Kaposszerdahely

	Kaposszerdahely
; Kaposszerdahely címere	; Kaposszerdahely zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Prépost László (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám	7476
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	953 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	104,97 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	8,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kaposszerdahely Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 19′ 15″, k. h. 17° 45′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 15″, k. h. 17° 45′ 27″
	Kaposszerdahely Pozíció Somogy megye térképén
	Kaposszerdahely weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kaposszerdahely témájú médiaállományokat.

Kaposszerdahely község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kaposszerdahely Kaposvár szomszédságában, attól délnyugatra helyezkedik el a Zselic dombjai között, a Berki-patak völgyében.^[3] A falu régebbi házai a Szenna felé vezető út mellett és annak közelében állnak, két újabb lakóövezetet a dombokon hoztak létre.^[4]

Története[szerkesztés]

Kaposszerdahely története 1230-ig nyúlik vissza, amikor is a Monoszló nemzetség fejnek, Makariás ispánnak fia, Tamás vásártartási jogot kapott a szerdai napokra Ropoly vára alatt. 1245-ben az emiatt már Szerdahelynek nevezett falut a Dersfiek vásárolták meg, 1332-ben pedig már temploma és plébániája is volt. Ekkor az oklevelek Tókajjal együtt említették. 1335-ben építtette Dersfi Miklós Szent László tiszteletére a pálos monostort. Ugyanebben az évben az országbíró egy peres ügyben fel próbálta méretni Tókaj határait, azonban a környékbeli lakók az udvarnokok helyettes ispánjának és Simon falubírónak a vezetésével nyilazással megfutamították a földmérőket. 1346-ban a két Dersfi testvér, Miklós és Péter egyenlő arányban felosztották birtokaikat, Szerdahely Miklósé lett. 1394-ben a Lőrinc napján tartott szerdahelyi búcsúba ellátogatott maga Mária királynő is.

1408-ban a falu Szerdahelyi Koron Jánosé lett, 1443–1453 körül a kaposvári vár tartozéka volt. 1495-ben Berzenczei Bornemissza János és rokonai megtámadták a monostort, és elrabolta Danch Orsolya és Danch Veronika ott őrzött iratait. 1501-ben Dersfi Miklós „az őt most nagyon szorongató szükség miatt” számos falvát, köztük Szerdahelyet is elzálogosította Enyinghy Therek Imrének és feleségének, Krisztina asszonynak. 1555-ben, amikor a törökök elfoglalták a kaposvári várat, a szerdahelyi monostor szerzetesei elköltöztek, a lakosság a környező erdőkbe menekült a falu feldúlása elől. 1563-ban a törökök adójegyzéke szerint az ekkor Városszerdahely néven említett településnek mindössze 2 háza volt, de mivel elkezdték a lakosság visszatelepítését, 1571-re már 8-ra emelkedett a porták száma. A törökök ideiglenesen náhijeközpontnak is kinevezték Szerdahelyt. 1706-ban, amikor Kaposvár a kurucok kezére került, a korábban betelepített rácok fosztogatás és gyújtogatás közben elhagyták a zselici falvakat.

1726-ban, amikor sor került a birtokviszonyok hivatalos rendezésére, Szerdahely (a Dersfi család kihalása miatt) a Lengyel és a Prilej családok kezére került. Ők nagy szőlőbirtokokat telepítettek, az egykori monostor helyén pedig ekkor már egy nemesi udvarház állt (bár romjai még egy 1812-es feljegyzés szerint is látszottak). 1802-ben az elpusztult templom helyére kápolnát építettek. Az 1831-es kolerajárvány 30 helyi áldozatot követelt. 1867-ben, amikor a vármegye olyan rendeletet adott ki, hogy le kell rombolni a „betyárcsárdákat”, erre a sorsra jutott a szerdahelyi Barna csárda is.

1895-ben, amikor bevezették az anyakönyvek állami vezetését, Szerdahely a szennai anyakönyvi kerülethez került. A század utolsó éveiben az eladósodott középbirtokosok eladták itteni földjeiket, ezzel párhuzamosan kisparaszti családok települtek be a faluba. 1904-ben iskolát építettek, 1909-ben pedig a belügyminiszter a Kaposszerdahely nevet adományozta a településnek (igaz, ez csak 1929-ben lett végleges). Az első világháború kitörésekor a helyieket a Kaposváron állomásozó 44-es közös és 19-es honvéd gyalogezredbe sorozták be. Kaposszerdahelyet csak 1922-ben nyilvánították önálló kisközséggé, de az adminisztráció továbbra is Szennában maradt.^[5]

1918-ban nyílt meg a ropolyi gazdasági vasút, amely Kaposvárt a Ropolyi-erdővel kötötte össze, egyik megállóhelye a szerdahelyi malomnál volt. A helyiek közül sokak megélhetését biztosította az erdei munka: ők minden nap reggel 6-kor felkapaszkodtak a vasúti kocsikra, este 6-kor pedig a fával megrakott vonat tetején utaztak haza.^[6] A kisvasút 1929-ben szűnt meg. Két évvel korábban avatták fel a faluban a világháborús hősök emlékművét, 1932-ben pedig makadámutat építettek a falun keresztül. Három évvel később készült el a ma is álló templom. A 28 helyi áldozatot követelő második világháború utolsó éveiben Kaposszerdahely menekülteket is befogadott. Az elektromos hálózatra 1949-ben kötötték rá a falut, 1950. május 27-én pedig hozzácsatolták a településhez Tókajpusztát és Kisszennát is. 1951-ben nyilvánították önálló tanácsú községgé, önálló anyakönyvi kerülettel. A helyi termelőszövetkezet 1961-ben jött létre, majd 1968-ban egyesült a szennai Zselic Táj tsz-szel. 1969-ben megszűnt az önálló tanács, a központ ismét Szennába került. Az ivóvizet 1984-ben, a telefont 1990-ben, a gázt pedig 1993-ban vezették be Kaposszerdahelyre.^[5]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,6%-a magyarnak, 6,8% cigánynak, 0,6% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,2%, református 3,9%, evangélikus 0,8%, felekezet nélküli 15,8% (27,5% nem nyilatkozott).^[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Kaposszerdahelynek műemléke nincs, azonban néhány értékes építészeti emléke igen. A római katolikus templom 1935-ben épült neoromanikus stílusban, közelében egy 1912-ből származó kőkereszt és turulszobros világhárobús emlékmű is áll. Az erdélyi testvértelepüléstől, Farcádtól két ajándékot is kapott a falu: egy Trianon-emlékművet és egy haranglábat; utóbbit a temetőben állították fel. Egy helyi művész, Gőbölös Attila két Szent István-szobrot is készített: az egyik itt, a másik Farcádon található. Kaposszerdahelyen van műhelye Horváth Béres János szobrásznak is, aki a Kaposvártól Szilvásszentmártonig vezető út mellé 13 fából készült, vadvirágot ábrázoló alkotást készített. Az ezeket összekötő útvonal neve Vadvirág-út.

Kedvelt kirándulóhely a falutól északra elterülő Tókaji-parkerdő, ahol több tavat is felduzzasztottak. Közelebb található a településhez a 2000-re elkészült Pazderjási-víztározó (horgásztó), ahol már 87 centis csukát és több mint fél méteres pontyot is fogtak.^[8]