Szolnok
Szolnok | |||
Szolnok látképe a Zagyva torkolatánál | |||
| |||
Becenév: A Tisza fővárosa A Tiszántúl kapuja A vizek városa | |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Megye | Jász-Nagykun-Szolnok | ||
Járás | Szolnoki | ||
Jogállás |
megyeszékhely megyei jogú város | ||
Polgármester | Szalay Ferenc (Fidesz) | ||
Irányítószám | 5000 | ||
Körzethívószám | 56 | ||
Testvértelepülései | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 71 521 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 386,31 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 68 m | ||
Terület | 187,24 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Alföld[2] | ||
Földrajzi középtáj | Közép-Tisza-vidék[2] | ||
Földrajzi kistáj | Szolnoki-ártér[2] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 20° 11′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 29″, k. h. 20° 11′ 47″ | |||
Szolnok weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolnok témájú médiaállományokat. |
Szolnok megyei jogú város, Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Szolnoki járás székhelye, a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye.
Tartalomjegyzék
- 1 Fekvése, természeti adottságai
- 2 Vizei
- 3 Földtörténete
- 4 Története
- 5 Népesség
- 6 Szolnok természeti értékei
- 7 Infrastruktúra, közlekedés
- 8 Gazdaság
- 9 Sport
- 10 Tiszapart panoráma
- 11 Kultúra
- 12 Látnivalók
- 13 Oktatás[17]
- 14 Média
- 15 Híres emberek
- 16 Szolnok az irodalomban
- 17 Testvérvárosok[19]
- 18 Jegyzetek
- 19 Források
- 20 További információk
Fekvése, természeti adottságai[szerkesztés]
Szolnok az Alföld közepén, Budapesttől 100 km-re, a Tisza partján, a Zagyva torkolatánál fekszik. Éghajlata kontinentális, a forró, száraz nyarat általában hideg tél követi. Ezen a tájon legmagasabb a napsütéses órák száma, az átlagos csapadék mennyiség 480–500 mm. A természeti adottságok közül kiemelkedő, hogy a város és térsége igen gazdag élővizekben. A Tisza és a Zagyva mellett a Holt-Tisza és a Holt-Zagyva is bővelkedik természeti értékekben.[3]
Szolnok éghajlati jellemzői | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 2,1 | 5,4 | 11,3 | 16,8 | 22,3 | 25,4 | 27,7 | 27,4 | 22,9 | 16,6 | 8,3 | 3,5 | 15,9 |
Átlaghőmérséklet (°C) | −0,8 | 1,3 | 5,9 | 11,5 | 16,9 | 20,0 | 21,8 | 21,3 | 16,6 | 10,9 | 4,7 | 0,9 | 11,0 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −4,1 | −2,6 | 0,9 | 5,6 | 10,6 | 13,6 | 14,8 | 14,8 | 10,9 | 5,8 | 1,0 | −2,3 | 5,8 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 27 | 24 | 26 | 41 | 60 | 64 | 53 | 49 | 42 | 34 | 39 | 37 | 496 |
Havi napsütéses órák száma | 60 | 96 | 148 | 186 | 247 | 261 | 283 | 265 | 200 | 153 | 75 | 52 | 2026 |
Forrás: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/varosok_jellemzoi/Szolnok/ |
Vizei[szerkesztés]
Ahogyan Egyiptom létét a Nílusnak, úgy Szolnok a Tiszának (és a Zagyvának) köszönheti. A Tisza és Zagyva találkozásánál épült város eredeti magja valahol a két folyó által körbezárt V-alakú területen volt. A Zagyva szabályozása előtt a "V" északi része is viszonylag elzárt, mocsaras terület lehetett. A Tisza egyszerre jelentett megélheti forrást, közlekedési útvonalat és védelmet az ott lakóknak. A mai Tiszaligetre Szandaszőlős felől Szolnokra vezető "Százlábú" eredetileg a Tisza egyik korábban elhagyott medre felett ível át. Ha megnézzük az első katonai felmérés során készült térképet, akkor látható, hogy a folyószabályozás előtt az élő Tiszától ma délre található Alcsi-sziget eredetileg a Tisza egyik félszigete volt és a keletről, valamint délről északnyugatra haladó utak kénytelenek voltak a mai Szandaszőlősnél délről megkerülni a mai Holt-Tiszát. A folyószabályozást követően ez az ág kikerült az "élő" Tiszából, ma kedvelt kajakos-. kenus-, és horgászóhely.
A felszíni vizek mellett a mélyben forró artézi vizekre is találtak, amelyek táplálják a Tisza Szálló és a Tiszaliget fürdőit, valamint a város több pontján ivóvizet is szolgáltatnak a lakosság számára.
Földtörténete[szerkesztés]
Szolnok legmagasabb pontja a Beke Pál halma 101,3 m, Szandaszőlős külterületén található. Szandaszőlős alatt, mélyfúrások tanúsága szerint megközelítően 2 km mélységben helyezkedik el a medencealjzat. A terület alatti kéreg az európai táblából származik, kristályos, feltételezhetően kambrium előtti (mintegy 1 milliárd éves) keletkezési idejű. Legidősebb kőzetei a mecseki hasonló korú, de a felszínen levő kőzetekkel rokon képződmények. Későbbi korok emlékeként északkelet-délnyugati csapásirányban a mélyfúrások megtalálták a triász-jura korú mészköveket is a mélyben. A kréta és az idősebb harmadidőszak vulkanikus maradványokat és flis üledékeket hagyott maga után. Az idősebb harmadidőszakban Szolnok alatt újra flis üledékek, majd a harmadidőszak fiatalabb szakaszában vastag vulkáni kőzetrétegek jöttek létre. A harmadidőszak végén a feltöltődő Pannon-tenger hagyta hátra több száz méter vastag üledékeit. Ezek az üledékek plasztikus mivoltuknál fogva mintegy ráborulnak az idősebb medencealjzat domborzatára. Ezt követően folyóvízi, ártéri, tavi üledékek rakódtak le. A lösz vastagsága legfeljebb egy-két méter. Végül folyami homokot fújt ki a szél, ami Szolnok legtöbb pontján a felszínen vagy kissé a felszín alatt több méter vastagságban megtalálható. A fúrások artézi vizet találtak mintegy 900m mélységben, jelenleg egy kút működik Szandaszőlősön. Szintén ismert mélységi fúrásokból földgáz jelenléte a város alatti kőzetrétegekben.
