Szulok
Szulok | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hengerics József (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 7539 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 690 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 24,29 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 27,91 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 03′ 12″, k. h. 17° 33′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 12″, k. h. 17° 33′ 04″ | |||
Szulok weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szulok témájú médiaállományokat. |
Szulok (németül: Sulk) község Somogy megyében, a Barcsi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Somogy megye déli részén, Barcstól 14 km-re északkelet felé a Barcs-Kaposvárt összekötő 6623-as út mentén fekszik. A település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt. Szulokból autóval kevesebb, mint egy óra alatt el lehet érni Barcsra, Nagyatádra, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre is. A tömegközlekedés szintén optimálisnak mondható a jelen állapotokat tekintve.
Története[szerkesztés]
Szulok település neve a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben is szerepelt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Zulak alakban fordult elő. Ez a település később - valószínűleg a török megszállás alatt - elpusztult, a 18. századig pusztán maradt.
A település a Széchenyi család birtokába került. Gróf Széchenyi István 1715-57 közt Württembergből származó németekkel telepítette be, akik szénégetéssel foglalkoztak. Az erdők megfogyatkozásával a homokos területen dohánytermesztéssel kezdtek foglalkozni.
Az 1772-es megyei összeírás szerint a falunak volt katolikus parókiája és tanítója. („Az oskola tsak a téli hónapokban áll, nyáron pedig soha sincsen.”)
A falu levéltárban található legrégebbi pecsétje 1788-ban keletkezett.
A római katolikus templom 1800-ban épült. A templom védőszentjei Szent Simon és Júdás Tádé apostolok, akiket a favágók tekintik védőszentjüknek.
A település ekkortól kezdve folyamatos fejlődésen ment keresztül, 1811-ben például mezővárosi rangot kapott. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,5%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,6% horvátnak, 35% németnek mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,7%, református 2,3%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,5% (18,2% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus templom (1800)
- Szentháromság-szobor
- Tájház
- Termálfürdő: a több mint ötvenfokos termálvízre egyébként a hatvanas években bukkantak a település közelében. Aztán 1969-ben megépült a fürdő, majd 1996-ban egy kemping is létesült a forgalmas strand mellé. A gyógyító hatású víz kitűnő a reumás, illetve nőgyógyászati panaszok enyhítésére. A szuloki termál strand az idegenforgalmi szezon alatt van nyitva, május elejétől szeptember végéig. A Termálfürdő és kemping 2012 áprilisától ismét üzemel (bővebb információ itt
- Az alsó falusi temetőben az egyik sírfeliratot Vörösmarty Mihálynak tulajdonítják, aki az 1848-as szabadságharc leverése után az egyik szuloki családnál talált menedéket:
- „Meg ne háborítsd a csendet, mely e sír körül lebeg.
- Itt egy édes jó anyának fáradt teste szendereg.
- Éltében sokat virrasztott, hadd nyugodjék hamva hát.
- Gyermekei és unokái könnye könnyítse meg porát.”
- A Kakasd és Zomba között elterülő hatalmas mocsár lecsapolását két szuloki ember végezte 1770 és 1772 között 500 forintért.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szulok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Szulok Helységnévtár
Források[szerkesztés]
- Andrássy, Antal - Szili, Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona. Somogy Megyei Levéltár, Somogy Megyei Pedagógiai Intézet. Kaposvár 1983.
- Árvay Jenő:Kakasd település földrajza és története, 1936
Külső hivatkozások[szerkesztés]
További információ[szerkesztés]
Molnár István: A szuloki svábok. Kalauz 1857. 217-218. old.