Kereki
Kereki | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Siófoki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csicsai László Viktor (független)[1] | ||
Irányítószám | 8618 | ||
Körzethívószám | 84 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 535 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 36,87 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,43 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 47′ 35″, k. h. 17° 54′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 35″, k. h. 17° 54′ 46″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kereki témájú médiaállományokat. |
Kereki egy község Somogy megyében, a Siófoki járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A Balatontól délre 7 km-re, Külső-Somogyban, a Kőröshegy-Pusztaszemesi völgyben található. Szomszédos települések: Kőröshegy, Pusztaszemes, Bálványos, Kötcse, Szólád.
Története[szerkesztés]
Neve „a kerek főnév -i képzős származéka. A kerek szó körhöz hasonló erdőt jelöl (kerek erdő).”[3] Mások szerint azonban az idők folyamán elpusztult kerek templomáról kapta nevét.
Első írásos említése (Quereki írásmóddal) 1193-ból való; III. Béla a székesfehérvári lovagok részére adott adománylevelében. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1332–1337 között a pápai tizedjegyzékben is említve volt, ekkor tehát már plebániája is volt. Régi templomának romjai 1878-ban még megvoltak. Az alapkövek felszedésekor emberi csontokat, olvasószemeket, és egy kettős rézkeresztet találtak ott. 1451-ben már két Kereki nevű helységről is megemlékeztek az oklevelek. 1467-ben Enyingi Török Péter birtokában állt. 1495-ben Nagykerekit és Kiskerekit a Báthoriak kapták adományként, majd1530-ban Báthori András itteni birtokait eladta Perneszi Ferencnek. 1564-ben Perneszi Farkas, 1583-ban osztopáni Perneszy András birtoka volt. Az 1563 évi török kincstári fejadólajstrom szerint 12 adóköteles házból állt. 1598–1599 között a tihanyi vár tartozékai között sorolták fel.
A falu a 17. század elején elpusztult, 1665-ben mint pusztát Perneszi János eladta Salomváry Jánosnak. 1695-ben és 1710–1733 között még a Pernesziek birtoka volt. 1835-ben vizeki Tallián Boldizsár alispán, a zalalövői Csapody és a bodorfalvi Baranyay családok voltak a földesurai. Tőlük 1849 után Satzger Keresztély vásárolta meg és még a 20. század elején is Bálványosi Satzger Pálnak volt itt nagyobb birtoka.
Kereki mellett találhatók Katonavár (Kupavár) romjai is, melyet Fejérkő várával azonosnak tartanak.
A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott.
1910-ben 470 lakosából 462 magyar volt. Ebből 362 római katolikus, 90 református, 11 evangélikus volt.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,9%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% németnek mondta magát (18,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,9%, református 6,8%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 9,2% (28,4% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
Fehérkő vára, más néven kereki Katonavár vagy Kupavár, a falu határában található várrom. A vár valószínűleg a 14. század első harmadában keletkezett. Első ismert várnagya Czikó kapitány volt, akit egy 1336-os oklevélben említenek meg. Luxemburgi Zsigmond Marczali Miklós temesi ispánnak és rokonainak adományozta az erősséget, de Marczali 1402-ben, több főúrral együtt, fellázadt Zsigmond ellen. A lázadást leverték, Kereki várát is harcok árán foglalták el. A falak megsérültek, ezért 1408 körül ki kellett javítani. Marczali Miklóshoz került vissza a vár, mivel kegyelmet kapott az uralkodótól. A 15. század második felében Enyingi Török Péter, majd Báthory István országbíró birtokában volt. 1494-ben ostromolta a várat Miksa császár. Ezután évekig üresen állt. A török előretörése idején – 1540 után – a még megmaradt falakat felrobbantották a magyarok, nehogy az török kézre kerüljön. A török időkben a romos erősség a törököké volt. 1598-ban a tihanyi vár tartozékaként írták össze. A 17. század közepén a Perneszi család birtoka, későbbi tulajdonosa Babocsai Ferencné. A 18. század–19. században köveit, tégláit széthordták, és részben belőle építették 1830-ban az új kereki templomot, és a közelében egy vadászkastélyt is. Ez a kastély a második világháborúban elpusztult. 1961–1962-ben ásatásokat végeztek, de teljes feltárására még nem került sor.
A római katolikus templomot 1830-ban klasszicista stílusban építette Vizeki Tallián Boldizsár császári kamarás. Szent Anna nevére és tiszteletére szentelték. A reformátusok által építtetett harangláb a falu északi részén a főút mellett áll. Az 1823-ban állított,[5] helyi védelem alatt álló[6] haranglábat Kereki község önkormányzata 2015-ben felújította.
Horthy Miklós kormányzó szobrát a róla elnevezett téren 2012. május 13-án avatták fel. A fából faragott, egész alakos, életnagyságú szobor Kücsön Norbert alkotása. A szobrot 2012. május 16-án hajnalban egy Dániel Péter nevű ügyvéd vörös festékkel öntötte le. A megrongált emlékművet a javítás után újra elhelyezték a téren.
Itt halt meg Balogh Kálmán kántortanító 1895-ben, 38 évi tanítás után 64 éves korában (volt 48-as honvéd).
Képek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A 2014-es választás eredménye, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere, Kaposvár, 1984. (19. p.)
- ↑ Kereki Helységnévtár
- ↑ Kereki. Balatononföldvár és térsége. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
- ↑ Kereki helyi építési szabályzata (DOC), 2009 (Hozzáférés: 2015. október 19.)
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Bunovácz Dezső: (szerk.) Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye Ceba Kiadó, 2004.
- Tört.lapok 1895/5-6.sz. 47.o.