Megafauna a Tisza partján[szerkesztés]
A paleolitikum utolsó szakaszában lerakódott folyami üledékekből hatalmas bölénykoponyák, alkalmanként mamutcsontok és más nagy emlősök maradványai kerültek elő a Tiszából. Gyakran kotróhálókban vagy egyszerű halászhálókban akadtak fenn, máskor a folyószabályozást kísérő munkálatoknál kerültek elő. A jégkorszak utolsó harmadában igazi szabadtéri „vadaspark” lehetett a mai Szolnok helyén, számos, mára kihalt nagy emlőssel, valamint olyan állatokkal, amelyek ma sokkal északabbra élnek (Például jávorszarvas, rénszarvas).
A Tiszából kihalászott csontok között őslovak, gímszarvasok, mamutok, gyapjas orrszarvúk, őstulkok, óriásszarvasok, ősbölények maradványaira akadtak. Ezek az állatok nagy csapatokban, csordákban járták a folyó környékének erdős-rétes és füves pusztás élőhelyeit, illetve az egykori ligeterdőket. Egykor páratlanul gazdag volt az állatvilág a Tisza mentén. Az előkerült maradványokból szerint ez a megafauna a jégkorszak utolsó szakaszában, a felső pleisztocénben élt. A Tiszában talált csontokból rekonstruálható fauna összetétele nagyjából olyan, mint amilyen az elmúlt 120-130 ezer évben élt itt.
A jégkorszak végén hatalmas csordákban vonultak a nagy testű állatok, pihenő-és táplálkozóhelynek használva a Tisza árterét. A jégkorszak legkésőbbi szakaszában a rénszarvasok csontjai kerültek elő a legnagyobb mennyiségben.
De nem csak állatok maradványai kerültek elő ebből a korból. A jégkorszak előtt a térség és a város későbbi kül- és belterülete már lakott volt. Az 1800-as években is előkerültek olyan leletek, amelyek az emberek paleolitikumi megtelepedését bizonyítják Szolnokon. Mamut-, gyapjasorrszarvú-, az ősbölénymaradványok, mamutagyarból csiszolt csontpohár illetve Tiszaörvénynél egy jávorszarvas agancsának rózsarészéből kifaragott csontpohár is előkerült. Ezek a leletek hazai és nemzetközi viszonylatban is rendkívül értékesnek és egyedülállónak mondhatóak.
Az alábbi jégkorszaki állatok csontjai kerültek elő (nem teljes a lista):
- Bison priscus (Ősbölény)
- Alces alces (Jávorszarvas)
- Bos primigenius Őstulok)
- Coelodonta antiquitatis (Gyapjas orrszarvú)
- Mammuthus primigenius (Gyapjas mamut)
- Megaloceros giganteus (Óriásszarvas)
A Tiszából (számos darab a szolnoki Tisza-szakaszról származik) kerültek leletek a Magyar Állami Földtani Intézetbe, a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában nagy számban. Az utóbbi gyűjteményben őriznek egy egy láncra vert mamutcombcsontot. A csontot az 1800-as évek elején Szolnok mellett halászták ki a Tiszából. Ezt követően a babonás emberek Pásztóra vitték, s a község elöljárói úgy döntöttek, hogy megvasalják. Védő amulettként vagy talizmánként kiakasztatták a község kapuja fölé.
Szép leletek láthatók még a Damjanich János Múzeumban, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban és a kalocsai Viski Károly Múzeumban, valamint a Tóth Mike-gyűjteményben. Jelenleg nem ismert a megafauna kihalásának pontos oka, az egyik lehetséges elmélet az ún. Pleisztocén–holocén becsapódási esemény, ami a nagy testű állatok világméretű, gyors kihalását égitestbecsapódással kívánja magyarázni.
Története[szerkesztés]
A késő paleolitikumtól a neolitikumig[szerkesztés]
A terület a paleolitikumtól kezdve lakott volt. Az első ismert telepesek facölöpökre fektetett állatbőrökből készült, illetve náddal borított ideiglenes sátrakban lakhattak, amit a fennmaradt cölöplyukak is bizonyítanak. Fő vadászzsákmányuk előbb a mamut és a rénszarvas, majd szarvas, őz és vaddisznó lehetett. Fennmaradtak kőeszközeik is, amik fehér tűzkőből készültek, mikrolit technikával.
A neolitikum korából gyakran maradtak fenn halászati eszközök maradványai, mint hálónehezékek, horgok, ami az akkori emberek megélhetésében a halászat fontosságát mutatja. Általában agyagból készültek, mint azok a rituális szobrocskák, amik isteneket, bikákat és stilizált női alakokat formálnak. Szandszőlősön rábukkantak egy neolitikumi közösségre, akik már állandó jelleggel megtelepedtek a területen.
A mezolitikum emberei már állandó településeken laktak. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, rekonstruált házbelsőt a Damjanich János Múzeumban láthatunk. A házak nagyrészt fából voltak. Használták már a szekeret is, ennek makettje is megmaradt. A gabonatárolásra nagy méretű cseréphombárokat használtak.
A bronzkortól a késő vaskorig[szerkesztés]
A bronzkor idején új népcsoportok érkeztek a Kárpát-medencébe. A Szolnokhoz közeli Tószeg határában álló Kucorgó-halom vagy tell é. sz. 47° 06′ 01″, k. h. 20° 08′ 22″ helyén egy kiterjedt település állt, a házak anyagából vastag vályogrétegek halmozódtak fel. Az ekkori emberek lovat, disznót, juhot és szarvasmarhát tartottak és kagylót gyűjtögettek a folyóból. A leletek között bronzeszközök, kardok, szívkagyló-maradványok is előfordulnak, ami távolsági kereskedelem meglétére utal.
