Tatabánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tatabánya
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul emlékmű
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul emlékmű
Tatabánya címere
Tatabánya címere
Tatabánya zászlaja
Tatabánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeKomárom-Esztergom
JárásTatabányai
Jogállás megyeszékhely
megyei jogú város
Polgármester Schmidt Csaba
Irányítószám 2800
Körzethívószám 34
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség 65 663 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség725,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
Terület91,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tatabánya (Magyarország)
Tatabánya
Tatabánya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″
Tatabánya (Komárom-Esztergom megye)
Tatabánya
Tatabánya
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Tatabánya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatabánya témájú médiaállományokat.
Tatabánya látképe

Tatabánya (németül: Totiserkolonie) Komárom-Esztergom megye és a Tatabányai járás székhelye, megyei jogú város.

Fekvése[szerkesztés]

A megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) BécsBudapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.

A város átlagos tengerszint feletti magassága: 199 m körüli.

Története[szerkesztés]

Tatabánya területe már az őskor óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan éltek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet,[2] a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.

Röviddel a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 6-án a tatabányai bányaigazgatóság előtt szervezett bányászok tiltakoztak az ellenforradalmi kormány által drasztikusan megnövelt munkaidő és a szakszervezeti vezetők sorozatos letartóztatása ellen. A kivezényelt csendőrök a tüntetők közé lőttek, ennek következtében több munkás meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. E tragédia emlékére egy 1950-es törvényben minden év szeptember 6-ára helyezte az Országos Bányásznap ünnepségeit. [2] [3]

Községek egyesítése[szerkesztés]

Már az 192030-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. [4]

1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12-én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10-én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkozott a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat.

A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hiszen a helyreállítás sok időt, pénzt és energiát vitt el. A községek féltek önállóságuk elvesztésétől és tartottak a háttérbe szorulástól is. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba.

November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és attól féltek, lelassul a fejlődésük, más területrészek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24-én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ekkor már Alsógalla is csatlakozott.

Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselő-testület közösen tárgyalt vagyoni helyzetükről, itt szó esett saját feloszlatásukról is. Tatabánya megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselő testülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt.

1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A megyeszékhely kérdése[szerkesztés]

1945 után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérték azzal az indokokkal, hogy Esztergom nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948-ban felmerült, hogy Tata vagy Tatabánya legyen a megyeszékhely. 1950-ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és a város könnyen megközelíthető. A szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a város fejlődésének alapjait.

A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

A rendszerváltás utáni években lassú fokozatos gazdasági-szerkezetátalakítás ment végbe, mely során ipari park került kialakításra, melyben műanyagipari vállalatok, orvosi segédeszközöket gyártó vállalat, valamint autóipari beszállítók (autóüveggyár, felnigyár, gumiabroncsgyár) telepedtek meg. Jelenleg (2009-ben) kb. 500 hektárnyi területen több mint 2 tucat közepes- és nagyvállalat foglalkoztatott mintegy 13 000 környékbeli munkavállalót.

1991-ben Tatabánya megyei jogú városi jogot kapott.

Tatabányán 2007–2008-ban két bevásárlóközpont is megnyílt: a Vértes Center és az Omega Park, melyek közül az utóbbi hamar csődbe ment, épületébe a közigazgatási és hivatali ügyintézési szervek költöznek.[3]

Tatabánya városrészei[szerkesztés]

A második világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.

Belterületek[szerkesztés]

Külterületek[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Tatabánya jelenlegi lakossága 67 753 fő. A város népességének drasztikus növekedése a XX. században következett be. Ennek fő oka a bányák megnyitása volt, illetve az urbanizáció. A tetőzés a 80-as évek végére tehető.

A következő táblázat Tatabánya (1947 előtt a várost megalapító négy község) lakosságának alakulását mutatja:[4]

Vallási összetétel[szerkesztés]

[5]

A vallási összetétel (2011)
Vallási közösség Arány (%)
Római katolikus 25,6
Evangélikus 1,0
Református 6,0
Görögkatolikus 0,4
Izraelita 0,0
Egyéb 1,5
Nem tartozik vallási közösséghez 34,2
Nem válaszolt 31,3

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,8%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,1% görögnek, 0,1% lengyelnek, 2,6% németnek, 0,3% románnak, 0,4% szlováknak mondta magát (17% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).[6]

Infrastruktúra[szerkesztés]

2010-re[7] Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.

