Fonó (település)
Fonó | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Kaposvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Nyerges Péter (független)[1] | ||
Irányítószám | 7271 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 256 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 22,81 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,61 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 24′ 01″, k. h. 17° 57′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 24′ 01″, k. h. 17° 57′ 11″ | |||
Fonó weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Fonó témájú médiaállományokat. |
Fonó község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól, Dombóvártól és Igaltól 20 km-re fekvő külső-somogyi község. Megközelíthető Batéig a 61-es számú főúton, Batétól északra 4 km-re fekszik.
Története[szerkesztés]
Fonó Árpád-kori település. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Nevét 1250-ben említették először az oklevelekben, ekkor királynéi szolgálmányosok lakhelye volt. A Fonóról szóló első írott emlék IV. vagy Kun László király idejéből, 1278-ból való.
Az 1536. évi adólajstrom szerint már Somogy vármegyéhez számították és földesurai Lengyel Gáspár és Boldizsár voltak. 1542-es adólajstromban Vásárosfonó, másként Nagyfonó nevű helységet találhattunk itt. Fonó az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint már csak 6, az 1573-1574. évi defter szerint 10 és az 1580. évi szerint 13 házból állt, majd az 1660-as dézsmaváltságjegyzék szerint már a székesfehérvári custodiatusé volt. Az elpusztult község az 1715-ös országos összeírásban új településként szerepelt. 1726-ban gróf Nádasdy László csanádi püspök birtoka volt, 1733-ban pedig már ismét a székesfehérvári custodiatusé.
1805-ben a magyarországi kegyes tanítórend nyerte adományul Ferenc királytól, és az övék volt még az 1900-as évek elején is. A 20. század elején Somogy vármegye Igali járásához tartozott. 1910-ben 550 magyar lakosa volt, melyből 543 római katolikus, 5 református, 2 izraelita volt. A település határának egy részén a "Pálháza" dűlő fekszik, amelyről a hagyomány azt tartja, hogy a régi falut alapító Fonai Márton egyik fiának neve Pál volt, aki itt építtetett magának házat. A régi falu a mai szőlők helyén volt és azt Fonai nevű letelepülő alapította.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,1%-a magyarnak, 6,5% cigánynak mondta magát (9,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,7%, református 5,3%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 11,8% (13,4% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma - 1814-ben épült, felszentelése nagy ünnepélyességgel történt 1815. július 23-án.
Védőszentje: Szent Márton püspök.
- Fonói Iskolamúzeum - 2013-ban nyílt meg, előzetes bejelentkezés alapján látogatható.[4]
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Dr. Rosta Ferenc: Fonó község története
- Dr. Lanszkiné Széles Gabriella: Fonó története és néprajza
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fonó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Fonó Helységnévtár
- ↑ Iskolamúzeum. Vidéki élmények. (Hozzáférés: 2018. február 7.)