A rómaiak nem tudtak katonai állásokat kialakítani az Alföld területén, ezért az ókorban szkíták, kelták, szarmaták éltek a területen. A leletek alapján a vaseszközök megmunkálását és azok használatát illetve a fazekas mesterséget, valamint a korongozást a szkíták honosították meg Szolnok környékén.
Szolnokon és közvetlen környezetében számos szkíta kori lelőhelyet találtak. Ilyen volt például a Zagyva-gát építésekor fellelt településmaradvány, ahol edénytöredéket, Szandaszőlősön pedig egy bögrét leltek.
A szkítákat a kelták követték. A kelták fegyverzetéből vaskardok és pajzsok köldökdíszei, valamint lószerszámok vas alkatrészei maradtak ránk.
Ezt követően az iráni eredetű szarmaták telepedtek le a város környékén. A szarmata népesség esetenként háborúban, máskor kereskedelmi kapcsolatban állt a Római Birodalommal. A leletanyagban nem ritka a római pénz, fegyver, ékszer és kerámia. A katonai repülőtér bővítésekor (1952-ben) 223 szarmata és gepida sírt tártak fel. Innen rendkívül gazdag leletanyag került elő: aranyozott és díszes fibulák, vasfegyverek, csontfésűk, övkapcsok és edények. A szarmaták után germán ajkú népek vették birtokukba az Alföldet.
A népvándorlás kora[szerkesztés]
A gepidák jelentős kincsleletét Szandaszőlős Ó-Szanda nevű területén találták a régészek. Ismerték már az üveget is, színes-sávos üvegből készült nehéz gyöngyöket hordtak. A gepidák elvonulása után avarok lakták be a területet. A magyarokhoz hasonlóan a gazdagabbak lovukkal együtt temetkeztek. A honfoglaló magyarok a 10. században telepedtek meg itt, jelentős emlékünk a szolnoki Strázsahalomról előkerült szép arany tarsolylemez.
Az 5. század eleji hun expanzió nem hagyott hátra régészeti anyagot Szolnokon. Elképzelhető, hogy a meghódított és szövetségre kényszerített germán népek helyben maradtak a támadás idején, vagy elmenekültek és egy időre teljesen elnéptelenedett a környék.
A 6. század közepén megjelentek az avarok és uralmuk a 9. századig végig kimutatható jelenlétük. A Rákóczifalva-kastélydombi temető arra utal, hogy Szandaszőlőstől mindössze 1,5 km-re jelentős szállásuk volt.
A középkori Szolnok[szerkesztés]
Szolnokot 1075-ben említik először I. Géza garamszentbenedeki alapítólevelében, Zounok alakban. Valószínűleg Szaunik volt Szolnok megye első főispánja, akit a Vata-féle pogánylázadás idején Gellért püspökkel együtt meggyilkoltak. A 11-13. században a várost ZOUNOK, SAUNIC, ZOUNUC és ZAWNUCH változatban említik. Az Árpád-ház uralkodása alatt mezőváros volt, Szolnok vármegye központja. A tatárjáráskor elnéptelenedett, IV. Béla népesítette be újra. Vélhetően földből készült töltéssel vették körül a várost, ami az évszázadok városépítési tevékenységei során elpusztult. Szolnok ezekben az évszázadokban többször is gazdát cserélt, tulajdonosai nem fogtak jelentősebb építkezésekbe. A korabeli feljegyzések többször csak faluként említik. A szolnoki vár és a város a feudális állam megszervezésével alakult ki a Tisza partján, a Zagyva torkolatánál. Ispánsági székhelyként egyben egyházi központ szerepét is betöltötte. Szent István rendelete szerinti tíz település által emelt templomi székhely volt.
Szolnok a királyi vármegye felbomlásáig királyi birtok volt. A 11. században a tiszai rév, vámhely és a megyeközponti szerepe elősegítette gyors fejlődését. Ismert, hogy a máramarosi sóbányákból származó árut a Tiszán, vízi úton olcsón tudták szállítani Szolnokra. Ezen kívül szárazföldi utak is átmentek rajta. Ennek ellenére a középkor nagyobb részében megőrizte mezővárosi arculatát és nem fejlődött nagyobb várossá. Vára 1552-ig földvár, illetve palánkvár maradt. Szolnokot Luxemburgi Zsigmond király a harmincad alól 1422-ben, a vám alól pedig 1429-ben mentette fel, ettől kezdve nevezhető mezővárosnak. A városban sóhivatal és harmincadhivatal működött, az Aranybulla rendelkezésénél fogva a törökök megérkezéséig az ország két fő-sóraktára Szolnokon és Szegeden volt. (Azonban a város neve a szláv szol 'só' szóval nincs összefüggésben.)
Szolnok a török időkben[szerkesztés]
Szolnoknak és a szolnoki várnak fontos szerepe volt a végvárrendszerben: a töröknek Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után mindössze egyetlen jelentősebb erősséget kellett elfoglalnia, Szolnok várát. Szolnok után északra legközelebb Eger vára a következő jelentős erősség. A királyi Magyarország gerincét, a Felvidéket mindössze ez a két jelentősebb vár védte délről. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai Ali pasának. Miután a legjelentősebb síksági erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat e két végvár ellen vezényeljék.
A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550–51-ben, a török veszély miatt Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Nyáry parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kisszámú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat már 1552 szeptemberében megkezdték, s nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a folyónak. (Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a szolnoki MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert mint az egykori várárok maradványa.)
