Város

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világváros

Budapest madártávlatból
Nagyváros

Debrecen látképe a nagytemplomból
Középváros

Tatabánya látképe
Kisváros

Dorog látképe
Régió fővárosa

Szczecin látképe: színház, nemzeti múzeum és regionális iroda (Nyugat-pomerániai vajdaság, Lengyelország)

A város olyan település, amelynek valamilyen (kulturális, ipari, kereskedelmi stb.) jelentőségénél fogva különleges, törvény szerint meghatározott jogállása van. A város élén ma általában a polgármester áll.

A város az emberi településformák legmagasabb szerveződési szintje. Alapvető jellegzetessége, hogy egyetlen faj igényeit hivatott kiszolgálni: az emberét. Az ember számára a város az egyetlen olyan élőhelytípus, ahol nagy egyedszámban és sűrűségben, lényegében természetesen van jelen. A város ezért a legtöbb diszciplína, például a történelemtudomány, szociológia, orvostudomány, a mérnöki tudományok (például várostervezés/urbanisztika) a közgazdaságtan és a természettudományok művelői számára egyaránt jelentős kutatási terepnek számít.

A város (vagyis „urbanizált terület”) egy széles körben értelmezhető kifejezés, amely földrajzi értelemben egy régió területhasznosítására vonatkozik. Olyan hely, ami „meglehetősen nagy”, sűrűn lakott, és ipari, kereskedelmi és lakóövezetekkel jellemezhető.[1]

Történelem[szerkesztés]

Az első állandó emberi települések és a letelepedett életmód a sikeres mezőgazdasági technikák egyenes következményei voltak. Körülbelül 9000 évvel ezelőttre tehető a kor, amikor a mind hatékonyabbá váló földművelési módszerekkel – az emberiség történetében először – tartósan táplálékfelesleg keletkezett, ami lehetővé tette más munkaformák, más tevékenységek fejlődését is. Az állandó települések sikere abban állt, hogy bennük egyszerre több, egymást kiegészítő tevékenység koncentrálódott, és ez a fejlődő kézműipar, a kereskedelem fokozódását is lehetővé tette. Nem mellékes, hogy városok fejlődésén át vezetett a kereskedelmi útvonalak, így a kereskedő városok hálózatának kialakulása is.

A városok és a falvak közti különbség azonban nem pusztán azok méretében vagy az ott lakók számában rejlik. A funkció az, ami megkülönbözteti a két fő településformát – vagyis a jellemzően agrár és az ipari-kereskedelmi településeket – egymástól.[2]

A huszadik században lejátszódó urbanizációs robbanás, a városi lakosság ugrásszerű növekedése feltételezi, hogy rendelkezésre áll az a táplálékfelesleg, ami a termelők igényein túl a táplálékot nem termelők (t.i. városi lakosság) szükségleteit is kielégíti. A 80 százalékosan urbanizálódott USA-ban a fejlett technológiák alkalmazása lehetővé teszi, hogy egy mezőgazdasági termelő átlagosan 125 másik embernek elegendő táplálékot termeljen. A világ egy másik jelentősen urbanizálódott országában, Hollandiában a mezőgazdasági termeléssel a lakosságnak elenyésző hányada (2%) foglalkozik úgy, hogy az nem a termelés visszafogását jelenti.

A történelem során városok lettek naggyá, majd tűntek el, miközben máshol más városok váltak meghatározóvá. E jelenséget már a görög történetíró, Hérodotosz is megemlíti Kr.e. 440 körül írt könyvében:[3]

„For most of those which were great once are small today; And those that used to be small were great in my own time. Knowing, therefore, that human prosperity never abides long in the same place, I shall pay attention to both alike.” (ford. Aubrey de Sélincourt)

Ami magyarul, annyit tesz: „A legtöbb város mostanára kicsi, amely egykoron nagy volt; és azok, amelyek kicsik voltak, még életemben naggyá lettek. Tudván ezek alapján, hogy az emberi jólét soha nem virágozhat sokáig egy helyen, ezeket a jelenségeket mindenképpen figyelemre méltónak kell tartanom.”

