Babócsa
| Babócsa | |||
 | |||
| Somssich-kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Járás | Barcsi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Péter István (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7584 | ||
| Körzethívószám | 82 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1510 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 48,73 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 30,99 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Babócsa
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″ | |||
Babócsa
Pozíció Somogy megye térképén
| |||
| Babócsa weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Babócsa témájú médiaállományokat. | |||
Babócsa (horvátul Bobovec[3]) község Somogy megyében, a Barcsi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Belső-Somogy déli részén, a horvát határtól 5 kilométerre fekszik. A Rinya-patak a településnél lép be a Dráva árterébe.
Vonattal elérhető a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon.
Története[szerkesztés]
Területe az őskor óta lakott, sok réz- és bronzkori leletet tártak fel itt. Előbb a honfoglaló Bogát vezér, később Koppány vezér birtokolta, majd Tibold ispán, a Tibold nemzetség őse kapta meg. Később a nemzetség itt Szent Miklós tiszteletére Szent Benedek-rendi monostort alapított, amely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. 1231-ben a nemzetség tagjainak osztozkodásakor Babócsát a Tibold nemzetségbeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék Babócsa plébániáját is említette, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezett. E plébániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. A pápai tizedjegyzék szerint ekkor csak kápolna állt a településen. Egy 1348 évi oklevél említette először a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot. Az apátság az 1536 évi adólajstrom szerint még megvolt. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka volt. 1398-ban Babólcsai Miklós fiának az örökös nélkül elhalt Lászlónak birtokát Marczali Dénes nyerte adományul, a Marczali család ugyancsak itt rendezte be birtokközpontját. Babócsa a 15. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél pedig oppidumnak írta. 1475-től a Báthoryaknak is volt itt birtoka. 1490-ben pedig, mikor a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepelt az oklevelekben, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul.
1496-ban II. Ulászló már a Báthoryak vendégeként töltött néhány napot a várkastélyban. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyújtották, majd elhagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568-1569 évi török zsoldlajstrom adatai szerint a várőrség 558 emberből állt. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére a várat elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618-1619-es feljegyzések szerint a török várőrség 359 emberből állt. Az 1664 évi hadjárat alatt gróf Zrínyi Miklós, a költő foglalta vissza Babócsa várát a törököktől. Egy 1701-1703 évekből való összeírás szerint Babócsa ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban már Rindsmaul grófné kapta meg adományként III. Károly királytól. A településre a törökök kiűzése után számos, nem magyar nemzetiségű betelepülő érkezett. Babócsa gyors fejlődésnek indult, 1715-től mezővárossá vált, később járási székhely lett. 1726-1733 között a gróf Rindsmaul család, 1776-ban Végh Péter, 1835-ben pedig Végh István örökösei birtokolták, akiktől 1842-ben idős gróf Somssich Adolf vásárolta meg. A Sommsich család építtette a községbeli kastélyokat is, melyek közül az egyik 1800 körül épült. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. 1742 október 28-án Babócsa országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. 1878-ban egy nagy tűzvészben a településen 50 ház égett le. 1891-ben 2443 horvát és magyarajkú lakosa volt.
A Babócsa alatt elfolyó Rinya melegvízforrásairól már az 1900-as évek elején is megemlékeztek. A 20. század elején Borovszky Samu már így írt erről: „...A Rinya - különösen itt - sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas”. 1953-ban nagyobb gázmezőket találtak a környékén és ezzel párhuzamosan termálvizet is felleltek; ennek kiaknázására az 1960-ban a községben termálfürdő épült.
Babócsa környékén feküdt egykor Németsziget és Könyöked is.
Németsziget[szerkesztés]
1297-ben a Hahót nemzetség birtoka volt.
Könyöked[szerkesztés]
Az 1536. évi adólajstromban Babócsa szomszédságában feküdt Könyöked is, melynek neve már az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát ekkor már egyházas hely lehetett.
Babócsa vára[szerkesztés]
A várért a török hódítások idején nagy harcok dúltak: Toigon Ozman török hadvezér foglalta el, és amikor Nádasdy Tamás nádor megkísérelte visszavenni, néhány akna felrobbant és nagy részét romba döntötte. Báthory András újból felépíttette, de Szigetvár bevétele után ismét a törökök kezébe került, és a harcok során ismét komoly károk érték. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak sikerült visszafoglalnia. A község hajdani várából keltezte Zrínyi 1664. február 11-én azt a bécsi udvarnak szóló jelentést, amelyben a törökök elleni sikeres téli hadjáratról számol be, egyben az elfoglalt várak megtartására fegyvert és katonát kér a királytól. Az apátság épületét azonban ebben az évben rombolták le a törökök.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84%-a magyarnak, 13,2% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% horvátnak, 0,1% románnak mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,6%, református 1,6%, evangélikus 0,1%, felekezet nélküli 14,7% (22,7% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület
- Törökvár
- Basakerti vár és templomromok az Árpád-korból
- Árpád-kori földvár romjai
- Somssich-kastély – klasszicista stílusú kastély 1820-ból
- Török türbét utánzó kútház a 18. századból
- Nárcisznap, Nárcisz-futás
- Babócsai Termálfürdő (2008 óta működése szünetel[5])
Az Árpád-kori templom romjai
A Török-kút
Szent István-szobor
Római katolikus templom
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Babócsa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
- ↑ Babócsa Helységnévtár
- ↑ Kincs a föld mélyéről. Kapos.hu, 2018. február 13. (Hozzáférés: 2018. március 13.)