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali pasa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, azonban a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elszöktek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, bedeghi Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
Mekcsey István írta húgának négy nappal azelőtt, hogy a török előhad Egerbe érkezett:
„ | …egyebet nem írhatok, …hanem mindennap fejünkre várjuk az sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. | ” |
Ahmed és Mohamed mintegy 2000 fős helyőrséget hagyott Szolnok várában, mielőtt Eger ellen indultak volna.
A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fognak, dzsámi, fürdő, minaret épült, és 1562-ben itt készült el az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor kerültek napvilágra. A török emlékek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek, csupán a minaret alapjai maradtak meg, helyüket díszkút jelzi. Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon készült török kódexet, amely Szulejmán hadjáratát írja le. A megszállás korából török és magyar kerámiák maradtak ránk.
A törökök után[szerkesztés]
1685-ben a várost Sigbert Heister és Claude Florimond de Mercy tábornokok vezérletével felszabadították a török alól, ami nagy károkat is okozott egyben benne. Antonio Caraffa fővezér a várat stratégiai fontossága miatt kijavíttatta. Az államhatalmi és államigazgatási feladatokat Heves és Külső-Szolnok ideiglenesen 1876-ig egyesített vármegyék elöljárói és a pozsonyi Magyar Kamara óbudai tiszttartósága látta el. Előbbi kettőt Szolnokon rendszerint egy esküdt és egy komisszárius képviselte. 1697-ben Thököly Imre a várat felgyújtatta. A Rákóczi-szabadságharc eseményei 1703-ban és 1706-ban elérték Szolnokot és a város újra a földdel vált egyenlővé. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc felgyújtatta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak, mire Jean Rabutin császári hadvezér a romladozó vár kövei egy részét széthordatta. 1710-ben a Rákóczihoz hű csapatok a várat újra hatalmukba kerítették, de Jacob Joseph Cusani őrgróf, császári vezér elől október 10-én ismét kiürítették. A Rákóczi-szabadságharc után a várat végleg tönkretették, maradványait széthordták. A pusztítás annyira nagymérvű volt, hogy egy 1749-es feljegyzés csak egy kocsmáról és egy kilenc embert foglalkoztató serfőzdéről tesz mindössze említést.
„ | A mai városnak nincs is semmi köze a régihez. Hiteles adatok szerint tízszer pusztult el ellenséges dúlás következtében. De legszörnyűbb volt tizenegyedik pusztulása, amely teljesen elsodorta a földszínéről. 1739. év március 12-én rettenetes ciklon dühöngött keresztül a romjaiból alig két évtizeddel előbb kiemelkedő városon. Egykorú leírás szerint tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Még élő fa sem maradt a földben. A Tiszán fekvő fenyőszálakat is szétszórta, a hidat is feltépte az orkán s elpusztította a tűz. Csak az akkor felépített templom és a szerzetesi kolostor kerülte el az enyészetet, amit elszigeteltségének köszönhetett, mert az akkori város nem terjedt a vártól a mai piactérnél tovább. E szörnyű pusztítás semmisített meg minden régi emléket, ez enyésztette el a város régi értékes iratait. Az 1740 előtti időből ezért nincs szinte egyetlen sor sem a városi magistratus ténykedéséről. | ” |
– Dr. Vörös István, főgimnáziumi tanár: Rajzok Szolnok város múltjából és Szolnok rt. város története,[4] 1926 |
A „feltámadó” város[szerkesztés]
A város lassan újra fejlődésnek indult. A Tisza szabályozása és a gőzhajózás növelte Szolnok jelentőségét. 1847-től Szolnokot vasút köti össze Pesttel. A Pestről az osztrákok elől 1849 januárjában menekülő kormány igénybe vette az új vasutat.
Szolnok az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban[szerkesztés]
Az 1848-49-es szabadságharcban a szolnokiak is részt vettek.
A jól ismert március 5-ei szolnoki csata előtt – január 22-én – már sor kerül egy ütközetre az osztrák csapatokkal Perczel vezetésével.
Miután a fővárost az osztrák csapatok elfoglalták, Windisch-Grätz parancsba adta Ottinger lovas dandárjának, hogy üldözzék Perczel Mór csapatait a Tisza mögé. A császári csapatok 1849. január 13-án megérkeztek Szolnokra (a tiszai hídfőt mindössze egy század őrizte). Perczelt Debrecenből utasították Szolnok elfoglalására, aki Törökszentmiklós felől közeledett, míg Tiszabő irányából Kazynczi dandára. A csata legvéresebb és döntő ütközete a városban zajlott le, ahol lovasharcban a magyarok felülkerekedtek az osztrákokon, akik Ceglédig meg sem álltak. Windisch-Grätz látván a helyzet állását, újabb csapatokat küldött Szolnok elfoglalására. A magyarok a túlerő miatt visszavonultak a Tisza keleti partjára és 1849. január 28-án Szolnokot újra birtokba vették az osztrákok.
A császáriak úgy gondolták, hogy a következő támadás Szanda (ma Szandaszőlős) felől lesz várható, Damjanich csapatai azonban hadicsellel élve Cibakházánál átkeltek a Tisza bal partjára és Tószeg irányából vonultak Szolnok felé.
1849. március 5-én a szolnoki csatában Damjanich tábornok és Vécsey Károly gróf csapatai győzelmet arattak Karger osztrák tábornok dandárja felett. Reggel 9 óra körül az Indóház és az Újvárosi Iskola környékén – az osztrákok meglepetésére – támadást indítottak a magyarok. A pár órás ütközetben a császáriak egy része a Zagyvában lelte halálát, míg mások el tudtak menekülni. A magyarok a Tisza átkelőhelyét ellenőrzésük alá vonták.
Szolnok az Osztrák–Magyar Monarchia korában[szerkesztés]
1876. szeptember 4-én tartotta alakuló ülését a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei törvényhatóság. Az új megye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk nyomán jött létre. Fennhatósága alá tartoztak ettől kezdve a volt nagykunsági, jászsági és külső-szolnoki területek. Az új megye első alispánja a Jászkun Kerület utolsó alkapitánya, a jászsági Sipos Orbán lett. 1876. szeptember 25-én sor került az új megye első rendes közgyűlésére. Ennek során határozatot hoztak a megye címeréről és létrehozták a Közigazgatási Bizottságot. 1876 szeptemberében bizottság hívtak életre a megyei székház építésére, amely év alatt el is készült.