Városiasodás[szerkesztés]

Két fontos dolgot érdemes kiemelni a fenti idézetből. Az egyik az időtényező, amelyet alapul véve a városok történetét, múltját is figyelembe vehetjük. Így elkerülhetjük a hibát, hogy a városokat örök, statikus és megváltoztathatatlan egységként kezeljük. A másik fontos tényező pedig maga az ember, amelynek jelenléte nélkül a városnak nehezen értelmezhető. Ez a két, szorosan összefüggő dolog lényegében a településeknek az emberi történelembe ágyazott, az ember tevékenysége által befolyásolt fizikai és funkcionális értelemben vett fejlődését jelenti, amely a laza szerkezetű mezőgazdasági település irányából a sűrű beépítettségű ipari és/vagy kereskedelmi település felé mutat. Ezzel máris megadtuk az urbanizációnak egyfajta definícióját is.

Marc Antrop[4] kissé összetettebben fogalmaz: az urbanizáció olyan összetett folyamat, amelynek hatására a vidéki vagy természetes területek egy csillagszerű térbeli mintázatot felvéve városi és ipari területekké alakulnak át, és ezt a folyamatot az adott terület fizikai jellege, elérhetősége és a szállítási útvonalak szabályozzák.

Jelenkor[szerkesztés]

A városiasodás, a sűrűn beépített emberi települések terjedése napjainkban már globálisan jelentkező tendenciát mutat. Korábbi becslések már tíz évvel ezelőtt utaltak rá, hogy – a történelem során először – 2005-re az emberiség nagyobbik hányada már városlakó lesz. A becslés lényegében bevált, hiszen az ENSZ adatai szerint 2005-ben a világ lakosságának 48,7 százaléka (3 150 451 000 fő) volt városlakó. Azonban az iparosodott országokban ez az arány már a 80 százalékot is meghaladja (ENSZ, 2005 [1]).

A városok minden időszakban jelentős kiváltságokban és más elbírálásban részesültek más településeknél, ami miatt máig sokaknak kívánatos a városba költözni. A realitás azonban sokszor kiábrándító, és a bevándorlókra még a vidékinél is alacsonyabb életszínvonal vár[5](ENSZ, 2005 [2]).

Napjainkban jellemző urbanizációs trend, hogy a városi lakosság többsége kikötővárosokba, fővárosokba koncentrálódik. A lakosság ilyetén egyenetlen eloszlása a gazdaság nagy fokú polarizáltsága (város – vidék) mellett jelentős környezeti károkozással is jár. Az ilyen „uralkodó” városok jelenléte a politikai hatalom koncentrációjából, az infrastrukturális beruházások egy területre irányuló allokációjából fakad, ami a kereskedelem és ipar lokális fellendülésével jár.[6][7] Ez a folyamat végül – megfelelő méretű és fejlettségű vidéki hátország vagy piac hiányában – az adott nagyváros további növekedését váltja ki. Henderson bemutatta, hogy egy ország adott urbanizációs koncentráltsága (tehát a városi lakosság százalékos megoszlása) a gazdasági növekedésre is hatással van. A koncentráció túl magas, vagy túl alacsony foka egyaránt negatív hatást gyakorolhat.

Gyors következtetések levonása előtt óvatosságra int az ENSZ fentebb hivatkozott kimutatása, amelyből kiolvasható, hogy számos magas GDP-jű, fejlett európai ország (például Ausztria, Finnország, Izland, Írország) lakosságának több mint 40%-a a fővárosban él. Ez az arány a jelen cikkben leírt vizsgálatok két célországa – Magyarország és Dánia – esetében hasonló, 25,3 és 23,4%.

A fenti két ország eltérő mértékben, de egyaránt jelentősen urbanizálódott. Az ENSZ felmérései szerint hazánk lakosságának 66,3, míg Dánia lakosságának 85,6 százaléka él városokban, és a becslések 2030-ra további növekedést jeleznek.

