014- |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Horváth Endre | Maczucza Miklós | |||||
| MSZP | – | |||||
Története[szerkesztés]
A falut régen áthatolhatatlan mocsár választotta el a megye egykori központjától, Somogyvártól, a lápból itt emelkedik ki Kupavár dombja, mely Koppány vezér birtoka volt. A magaslatból belátni az egész Balatont, sőt a zalai és a veszprémi részeket is.
A település környéke már a bronzkor óta lakott.
Első írásos említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik.
1449-ben csak Lak alakban említették az oklevelek és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkednek fölötte.
1484-ben, Laki Thúz Miklós halála után, testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége miatt, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényt adtak be II. Ulászló királyhoz, hogy a tőlük elvett birtokokat adná vissza, de eredménytelenül, mert II. Ulászló 1500-ban utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékainak birtokába.
II. Lajos Lak várát butsányi Korláthkői Péternek adományozta, aki 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába, de Szapolyai János király a várat Bakits Péternek adományozta, kitől enyingi Török Bálint vette el.
Wárday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó, 1542-ben, kevéssel azután, hogy Török Bálint Szulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ez adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakoztak. Wárday érsek ekkor elrendelte, hogy Korláthkői Péter leányai: Anna és Erzse Lakvár birtokába és tartozékaiba beiktattassanak.
1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse Nyáry Ferenczné, összes lakvári birtokrészét átadta nővérének, Annának Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba.
1550-ben Tahy Ferenc vette meg 1200 forintért, majd 1559-ben ő és felesége, Zrínyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferenc egyik lányát, Margitot, Orsich Kristóf vette feleségül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferencz második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobánc vár ura vette feleségül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferencz győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öcscsének Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett.
Az 1680 évi osztozkodás alkalmával Jankovics István kapta.
1566-ban a vár török kézre került, akik az 1568-1569 évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628-1629 évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben királyi megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, ahol 1708 május 25-én rác rablók meggyilkolták.
1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai, a 20. század elején pedig Jankovics-Bésán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya.
A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.
1910-ben 1385 lakosából 1382 magyar volt. Ebből 1354 római katolikus, 10 református, 14 izraelita volt.
A településhez tartozott egykor Baráti puszta és Vasad puszta is.
Baráti puszta[szerkesztés]
Baráti puszta a Gutkeled nemzetség ősi birtoka volt, amelyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Iváncért elcserélt.
Vasad puszta[szerkesztés]
Vasad puszta a középkorban falu volt, neve szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is Vosad néven.
1408-ban a Misel nemzetségbeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka.
1726-ban már puszta és Jankovics Istváné volt, 1733-ban pedig Lengyel Miklós özvegyéé.
Egyházi közigazgatás[szerkesztés]
Római katolikus egyház[szerkesztés]
A Kaposvári egyházmegye (Kaposvári Püspökség) Somogyvári Esperesi Kerületéhez tartozik. Önálló plébániával rendelkezik. Plébániatemplomának titulusa: Szent Anna. Fíliaként hozzátartozik: Barátihegy, Kisberény, Pusztakovácsi, Libickozma, Somogyfajsz.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,8%-a magyarnak, 13,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 70,2%, református 2,6%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7,7% (17,2% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus (Szent Anna-) templom: 1751-ben épült, barokk stílusban. A 19. század elején klasszicista stílusban átépítették.
- Jankovich-kúria: gróf Jankovich Bésán Elemér építtette.
- Római katolikus kápolna: 1815-ben épült, késő barokk stílusban.
- Millenniumi emlékoszlop
- Két XIX. századi műemlék kőhíd az Öreglak–Marcali összekötőúton
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Öreglak Helységnévtár