Külső-Szolnok vármegyét ideiglenesen Heves megyéhez csatolták (1876-ig). A kiegyezés után Szolnok egyre népesebbé és jelentősebbé vált. 1879-ben már csaknem 16 000 lakosa volt. Szolnok 1880-as években rohamos fejlődésnek indult. A lakosok már túlnyomólag iparral és kereskedelemmel foglalkoznak, nem mezőgazdasággal. 1876-ban Szolnok újra megyeszékhely lett.
Az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában Szolnok otthont adott (egyebek mellett) kir. törvényszéknek, járásbíróságnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, csendőrszárny-parancsnokságnak. Továbbá volt dohánybeváltó felügyelősége és hivatala, sóhivatala, magyar kir. folyammérnöki hivatala, adóhivatala, valamint rendelkezett továbbá állami főgimnáziummal, áll. polgári leányiskolával, egyesületi polgári fiúiskolával, kereskedelmi iskolával, számos pénzintézettel, több nagy gyári vállalattal (nagy malmok, gőzfűrészek, mechanikai asztalosműhelyek, villamostelepe, magyar államvasúti műhely), vasúti és gőzhajóállomással, posta- és távíróhivatallal és telefonállomással. Lakóinak száma 1850-ben csak 10617 volt, 1870. már 15847 és 1920-ban 32539 lakossal bírt. Vallási megoszlás szerint 27475 római katolikus, 2425 református és 2103 izraelita lakott a városban. A házak száma 4333 volt ekkor. Szolnok lakosai földműveléssel, baromtenyésztéssel és halászattal foglalkoztak, valamint sokan kereskedelemmel és iparral is. Nagy áruforgalmat bonyolítottak itt a vasutakon. A vízi közlekedés sokkal jelentősebb volt, mint manapság: gőzhajókon igen élénk, fa-, búza- és szarvasmarha kereskedelem folyt. Működött Szolnokon számos közművelődési, közhasznú s emberbaráti egyesület és ipartársulat is. Ma is létező büntetés-végrehajtási intézetét (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) – az Igazságügyi Palotának helyt adó épületben – 1902-ben alapították.
Szolnok 1918-tól 1956-ig[szerkesztés]
A Monarchia bukásával és az ország több részre szakadásával gyakorlatilag minden megváltozott.
1919 májusban hosszú és elkeseredett harc folyt a Tisza vonaláig benyomult román sereg és a vörös hadsereg között. A Tanácsköztársaság idején a román királyi haderő támadása hatalmas károkat okozott, 77 napig itt húzódott a front. A vörös hadsereg tiszántúli veresége után 1919 júliusában a románok átkeltek a Tiszán és megszállták a várost. A megszállás csak 1920. február 25-én ért véget. A harcok alkalmával felrobbantott vasúti híd helyreállítását csak 1923-ban fejezték be. Történelmi érdekesség, hogy az 1919-es "dicsőséges 133 nap" – az országban egyedülálló módon – egy nappal tovább tartott. A román megszállás 1920 februárjáig tartott.
1930-ban a város 38764 lakosú volt. Oktatási intézményei a következők voltak: áll. polg. fiú- és áll. polg. leányiskola, áll. reálgimnázium, áll. leánylíceum, közs. felsőkereskedelmi fiúiskola, áll. fa- és fémipari szakiskola, közs. női keresk. szaktanfolyam, áll. bábaképzőintézet. Üzemei a két világháború között: lakatosáru- és mérleg-, tükör-, bútor-, ecetszesz-, rum- és likőr-, jég-, vatta-, gőztégla-, cukorgyár, ércöntöde és fémárugyár, gépgyár és vasöntöde, 2 áramelosztó, négy fűrésztelep, 4 gőzmalom, vízmű voltak.
A két világháború között a károkat nagyrészt sikerült kijavítani. A második világháború alatt Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás, több amerikai is érte, melyek súlyos veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az épületekben. A „Frantic” hadműveletben (1944. június 2. – szeptember 19.) 600 támadó gép főcsoportosítása Debrecent bombázta. A jobb szárny Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, a bal szárny pedig Szolnokot és Miskolcot támadta. A városok nem tudtak védekezni mivel Szolnok és Miskolc kivételével nem volt védekezési lehetőségük. Ennek ellenére Szolnok igen sok emberéletet vesztett és nagy károkat szenvedett el. Június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek - a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a támadás a pályaudvart egyelőre érintetlenül hagyta. A bombázás nagyobbik része nappal következett: a támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbombával szórták le.
A lakosság nagy része elmenekült, a bevonuló szovjet hadsereg csak pár ezer embert talált.
Szolnok 1956-ban[szerkesztés]
Szolnok 1956-os szerepléséről sokan csak azt tudják, hogy a forradalom leverésére menetelő szovjet csapatok mögött visszatérő Kádár János hírhedt rádióbeszédét Szolnokról sugározták, pedig ez közkeletű tévedés. Valójában azonban a város lakosai tevékenyen részt vettek az eseményekben.
1956. október 23-án a BME szolnoki karán diákgyűlést tartottak, melyen MEFESZ néven független diákszervezetet hoztak létre. Ezt követően este a Marica grófnő c. darabot félbeszakították, ahol tájékoztatták a közönséget a Pesten történtekről és elszavalták a Nemzeti Dalt. Október 24-én délután kb. 500 fős tömeg sétált végig Szolnok főutcáján, majd este a Damjanich szobornál elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Október 25-én volt az első tüntetés a városban. A 4-es számú főúton megérkeztek a szovjet csapatok és október 24-étől november 2-áig a támadásban részt vevő 17 hadosztályukból 10 Szolnokon keltek át a maguk építette pontonhídon a Tiszán. A szovjetek Szolnokot és Abonyt állomáshelyüknek tekintették, s később is igen nagy erőkkel maradtak Szolnokon, egészen 1989-ig.
