Tatabánya
Tatabánya | |||
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul emlékmű | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Megye | Komárom-Esztergom | ||
Járás | Tatabányai | ||
Jogállás |
megyeszékhely megyei jogú város | ||
Polgármester | Schmidt Csaba | ||
Irányítószám | 2800 | ||
Körzethívószám | 34 | ||
Testvértelepülései | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 65 663 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 725,9 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 167 m | ||
Terület | 91,42 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″ | |||
Tatabánya weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatabánya témájú médiaállományokat. |
Tatabánya (németül: Totiserkolonie) Komárom-Esztergom megye és a Tatabányai járás székhelye, megyei jogú város.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) Bécs – Budapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.
A város átlagos tengerszint feletti magassága: 199 m körüli.
Története[szerkesztés]
Tatabánya területe már az őskor óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan éltek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.
A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.
Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet,[2] a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.
Röviddel a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 6-án a tatabányai bányaigazgatóság előtt szervezett bányászok tiltakoztak az ellenforradalmi kormány által drasztikusan megnövelt munkaidő és a szakszervezeti vezetők sorozatos letartóztatása ellen. A kivezényelt csendőrök a tüntetők közé lőttek, ennek következtében több munkás meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. E tragédia emlékére egy 1950-es törvényben minden év szeptember 6-ára helyezte az Országos Bányásznap ünnepségeit. [2] [3]
Községek egyesítése[szerkesztés]
Már az 1920–30-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. [4]
1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12-én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10-én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkozott a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat.
A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hiszen a helyreállítás sok időt, pénzt és energiát vitt el. A községek féltek önállóságuk elvesztésétől és tartottak a háttérbe szorulástól is. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba.
November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és attól féltek, lelassul a fejlődésük, más területrészek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24-én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ekkor már Alsógalla is csatlakozott.
Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselő-testület közösen tárgyalt vagyoni helyzetükről, itt szó esett saját feloszlatásukról is. Tatabánya megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselő testülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt.
1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.
A megyeszékhely kérdése[szerkesztés]
1945 után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérték azzal az indokokkal, hogy Esztergom nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948-ban felmerült, hogy Tata vagy Tatabánya legyen a megyeszékhely. 1950-ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és a város könnyen megközelíthető. A szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a város fejlődésének alapjait.
A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.
A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.
A rendszerváltás utáni években lassú fokozatos gazdasági-szerkezetátalakítás ment végbe, mely során ipari park került kialakításra, melyben műanyagipari vállalatok, orvosi segédeszközöket gyártó vállalat, valamint autóipari beszállítók (autóüveggyár, felnigyár, gumiabroncsgyár) telepedtek meg. Jelenleg (2009-ben) kb. 500 hektárnyi területen több mint 2 tucat közepes- és nagyvállalat foglalkoztatott mintegy 13 000 környékbeli munkavállalót.
1991-ben Tatabánya megyei jogú városi jogot kapott.
Tatabányán 2007–2008-ban két bevásárlóközpont is megnyílt: a Vértes Center és az Omega Park, melyek közül az utóbbi hamar csődbe ment, épületébe a közigazgatási és hivatali ügyintézési szervek költöznek.[3]
Tatabánya városrészei[szerkesztés]
A második világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.
Belterületek[szerkesztés]
- Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Kertváros, Óváros (az egykori Tatabánya), Újtelep, Dózsakert, Újváros, Sárberek
Külterületek[szerkesztés]
- Csákányospuszta, Síkvölgypuszta, Szőlőhegy, Fácános-kert.
Népesség[szerkesztés]
Tatabánya jelenlegi lakossága 67 753 fő. A város népességének drasztikus növekedése a XX. században következett be. Ennek fő oka a bányák megnyitása volt, illetve az urbanizáció. A tetőzés a 80-as évek végére tehető.
A következő táblázat Tatabánya (1947 előtt a várost megalapító négy község) lakosságának alakulását mutatja:[4]
Vallási összetétel[szerkesztés]
Vallási közösség | Arány (%) |
---|---|
Római katolikus | 25,6 |
Evangélikus | 1,0 |
Református | 6,0 |
Görögkatolikus | 0,4 |
Izraelita | 0,0 |
Egyéb | 1,5 |
Nem tartozik vallási közösséghez | 34,2 |
Nem válaszolt | 31,3 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,8%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,1% görögnek, 0,1% lengyelnek, 2,6% németnek, 0,3% románnak, 0,4% szlováknak mondta magát (17% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).[6]
Infrastruktúra[szerkesztés]
2010-re[7] Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.
