Felsőmocsolád

	Felsőmocsolád
	; Felsőmocsolád címere
	; Felsőmocsolád címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Mocsai Tamás Balázs (független)
Irányítószám	7456
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	391 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	22,83 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	16,51 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Felsőmocsolád Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 34′ 29″, k. h. 17° 49′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 29″, k. h. 17° 49′ 27″
	Felsőmocsolád Pozíció Somogy megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőmocsolád témájú médiaállományokat.

Felsőmocsolád község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A hosszan végighúzódó község Kaposvártól mintegy 30, Mernyétől 6 km-re helyezkedik el. A település vasúton és autóbusszal is megközelíthető.

Története[szerkesztés]

Felsőmocsolád (Mocsolád) Árpád-kori település, mely már a tatárjárás előtt is fennállt.

Nevét 1229-ben említette először oklevél Muchula alakban írva. 1393-ban Machola, 1485-ben Mochola alakban fordult elő az oklevelekben. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, majd 1483-1484-ben a Csébi Pogány család volt a birtokosa. 1536-ban a veszprémi püspök és Ellyevölgyi László, 1550-ben Alya Máté és Bocskai Ferenc volt a földesura. Az 1563 évi török kincstári fejadódefterbe 10 házzal vették fel. 1573-1574-ben 15, 1580-ban pedig 16 házat írtak össze benne. 1660-ban Pető László birtoka volt, majd az 1701-1703 körül készült összeírás szerint a Diskay család, az 1726-1733-as években pedig Vásonyi Gergely volt a földesura. Az ő ideje alatt épült fel újra a jelenlegi község, melynek 1776-ban Vásonyi Sándor és József özvegye, Boka János és Bódis István voltak az urai, 1856-ban pedig Kacskovics Mihály és a többi Vásonyi örökösök, majd az 1900-as évek elején Kacskovics Zoltánnak volt itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet dercsikai Erőss József 1790-ben építtetett. Egy harmadik úrilak a Rendesi Bárány családé volt. A 20. század elején Somogy vármegye Igali járásához tartozott. 1910-ben 1079 lakosából 1073 magyar, 6 német volt. Ebből 455 római katolikus, 539 református, 70 evangélikus volt. A községhez tartozott: Kisbaba-puszta, Mihály-major és Sándor-puszta is.

Kisbaba-puszta[szerkesztés]

1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között szerepelt. A 15. században köznemesi családok birtoka volt: 1446-ban a Gombos, a Kalmár és a Nagy, 1470 után a Markos, 1487-ben pedig a Vas családok szerepeltek a Babai előnévvel.

A 18. században és a 19. század elején a Lengyel családé volt, majd 1856-ban Nagybaba a gróf Zichy családé, Kisbaba pedig az Erős családé volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 2,6% cigánynak, 4,1% németnek, 0,5% horvátnak mondta magát (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,2%, református 22,4%, evangélikus 4,6%, felekezet nélküli 12,6% (15,2% nem nyilatkozott).^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Kacskovics-Bánó-kastély - Bánó Kastélyszálló
Pongrácz-kúria
Az öreg hársfa (egyes becslések szerint 400 éves is lehet), amit 2012-ben az év európai fájává választottak
Lucai bükkös
Református templom
Erőss-kúria, ma római katolikus templom