Szolnokon 1956. október 26-án 15-20 ezer fő (!) részvételével tömeggyűlést tartottak a Kossuth téren. A tömeg innen a szovjet megszállást jelképező „szivar” (egy obeliszk volt) ledöntésére indult (érdekesség, hogy a szovjet módra igen szívósra sikerült „emlékművet” csak több óra próbálkozást követően sikerül ledönteni, méghozzá a Kőolajkutató Vállalat lánctalpas „sztalinyec” traktorával), majd minden más szovjet emlékművet is eltávolítottak. Majd a délutáni órákban a megyeházán megválasztották a forradalmi munkástanácsot.
1956. október 30-án Szolnokról küldöttség érkezett a Parlamentbe. A küldöttséget Kádár János, az MDP Központi Bizottságának akkori első titkára fogadta a folyosón, aki levelet írt ceruzával a szolnokiaknak, majd az ülésteremben Nagy Imre miniszterelnökkel is hitelesítette. Az üzenetet Bulyáki Ferenc hozta Szolnokra.
Szolnokon 68-69 munkástanácsról tudunk, ennek mintegy 840 tagja volt.
1956. október 30-án a szovjet támadás hírére honvédalakulatok foglaltak védőállást helyőrségükben, sok helyütt vidéken is. Kisebb összecsapások voltak Békéscsaba, Kaposvár, Szeged, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Miskolc, Szolnok, Veszprém helységekben, illetve ezek térségében. Ebből látható, hogy Szolnok aktívan kivette részét a forradalom eseményeiben.
1956. november 1-je és 4-e között a szovjet erők Szolnokról irányították a „Forgószél” hadműveletet Konyev marsall vezetésével. November 3-án Szolnokon tartózkodott Zsukov marsall is. A szovjet támadás tulajdonképpen november 1-jén elkezdődött a szolnoki katonai reptér ellen indított hadművelettel, addig az igazi átfogó hadművelet november 4-én indult meg a város teljes körbezárásával.
November 4-ére befejeződött a katonai repülőtér katonáinak lefegyverzése. A szájhagyomány szerint ezen a napon délelőtt megérkezett Szolnokra Kádár János, és fél 11 körül a szovjet tábornokok, valamint néhány magyar vezető jelenlétében bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását. Valójában az első bejelentés hajnali 5 órakor, rádiófelvételről hangzott el, amelyet az ungvári rádióadó sugárzott. Az adó helyének eltitkolása érdekében a felvételt Budapestről keltezték.
Kádár november 4-én délután 17-18 óra körül, az akkori Megyei Pártházban találkozott a helyi politikai vezetőkkel. Tájékoztatta őket arról, hogy miért lépett ki a Nagy Imre-kormányból, és miért alakított új kormányt. Éjfél felé járt az idő, amikor újból bement a laktanyába és többet onnan már nem jött ki. Szolnokról, november 6-án éjjel indultak tankokon Budapestre.
Az országban valószínűleg Szolnokon indultak be leghamarabb a megtorlások a lakossággal szemben.
Városrészek[szerkesztés]
- Szolnok városrészeinek lakosságát tekinthetjük meg a városnegyedek után megjelenő zárójelekben a 2001-es népszámlálás adatai alapján.
Szolnok városrészei:
- Belváros (7578 lakos)
- Városközpont (17 105 lakos)
- Kertváros (1 525 lakos)
- Alcsi (1 154 lakos)
- Alcsiszög (372 lakos)
- Pletykafalu (3 251 lakos)
- Tallinn (3 474 lakos)
- Szandaszőlős (9 690 lakos)
- Széchenyi lakótelep (14 106 lakos)
- Üdülőtelep (591 lakos)
- Vegyiművek lakótelep (230 lakos)
- József Attila lakótelep (4 669 lakos)
- Zagyvaparti lakótelep (3 663 lakos)
- Bartók Béla út és környéke (1 347 lakos)
Szandaszőlős[szerkesztés]
Szandaszőlős 1950 és 1963 között volt önálló község, ezt megelőzően és követően Szolnok része. Földrajzi fekvése: é. sz. 47° 07′ 29″, k. h. 20° 12′ 47″
Neolitikus, bronzkori telepek, rézkori, bronzkori sírok, szarmata és népvándorlás kori gödrök; szarmata, gepida, honfoglalás kori, 10-11. századi temetők; Árpád-kori falu. Első írásos említése 1075 (Zunde), 1470 (Zonda). A török időkben teljesen elnéptelenedett, bár a kertgazdaság szempontjából alkalmas homoktalajon gyümölcstermesztés folyhatott. 1775-ben gróf Keglevich Károly és Szolnok mezőváros szerződése szerint 210 szolnoki gazda Szandaszőlős területén szőlőskertet létesített. Katonai (MH 86. Szolnok Helikopter Ezred bázisa) és sportrepülőtér is található mellette. A katonai reptér mellett található a Magyar Repüléstörténeti Múzeum gazdag katonai- és utasszállító-repülőgép gyűjteménye.
