Szabás
Szabás | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Nagyatádi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Sári Dénes (független)[1] | ||
Irányítószám | 7544 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 622 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 33,19 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 18,11 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 17′ 22″, k. h. 17° 26′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 22″, k. h. 17° 26′ 53″ | |||
Szabás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabás témájú médiaállományokat. |
Szabás község Somogy megyében, a Nagyatádi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól délnyugatra, Nagyatádtól északkeletre, a Nagybajom-Lábod közötti út mentén, Kisbajom és Nagykorpád közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szabás nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először. Ekkor már népes település lehetett, mivel már egyháza is volt. Neve Zabas alakban 1395-ben is szerepelt. A tatárjárás idején a falu mellett vezetett a Szigetvárt Segesddel összekötő úgynevezett szenes út. 1395-ben a Batthyányak birtoka volt. 1403-ban Batthyány György fiai, László és Albert, hűtlenség miatt, birtokaikat elvesztették, amelyeket 1404-ben a Tapsonyi Anthimiek kapták meg, de 1405-ben ismét a Batthyányak ismét visszanyerték. 1536-ban Pekry Lajos és Gyulay István, 1550-ben Batthyány Ferencz és 1583-ban Batthyány Farkas volt a földesura.
1554-ben a török időkben alatt a török kincstári adólajstromban csak 7 házzal volt felvéve. 1598-1599-ben Istvánffy Miklós volt a birtokosa, 1726-ban, 1733-ban, 1757-ben és 1773-ban a Vasdinnyey és a báró Melczer család, majd a Dezséri Országh és leányágon előbb a Lidértejedi Nagy, majd a Tallián család birtokában volt, de a Vasdinnyey és a Dezséri Krizsanich családoknak is voltak itt részbirtokaik. A 17. század végén tűzvész pusztította a települést, majd a Rákóczi-szabadságharc után népesült be újra főként református vallású betelepülőkkel.
A 20. század elején báró Tallián Dénes és özvegy Somogyi Gyuláné volt itt a nagyobb birtokos. Báró Tallián Dénesnek régi kúriája és szép kastélya is volt itt. A kastélyt Tallián János építtette 1840 táján, ahol boldog családi életet élt, gyarapította birtokait és fejlesztette gazdaságát. A 20. század elején két téglagyár és egy gőzmalom adott a helybélieknek munkát.
A kastélyt a második világháború utáni államosítások után 1955-ig magtárként és terménytárolóként használták. Mára a múltból megmaradt építészeti emlékeket társadalmi és gyógyászati célra hasznosítják. A Tallián-kúriába költözött a községháza, a kastély szenvedélybetegek rehabilitációs intézeteként, míg a Fekete Aladár kastélyában a művelődési ház működik.
A Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt egyházat 1402-ben említik.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,5%-a magyarnak, 18,2% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,6%, református 8,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7% (17,5% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szabás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Szabás Helységnévtár