Oktatás[szerkesztés]

A 20. század közepéig a város oktatása átlagosnak mondható. A bányászat miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott, egyre több lett a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található itt. 1992-ben megalapították az Edutus Főiskolát (korábban Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), néhány évre rá megjelent a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.

Általános Iskolák[szerkesztés]

  • Bolyai János Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola)
  • Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola (Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola tagintézménye)
  • Tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
  • Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat
  • Herman Ottó Általános Iskola (Kodály Zoltán Általános Iskola Telephelye)
  • Bánhidai Jókai Mór Általános Iskola
  • József Attila Általános Iskola (Óvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
  • Kölcsey Ferenc Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
  • Móra Ferenc Általános Iskola (Sárberki Általános Iskola Telephelye)
  • Óvárosi Általános Iskola
  • Sárberki Általános Iskola
  • Szent Margit Általános Iskola
  • Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola
  • Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola
  • Füzes Utcai Általános Iskola
  • Remédium Általános Iskola és Szakiskola

Középiskolák[szerkesztés]

  • Bánki Donát Műszaki Szakgimnázium
  • Péch Antal Műszaki Szakgimnázium
  • Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakgimnázium
  • Árpád Gimnázium
  • Bárdos László Gimnázium
  • Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközép- és Szakiskola
  • Fellner Jakab Szakiskola
  • Mikes Kelemen Felnőtt- és Ifjúsági Gimnázium

Főiskolák, Egyetemek[szerkesztés]

  • Edutus Főiskola

Kultúra és sport[szerkesztés]

Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház.[8] Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár, levéltár (Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára) és múzeum végez kulturális munkát.

Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2004[9]- és 2012[10]-es közlönyeinek alapján a következő önkormányzat által alapított elismerések kerülnek és kerültek kiosztásra: Caritas díj (2002-ig), Molnár János-díj (3 fő), Szabó Ignác-díj (2 fő), Tatabánya kultúrájáért díj (A magyar kultúra napja megünneplése, díszdiploma és a pályakezdő pedagógusok köszöntése; 1 fő), „Ezüst Turul” díj (1 fő), Tatabánya megyei jogú város díszpolgára cím (1 fő), Tatabánya közbiztonságáért díj (1 fő), Tatabánya sportjáért díj (1 fő), Zöld Ág díj (2002-től; 1 fő), Solymos Mihály-díj (1 fő), Évgyűrű díj (1 fő), Megyei Príma díj, Tatabánya fejlesztéséért díj. A díjazottak névsora Tatabánya honlapján olvasható.[11][12]

A városban rendszeresen rendeznek kulturális és szórakoztató rendezvényeket is, melyek közül a legismertebb a Szentivánéji Karnevál és a Bányásznap (érdekessége a „Csilletoló verseny”), de Tatabánya számos országos rendezvényben (például autómentes nap, stb.) is részt vesz.

Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert volt. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya a magyar harmadosztályban játszik, de a Tatabánya Carbonex KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat a legmagasabb osztályban szerepel. Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.

1982 óta évente megrendezésre kerül a Gerecse 50 teljesítménytúra, mely Magyarország legnépszerűbb túrája, a maga 7000 fő feletti nevezőjével.[13] Hagyományosan minden április harmadik szombatján kerül megrendezésre az esemény.[14] A túrát az 50 km-es táv mellett 30, 20 és 10 km-es rövidített útvonalon is lehet teljesíteni.

Ipar, gazdaság[szerkesztés]

A szénmezők felfedezése előtt a helyi lakosság főleg gabonatermesztéssel és állattartással foglalkozott, a domboldalban pedig szőlőművelés folyt. Iparként megjelent a téglagyártás és mészégetés, illetve a kőbányászat, ahonnan a jó minőségű követ a komáromi erőd és a bécsi császári palota építéséhez is felhasználták.[15]

A szénbányászat fellendülése (1900-tól)[szerkesztés]