Széchenyi Lakótelep[szerkesztés]
Első neve: Kisgyep Lakótelep
Utcái: Hild Viktor út (régen: Rigó József) - Lovas István út (régen: Ecseki István) - Aranyi Sándor út (régen: Jászi Ferenc) - Malom út (régen: Ragó Antal) - Győrffy István út (régen: Orosz György) - Botár Imre út (régen: Molnár Anna) - Karczag László (régen: Bozsó Károly) - Czakó Elemér (régen: Barta István)
Népesség[szerkesztés]
Lakosságszám[5] | ||
---|---|---|
Év | Népesség | Átl. vált.(%) |
1870 | 16 115 | — |
1880 | 17 472 | 0,81% |
1890 | 21 119 | 1,90% |
1900 | 25 827 | 2,01% |
1910 | 29 288 | 1,26% |
1920 | 33 060 | 1,21% |
1930 | 39 248 | 1,72% |
1941 | 42 756 | 0,78% |
1949 | 37 520 | −1,63% |
1960 | 48 822 | 2,39% |
1970 | 63 601 | 2,64% |
1980 | 75 362 | 1,70% |
1990 | 78 328 | 0,39% |
2001 | 77 631 | −0,08% |
2011 | 72 953 | −0,62% |
2018 | 71 521 | −0,28% |
Szolnok lakónépessége 2011. január 1-jén 72 953 fő volt, ami Jász-Nagykun-Szolnok megye össznépességének 18,9%-át tette ki. Szolnok, Jász-Nagykun-Szolnok megye legsűrűbben lakott települése, ebben az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 389,6 ember volt. Szolnok népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 20%, a 60 éven felülieké 24% volt. A nemek aránya Szolnokon kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1 139 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,2, a nőknél 77,9 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.[6] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 4,6%-a, mintegy 3 351 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és orosz nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.
A város történetében először a II. Világháború idején akadt meg a fejlődés. Szolnok népességnövekedése - a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan - az 1960-as években felgyorsult, a népességszám majdnem megduplázódott a szocializmus évei alatt. 1990-ben a város lélekszáma 78 328 fő volt, ami azóta is a legmagasabb számnak bizonyult a város történetében. A város népességszáma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, ma már kevesebben laknak Szolnokon, mint 1980-ban. [7] Demográfusok prognózisai szerint, 2020-ra – az előző évek csökkenési és növekedési ütemeit figyelembe véve – akár 70 000 főre is csökkenhet.[8]
A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló szolnokiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és a görög katolikus.
Etnikai összetétel[szerkesztés]
Jelentős nemzetiségi csoportok[9] | |
---|---|
Nemzetiség | Népesség (2011) |
Cigány | 1 591 |
Német | 390 |
Orosz | 186 |
Román | 145 |
Ukrán | 64 |
A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 77 631 fő volt, ebből a válaszadók 75 287 fő volt, 73 685 fő magyarnak, míg 957 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 211 fő német, 80 fő román és 67 fő görög etnikumnak vallotta magát.[10]
A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 72 953 fő volt, ebből a válaszadók 64 666 fő volt, 61 315 fő magyarnak vallotta magát, az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak.[11] Az elmúlt tíz év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a cigányok (1 591 fő) és az oroszok (186 fő) száma nőtt Szolnokon. A német (390 fő) és a román (145 fő) nemzetiségűek száma meg kétszereződött.[12] Az ukránnak vallók száma (64 fő) kismértékben nőtt, az elmúlt tíz év alatt. A megyén belül, Szolnokon él a legtöbb magát németnek, orosznak, románnak és ukránnak valló nemzetiségi.
Nemzetiségi eloszlás | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Időszak | Egyéb/Nem válaszolt | Összesen | |||||||||||||
2001[13] | 94,92% | 1,23% | 0,27% | - | 0,10% | 0,08% | 3,4% | 100% | |||||||
2011[14] | 84,05% | 2,18% | 0,54% | 0,26% | 0,20% | 0,09% | 12,68% | 100% |
Vallási összetétel[szerkesztés]
Vallási közösség | Arány (%) |
---|---|
Római katolikus | 25,4 |
Evangélikus | 0,5 |
Református | 6,4 |
Görögkatolikus | 0,7 |
Izraelita | 0,0 |
Egyéb | 1,3 |
Nem tartozik vallási közösséghez | 34,1 |
Nem válaszolt | 31,6 |
Szolnok természeti értékei[szerkesztés]
Molnárfecsketelep[szerkesztés]
A Molnárfecsketelep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének egyik szép példája. A régebbi építésű belvárosi házak erkélyei, balkonjai alá molnárfecskék építették fel fészkeiket. A szolnoki polgárok példás módon guanófelfogó tálakat tettek ki a fészkek alá, a fészkeket nem verték le. A Ságvári Endre körúton található a legtöbb fészek, ahol emléktábla hirdeti a madarak védelmét. A közeli Zagyva és a Tisza árterei, partjai mentén rengeteg rovar él, amik képesek eltartani több száz molnárfecskepárt a városban.a fecskék a madarak igazi légi akrobatái. Szegycsontjuk izomtapadási felszíne lehetővé teszi, hogy idejük nagy részét a levegőben töltsék és hatalmas távolságokra repüljenek. Szárnyuk és egész testük alakja a lehető legpontosabb manőverezést és a legkisebb légellenállást biztosítja számukra. Felkarcsontjuk ízületi felszíne aránylag nagy és mozgékony. A fej lekerekített, a csőr rövid, a test aerodinamikailag tökéletes. mindezek a képességek avatják a fecskéket a szitakötőknél is hatékonyabb és ügyesebb vadászokká.
Tiszavirágzás[szerkesztés]
A Nyugat-Európában már nagyrészt kihalt kérészek (a tiszavirágok) násztánca, a júniusi „tiszavirágzás” az egyik legérdekesebb természeti látványossága Szolnoknak.
A rovar rajzásához köthető a Tisza-parkban 2008. augusztus 26. és augusztus 31. között megrendezett Tiszavirág fesztivál. A kérészek igen ősi eredetű rovarok, a repképes rovarok ma élő legősibb formáját jelenítik meg. Így testfelépítésük eredete valahol az ősrovarok (pl. Ezüstös pikkelyke) és a szitakötők és csótányok közötti szerveződési-történeti szinten áll. A felső devon időszakból, skóciai kovakőrétegekből (chert) ismertek hozzájuk hasonló rovarok kövületei. A lárvák 3-4 évig fejlődnek az adott folyó partfalában, a víz felszíne alatt, majd közismert módon igen rövid ideig léteznek a kifejlett rovar (imágó) állapotában, mivel párzást követően elpusztulnak. Szárnyaik nem igazán hatékony repülőszervek (mivel nincs is erre nagyon szükségük azon pár óra alatt, mikor használják), funkciójuk felveti annak lehetőségét, hogy a szárny eredetileg mint ivari bélyeg jelent meg és fejlődött később mozgásszervvé. A lárvák rejtett életmódja lehet a magyarázata annak, hogy az ismétlődő tiszai ciánszennyezést és a nehézfém szennyezést túlélte a tiszavirág, a vízminőségére igen érzékeny kérészek tiszai állománya. Hosszú ideig csak a Tisza folyó mentén tapasztalták a „tiszavirágzást”, az utóbbi évben a Rábán is újra megfigyelték.