Az urbanizáció globális terjedésének okai igen összetettek, és regionálisan eltérőek lehetnek. Fontos tényezők lehetnek még egy ország vagy régió ipari fejlettsége mellett a háborúk, természeti csapások, de bizonyos források (például víz) hiánya (ENSZ, 2005 [3]), ami nagy szerepet játszhat a városiasodás dinamikus terjedésében is.[8]

Városok fejlődését a hálózatelmélet segítségével vizsgálja Geoffrey West fizikus. Vizsgálatában összehasonította az infrastruktúra fejlődése a növekedéssel csökkenő fajlagos energiafelhasználást jelent, hasonlóan egy biológiai szervezethez. Viszont szocioökonómiai tekintetben, pl. a bérek, a kriminalitási ráta, vagy a szabadalmak száma ezzel ellentétesen, növekvő tendenciát mutat. Az ipari forradalom óta ismert korlátlam fejlődés elmélete eszerint nem fenntartható, másképp kell strukturálni a társadalmat. Kérdésessé válik, hogy dinamikus életszínvonalunkat ezen elmélet nélkül tudjuk-e folytatni.

Várostípusok[szerkesztés]

Városok alakultak ki szárazföldi és vízi utak mentén, illetve a nemzetközi kereskedelem útvonalai és csomópontjai, például kikötők hatására, de jellemzőek a nyersanyagbázisok (szén, vas, olaj stb.) kitermelése körül kialakult városok is. Vannak továbbá tipikus iskolavárosok és zarándokhelyek, gyógyvárosok, üdülő- és fürdővárosok, amelyek speciális okot szolgáltatnak az emberek összejövetelére, tartós egy helyben tartózkodására.

Németországban és Franciaországban a népességszám alapján tesznek különbséget a város és a falu között. Sok országban meg van szabva, mekkora népességszámtól lehet város egy település; ez Japánban a legmagasabb (30 000 fő) és Izlandon a legalacsonyabb (200 fő).

Az angol nyelvben két szó is megfelel a magyar város kifejezésére: city és town. Az Egyesült Királyságban city az a város, amely királyi chartát kap erről, az Egyesült Államokban pedig államonként eltérő a települések helyzete a közigazgatási és önkormányzati rendszerben, ezért itt nem lehet jogilag egységes városkategóriáról beszélni.

Magyarországon történelmi okoknál fogva (lásd: trianoni békeszerződés) viszonylag kevés a nagyobb város, azaz az olyan település, amely természeti adottságánál, gazdasági erejénél, fejlettségénél, funkcióinál és a munkamegosztásnál fogva olyan dolgokat kínál a lakóinak, amelyek csak városban érhetők el. Egy biztos, hogy a város sokkal bonyolultabb és mozgalmasabb környezet, nagyobb és színesebb életmódbeli lehetőségeket kínáló helyszín, a faluhoz képest központi és meghatározó, vezető szerepet betöltő közösségi mozgástér.

Külön jelenség a nagyváros (100 000 lakosnál népesebb) településkategória, amely méreténél, gazdasági erejénél és esetleg kivételezett helyzeténél fogva elvileg magasabb technikai, infrastrukturális szinten működhet, mint az önmaguk eltartására nem képes, kisebb városok és települések. Magyarországon napjainkban (2013) nyolc város (Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét ) népessége nagyobb 100 000 főnél. A nagyvárosok fejlődését emellett a városba irányuló migráció alakítja.

Magyarország városai[szerkesztés]

Városház tér, Székesfehérvár. Előtérben a fehérvári jog emlékműve, az Országalma, háttérben a püspöki palota látható

Története[szerkesztés]

Az ország első privilégiumokkal rendelkező települése Székesfehérvár volt, amely a hagyomány szerint I. Istvánnak köszönhette különleges jogállását, ezt sem cáfolni, sem alátámasztani nem lehet. A fennmaradt írásos bizonyítékok III. István nevéhez kötik a híres fehérvári jogcsalád kiállítását, mellyel Székesfehérvár hazánk első városává vált. Az elkövetkező évszázadokban csak azt a települést lehetett városnak tekinteni, amely rendelkezett a fehérvári jogokkal, vagy legalább is azok egy részével.