Oktatás[szerkesztés]
A 20. század közepéig a város oktatása átlagosnak mondható. A bányászat miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott, egyre több lett a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található itt. 1992-ben megalapították az Edutus Főiskolát (korábban Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), néhány évre rá megjelent a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.
Általános Iskolák[szerkesztés]
- Bolyai János Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola)
- Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola (Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola tagintézménye)
- Tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
- Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat
- Herman Ottó Általános Iskola (Kodály Zoltán Általános Iskola Telephelye)
- Bánhidai Jókai Mór Általános Iskola
- József Attila Általános Iskola (Óvárosi Általános Iskola Telephelye)
- Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
- Kölcsey Ferenc Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
- Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
- Móra Ferenc Általános Iskola (Sárberki Általános Iskola Telephelye)
- Óvárosi Általános Iskola
- Sárberki Általános Iskola
- Szent Margit Általános Iskola
- Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola
- Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola
- Füzes Utcai Általános Iskola
- Remédium Általános Iskola és Szakiskola
Középiskolák[szerkesztés]
- Bánki Donát Műszaki Szakgimnázium
- Péch Antal Műszaki Szakgimnázium
- Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakgimnázium
- Árpád Gimnázium
- Bárdos László Gimnázium
- Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközép- és Szakiskola
- Fellner Jakab Szakiskola
- Mikes Kelemen Felnőtt- és Ifjúsági Gimnázium
Főiskolák, Egyetemek[szerkesztés]
- Edutus Főiskola
Kultúra és sport[szerkesztés]
Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház.[8] Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár, levéltár (Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára) és múzeum végez kulturális munkát.
Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2004[9]- és 2012[10]-es közlönyeinek alapján a következő önkormányzat által alapított elismerések kerülnek és kerültek kiosztásra: Caritas díj (2002-ig), Molnár János-díj (3 fő), Szabó Ignác-díj (2 fő), Tatabánya kultúrájáért díj (A magyar kultúra napja megünneplése, díszdiploma és a pályakezdő pedagógusok köszöntése; 1 fő), „Ezüst Turul” díj (1 fő), Tatabánya megyei jogú város díszpolgára cím (1 fő), Tatabánya közbiztonságáért díj (1 fő), Tatabánya sportjáért díj (1 fő), Zöld Ág díj (2002-től; 1 fő), Solymos Mihály-díj (1 fő), Évgyűrű díj (1 fő), Megyei Príma díj, Tatabánya fejlesztéséért díj. A díjazottak névsora Tatabánya honlapján olvasható.[11][12]
A városban rendszeresen rendeznek kulturális és szórakoztató rendezvényeket is, melyek közül a legismertebb a Szentivánéji Karnevál és a Bányásznap (érdekessége a „Csilletoló verseny”), de Tatabánya számos országos rendezvényben (például autómentes nap, stb.) is részt vesz.
Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert volt. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya a magyar harmadosztályban játszik, de a Tatabánya Carbonex KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat a legmagasabb osztályban szerepel. Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.
1982 óta évente megrendezésre kerül a Gerecse 50 teljesítménytúra, mely Magyarország legnépszerűbb túrája, a maga 7000 fő feletti nevezőjével.[13] Hagyományosan minden április harmadik szombatján kerül megrendezésre az esemény.[14] A túrát az 50 km-es táv mellett 30, 20 és 10 km-es rövidített útvonalon is lehet teljesíteni.