A bányászat beindulásakor, 1898-ban, épült meg az első hőerőmű Ó-Tatabányán, majd 1934-ben angol tőkéből a bánhidai (melynek köszönhetően a II. világháborúban épp ezért nem bombázták a szövetséges erők az erőművet).[16] Ezzel párhuzamosan más iparágak is megtelepedtek a városban: 1901-ben a brikettgyár, 1912-ben a cementgyár, 1921-ben a karbidgyár, 1938-ban az alumíniumkohó kezdte meg a működését.[17]
Az 50-es években a szénbányászat helyi munkavállalók 50%-nak adott munkát, míg az ipari termelés (főleg nehézipar) elérte a 75%-ot is.[18] A könnyűipar nem volt a környéken és a kereskedelmi és szolgáltató szektorban is alig volt munkahely. Ennek következményeként, míg a férfiak könnyen találtak állást, addig nők számára nehéz volt a munkakeresés.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

A várost a 80-as évek végén több nagy sokk is megrázta. Kimerültek a város környéki bányák, így a bányászoknak vagy új munka után kellett nézniük, vagy el kellett költözniük valamelyik közeli, még termelő bányászvárosba. A rendszerváltás után, a piacgazdaságban, sok helyi üzemről kiderült, hogy mennyire gazdaságtalanul működött. Elvesztették külföldi, főleg keleti piacaikat, (pl. a cementgyár és az alumíniumkohó), így ezeknél is létszámleépítések voltak. A város munkanélkülisége a 20%-ot is meghaladta.[19]

A város vezetése a probléma orvoslására a helyi cégeknek adómentességet és adókedvezményeket adott. Létrehozta a Gazdaságfejlesztő Szervezetet, melynek feladata a város marketingje, a közép-európai befektetők idecsábítása volt. Emellett kialakított egy ipari parkot, ahová azóta több közép- és nagyvállalat települt be, többek között autóipari beszállítók, gyógyászati segédeszköz gyártók, elektronikai cégek.[20]

Látnivalók[szerkesztés]

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

Múzeumok[szerkesztés]

Műemlékek[szerkesztés]

Természeti látnivalók[szerkesztés]

  • Turul-emlékmű a Kő-hegyen
  • A Szelim-lyuk és a Gerecse hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
  • Az óvárosi Népház liget

Modern alkotások[szerkesztés]

  • Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
  • Péterfy László Életfája a Fő téren
  • Első világháborús emlékmű Bánhida központjában
  • Melocco Miklós Ady-szobra az Edutus Főiskola előtt[23]
  • Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
  • Tatabányai Gyémánt Fürdő
  • Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt

A város híres szülöttei[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Baráti városok[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2018.pdf, 2018. szeptember 27.
  2. Városunk Tatabánya.hu - I. akna - gróf Esterházy Ferenc akna
  3. http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/evi-200-millios-vesztesegbol-nyereseges-lehet-az-omega-park-441392
  4. 2011-es népszámlálási adatok alapján
  5. A városra vonatkozó 2011. évi népszámlálási adatok a www.ksh.hu honlapon
  6. Tatabánya Helységnévtár
  7. http://www.ksh.hu/apps/!cp.hnt2.telep?nn=18157
  8. VárosunkTatabánya.hu - Népház
  9. tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY 2004. november - 2011. december 6.
  10. tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY Tatabánya Megyei Jogú Város Lapja 15. szám - 2012. december
  11. tatabanya.hu Városi díjazottak (hozzáférés: 2014. július 26.)
  12. tatabanya.hu: Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 37/2012. (VI.22.) önkormányzati rendelettel módosított 55/2011. (XII.17.) önkormányzati rendelete a Közgyűlés által alapított díszpolgári címről, díjakról és adományozásuk rendjéről doc (Hatályos 2013. november 8. napjától)
  13. ttt.tr.hu - Teljesítménytúrázok Társasága
  14. kemsport.hu - KEMSport
  15. Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 148. oldal
  16. Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 94. oldal
  17. Fűrészné Molnár Anikó: Tatabánya anno, Alfadat-Press Kft, Tatabánya, 2001
  18. Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 149. oldal
  19. Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 95. old
  20. http://www.tatabanya.hu/fooldal/felso_menu/varosunk/varostortenet
  21. VárosunkTatabánya.hu - Bánhidai katolikus templom
  22. VárosunkTatabánya.hu - Szent István templom
  23. VárosunkTatabánya.hu - Melocco Miklós: Ady Endre
  24. [1]

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Tata Esztergom Héraldique meuble compas.svg
Kisbér

Észak
Nyugat  Tatabánya  Kelet
Dél

Oroszlány Székesfehérvár Bicske