A középkorban alakult ki a mezőváros és a szabad királyi város, illetve az utóbbi válfajaként az ún. tárnoki város. A 17. századi Erdélyben egy sajátos várostípus is megjelent, a nemes város.

Napjainkban[szerkesztés]

Belvárosi utcakép, Miskolc

A várossá nyilvánítás és egyéb területszervezési kérdések (megyei jogú várossá nyilvánítás, település másik megyéhez csatolása, településegyesítés vagy annak megszüntetése, új község alakítása, megye elnevezése és székhelyének megállapítása, fővárosi kerületi tagozódásról való döntések) a 2011 évi CLXXXIX. törvény 96.§-a értelmében a köztársasági elnök és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és a döntések meghozására évente egy alkalommal kerül sor. A várossá nyilvánítási kérelmet a település polgármestere a közigazgatási hivatal vezetője útján terjeszti fel az Önkormányzati Minisztériumnaknak.

A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.

Magyarországon 2009. július 1-jén 328 település rendelkezik városi ranggal, beleértve a fővárost és a 23 megyei jogú várost is. A városok jelentős része (mintegy 280 település) az utóbbi 100 évben nyerte el a városi rangot. A teljes népesség 64,6%-a él városban, ezzel hazánk közepesen városiasodott országnak számít.

Várossá nyilvánítások Magyarországon 1900 óta[szerkesztés]

Magyarországi várossá nyilvánítások 2000 és 2009 között

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Niemelä, J. (1999): Is there a need for a theory of urban ecology? – Urban Ecosystems, 3: 57–65.
  2. ↑ Wirth, L. (1973): Az urbanizmus mint életmód. In: Szelényi Iván (ed.): Városszociológia. KJK 1973, pp. 41-63.
  3. ↑ Herodotus: The Histories (fordította Aubrey de Sélincourt), Penguin Books 1954, London
  4. ↑ Antrop, M. (2000a): Changing patterns in the urbanized countryside of Western Europe. – Landsc. Ecol. 15: 257-270.
  5. ↑ Davis, M. (2006): Planet of Slums. – Verso, London pp. 228.
  6. ↑ Potts, D. (2006): ‘All my hopes and dreams are shattered ’: Urbanization and migrancy in an imploding African economy – the case of Zimbabwe. – Geoforum 37: 536-551.
  7. ↑ Ades, E. Glaeser (1995): Trade and circuses: explaining urban giants. – Quarterly Journal of Economics 110: 195–227.
  8. ↑ Henderson, J.V. (2003): The urbanization process and economic growth: the so-what question. – Journal of Economic Growth 8: 47–71.
  9. ↑ a b c d e f g 1950-ben Budapesthez csatolták
  10. ↑ neve 1924-től Pesterzsébet, 1932-től Pestszenterzsébet
  11. ↑ a b 1925-ben alakult először várossá, de városi címét 1935-től feladta; másodszor 1989-ben kapott városi címet Hajdúhadháztéglás néven Téglással egyesítve, végül 1991-ben lett ismét önállóan város az egyesítés megszűnésével
  12. ↑ a b c 1984-től Hadháztéglás része, ennek neve 1987-től Hajdúhadháztéglás és 1989-ben várossá nyivánították; 1991-ben az egyesítés megszűnt, és önállóan városi címet kapott
  13. ↑ a részét képező Hajdúhadház 1925-től 1934-ig város volt; 1991-ben Hajdúhadház és Téglás egyesítése megszűnt és mindkét település önállóan városi címet kapott
  14. ↑ a b 1978-tól Boglárlelle része, melyet 1986-ban várossá nyivánítottak; 1991-ben az egyesítés megszűnt, és önállóan városi címet kapott
  15. ↑ A köztársasági elnök 76/2009. (VI. 30.) KE számú határozata (városi cím adományozásáról)
  16. ↑ A köztársasági elnök 325/2013. (VII. 10.) KE határozata városi cím adományozásáról (pdf). Magyar Közlöny 2013. évi 118. szám, 64033. oldal, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. július 13.)

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Város&oldid=20594870”