Ipar, gazdaság[szerkesztés]
A szénmezők felfedezése előtt a helyi lakosság főleg gabonatermesztéssel és állattartással foglalkozott, a domboldalban pedig szőlőművelés folyt. Iparként megjelent a téglagyártás és mészégetés, illetve a kőbányászat, ahonnan a jó minőségű követ a komáromi erőd és a bécsi császári palota építéséhez is felhasználták.[15]
A szénbányászat fellendülése (1900-tól)[szerkesztés]
A bányászat beindulásakor, 1898-ban, épült meg az első hőerőmű Ó-Tatabányán, majd 1934-ben angol tőkéből a bánhidai (melynek köszönhetően a II. világháborúban épp ezért nem bombázták a szövetséges erők az erőművet).[16]
Ezzel párhuzamosan más iparágak is megtelepedtek a városban: 1901-ben a brikettgyár, 1912-ben a cementgyár, 1921-ben a karbidgyár, 1938-ban az alumíniumkohó kezdte meg a működését.[17]
Az 50-es években a szénbányászat helyi munkavállalók 50%-nak adott munkát, míg az ipari termelés (főleg nehézipar) elérte a 75%-ot is.[18] A könnyűipar nem volt a környéken és a kereskedelmi és szolgáltató szektorban is alig volt munkahely. Ennek következményeként, míg a férfiak könnyen találtak állást, addig nők számára nehéz volt a munkakeresés.
A rendszerváltás után[szerkesztés]
A várost a 80-as évek végén több nagy sokk is megrázta. Kimerültek a város környéki bányák, így a bányászoknak vagy új munka után kellett nézniük, vagy el kellett költözniük valamelyik közeli, még termelő bányászvárosba. A rendszerváltás után, a piacgazdaságban, sok helyi üzemről kiderült, hogy mennyire gazdaságtalanul működött. Elvesztették külföldi, főleg keleti piacaikat, (pl. a cementgyár és az alumíniumkohó), így ezeknél is létszámleépítések voltak. A város munkanélkülisége a 20%-ot is meghaladta.[19]
A város vezetése a probléma orvoslására a helyi cégeknek adómentességet és adókedvezményeket adott. Létrehozta a Gazdaságfejlesztő Szervezetet, melynek feladata a város marketingje, a közép-európai befektetők idecsábítása volt. Emellett kialakított egy ipari parkot, ahová azóta több közép- és nagyvállalat települt be, többek között autóipari beszállítók, gyógyászati segédeszköz gyártók, elektronikai cégek.[20]
Látnivalók[szerkesztés]
Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.
Múzeumok[szerkesztés]
Műemlékek[szerkesztés]
- Népház–Jászai Mari Színház
- Tulipános ház
- A bánhidai Szent Mihály templom[21] és a Szent István templom[22]
Természeti látnivalók[szerkesztés]
- Turul-emlékmű a Kő-hegyen
- A Szelim-lyuk és a Gerecse hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
- Az óvárosi Népház liget
Modern alkotások[szerkesztés]
- Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
- Péterfy László Életfája a Fő téren
- Első világháborús emlékmű Bánhida központjában
- Melocco Miklós Ady-szobra az Edutus Főiskola előtt[23]
- Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
- Tatabányai Gyémánt Fürdő
- Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt
A város híres szülöttei[szerkesztés]
- 1911-ben itt született Lángos Józsa nemzetközi sakkmester
- 1926-ban itt született Záray Márta táncdalénekesnő.
- 1933-ban itt született Josef Papp magyar származású amerikai mérnök.
- 1948-ban itt született Droppa Judit Munkácsy-díjas textiltervező.
- 1949-ben itt született Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművész.
- 1949-ben itt született Jakobi Anna Mária festőművész.
- 1951-ben itt született Faludi Ádám író.
- 1952-ben itt született Voga János énekes, tanár a néhai Voga–Turnovszky-duó duó tagja, műsorvezető a Neo FM rádióban.
- 1960-ban itt született Tunyogi Péter színész
- 1962-ben itt született Palik László sportriporter, tereprali-versenyző, a Hungaroring Zrt. korábbi elnöke.[24]
- 1963-ban itt született Kiprich József 70-szeres magyar válogatott labdarúgó.
- 1966-ban itt született Szalma József magyar válogatott labdarúgó.
- 1966-ban itt született Murányi Tünde Jászai Mari-díjas színésznő.
- 1969-ben itt született Nemes Tibor ütőművész, dobos, a Tea együttes egyik alapítója.
- 1974-ben itt született Macher Szilárd Harangozó Gyula-díjas balettművész, balettmester, egyetemi docens.
- 1974-ben itt született Rába Roland Jászai Mari-díjas színész, rendező
- 1975-ben itt született Kassai Viktor nemzetközi labdarúgó-játékvezető.
- 1976-ban itt született Farkas Ervin magyar festőművész.
- 1976-ban itt született Sós Ildikó magyar válogatott vízilabdázó.
- 1977-ben itt született Ferling Bernadett magyar válogatott kézilabdázó.
- 1978-ban itt született Ponyori Sándor paralimpikon atléta
- 1979-ben itt született Losonczi Szilveszter magyar rapzenész.
- 1979-ben itt született Fehér Miklós magyar válogatott labdarúgó.
- 1980-ban itt született Berki Krisztián labdarúgó, televíziós műsorvezető
- 1981-ben itt született Frész Ferenc testépítő, felnőtt film művész
- 1982-ben itt született Kinizsi Ottó színész, rendező, dramaturg.
- 1984-ben itt született Herr Orsolya magyar válogatott kézilabdakapus.
- 1986-ban itt született Csernoviczki Éva olimpiai bronzérmes cselgáncsozó.
- 1991-ben itt született Gyurcsó Ádám magyar válogatott labdarúgó.
- 1992-ben itt született Lévai Márton magyar válogatott vízilabdázó.
- 1993-ban itt született Aradi Balázs színész.
Testvérvárosok[szerkesztés]
- Németország, Aalen
- Lengyelország, Będzin
- Anglia, Christchurch
- Egyesült Államok, Fairfield
- Oroszország, Udmurtföld, Izsevszk
- Románia, Székelyudvarhely
- Bulgária, Pazardzsik
Baráti városok[szerkesztés]
Képgaléria[szerkesztés]
I. világháborús emlékmű (Görömbey Imre, 1927)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2018.pdf, 2018. szeptember 27.
- ↑ Városunk Tatabánya.hu - I. akna - gróf Esterházy Ferenc akna
- ↑ http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/evi-200-millios-vesztesegbol-nyereseges-lehet-az-omega-park-441392
- ↑ 2011-es népszámlálási adatok alapján
- ↑ A városra vonatkozó 2011. évi népszámlálási adatok a www.ksh.hu honlapon
- ↑ Tatabánya Helységnévtár
- ↑ http://www.ksh.hu/apps/!cp.hnt2.telep?nn=18157
- ↑ VárosunkTatabánya.hu - Népház
- ↑ tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY 2004. november - 2011. december 6.
- ↑ tatabanya.hu TATABÁNYAI KÖZLÖNY Tatabánya Megyei Jogú Város Lapja 15. szám - 2012. december
- ↑ tatabanya.hu Városi díjazottak (hozzáférés: 2014. július 26.)
- ↑ tatabanya.hu: Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 37/2012. (VI.22.) önkormányzati rendelettel módosított 55/2011. (XII.17.) önkormányzati rendelete a Közgyűlés által alapított díszpolgári címről, díjakról és adományozásuk rendjéről doc (Hatályos 2013. november 8. napjától)
- ↑ ttt.tr.hu - Teljesítménytúrázok Társasága
- ↑ kemsport.hu - KEMSport
- ↑ Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 148. oldal
- ↑ Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 94. oldal
- ↑ Fűrészné Molnár Anikó: Tatabánya anno, Alfadat-Press Kft, Tatabánya, 2001
- ↑ Weiner – Valentini – Visontai: Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya: Városépítésünk fejlődése, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959, 149. oldal
- ↑ Marelyin Kiss József, Dénes Attila: A felfedezett város, Tatabánya, Comitatus önkormányzati szemle, 1215-315X. 2005. 15. évf. 11-12. szám, 95. old
- ↑ http://www.tatabanya.hu/fooldal/felso_menu/varosunk/varostortenet
- ↑ VárosunkTatabánya.hu - Bánhidai katolikus templom
- ↑ VárosunkTatabánya.hu - Szent István templom
- ↑ VárosunkTatabánya.hu - Melocco Miklós: Ady Endre
- ↑ [1]
További információk[szerkesztés]
- Tatabánya város honlapja
- Tatabánya utcaszintű térképe (utcakereső.hu)
- Tatabánya a Startlapon
- Edutus Főiskola
- Tatabánya múltja és régmúltja képekben
- Tatabánya a funiq.hu-n
- Tatabánya légi felvételeken
Tata | Esztergom | |||
Kisbér | ||||
Oroszlány | Székesfehérvár | Bicske |
|