Infrastruktúra, közlekedés[szerkesztés]
Szolnok közlekedés-földrajzi helyzete a vasúti, a közúti és a vízi, légi szállítások tekintetében egyaránt kedvező. A város közlekedési adottságai a legjobbak közé tartozik. Budapesttel a 4-es számú főút és két nemzetközi jelentőségű vasútvonal (100a, 120a) köti össze. Pályaudvara kiválóan alkalmas, mind személy, mind teherszállítást tekintve, a kelet-nyugat irányú belföldi és külföldi összeköttetésre. Két közúti és egy vasúti Tisza-hídja van, további két közúti hidat terveznek (az egyik a 2×2 sávos 4-es főút új elkerülő szakaszán lesz, a várostól északra, a másik egy új, "tömegközlekedésileg" is fontos híd, a várostól keletre). A Tisza vízi útja lehetővé teszi, 600-1000 tonnás áruszállító hajók közlekedését. Két repülőtere a légi szállításban játszik szerepet. (A 200 hektáros, kisgépek fogadására alkalmas, a katonai repülőtér előzetes engedély után használható.) A jelentős nagyságú kelet-nyugati átmenő forgalom nagymértékben hozzájárul a város fejlődéséhez. A várost elkerülő 4-es út, valamint a vízi és légi közlekedés megléte, a kitérő vasúti iparvágányok tették lehetővé, két ipari park, valamint logisztikai központ letelepedését.
Tömegközlekedés[szerkesztés]
Szolnok város autóbusz viszonylata 1921-ben indult, napjainkban is jól megszervezett, áttekinthető rendszerű. A város központjából átszállással jól megközelíthető minden városrész. A megyeszékhely az egyetlen olyan város az országban, ahol egyedülálló utastájékoztatási rendszerrel van felszerelve, amely GPS-technológiával lekövethető. Szolnok közösségi közlekedésének ellátása a KMKK feladata, amelyet 65 autóbusszal lát el 39 vonalon mintegy 15 000 utast naponta és éves szinten mintegy 6 millió utas igényeit kielégítve. 2012-ben 5 viszonylat szűnt meg az alacsony utasszám miatt.
Autóbusz viszonylat (2014. január 1-től):
- 1 Tallinn városrész - Vegyiművek
- 1A Tallin városrész - Ipari Park (BSM)
- 1Y Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
- 2 Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
- 2Y Tallinn városrész - Cukorgyári lakótelep
- 3 Tallinn városrész - Erdért Zrt.
- 4A Széchenyi lakótelep - Belváros - Széchenyi lakótelep
- 6 Vasútállomás - Holt-Tiszapart - Gyümölcsös
- 6Y Vasútállomás - Holt-Tiszapart
- 7 Vasútállomás - Szandaszőlős
- 7Y Vasútállomás - Tóth Árpád út
- 8 Vasútállomás - Szandaszőlős
- 8Y Vasútállomás - Tóth Árpád út
- 9 Szolnok Ispán körút - Béke Tsz.
- 10 Szolnok Ispán körút - INTERSPAR - Volán Zrt.
- 11 Volán Zrt. - Vásárcsarnok - Stella D'Oro
- 12 Szolnok Ispán körút - Tigáz - Volán Zrt.
- 13 Vasútállomás - Vegyiművek
- 13Y Vasútállomás - Vegyiművek
- 15 Vasútállomás - Tiszaliget
- 15K Vasútállomás - Tiszaliget
- 16 Vasútállomás - Volán Zrt.
- 17 Vasútállomás - Bevásárlópark - Vasútállomás
- K15 Vasútállomás - Campus
- 20 Tallinn városrész - Erdért Zrt.
- 21 Tallin városrész - Volán Zrt.
- 23 Kassai út - Cukorgyári lakótelep
- 24 Vasútállomás - Széchenyi lakótelep
- 24A Vasútállomás - Széchenyi lakótelep
- 27 Vasútállomás - Tóth Árpád út - Vasútállomás
- 28 Vasútállomás - Tóth Árpád út - Vasútállomás
- 31 Tallinn városrész - Volán Zrt.
- 33 Szolnok Ispán körút - Ipari park
- 34 Széchenyi lakótelep - Ipari park
- 34A Széchenyi lakótelep - Cukorgyári lakótelep
- 34B Széchenyi lakótelep - Repülőtér
- 34E Széchenyi lakótelep - Vegyiművek
- 34Y Széchenyi lakótelep - Erdért Zrt.
- 37 Tallinn városrész - Repülőtér
- 38 Tóth Árpád út - Vasútállomás
Gazdaság[szerkesztés]
A város gazdasága az utóbbi években jelentős átalakuláson ment át. A valamikor ipari-mezőgazdasági gazdaság átalakult, új vállatok, illetve sok kis vállalkozás született.
A meghatározó olajipar és a mezőgazdasági gépgyártás háttérbe szorult. Megmaradt viszont az élelmiszer-feldolgozás, fafeldolgozás, papírgyártás, vegyipar, gyógyszergyártás, vasúti járműjavítás. Jelentős cégek ma, a Stadler Rail Járműjavító Kft. és az Eagle Ottava gépjármű üléshuzatgyártás területéről . Az élelmiszer-és vegyipari cégeknek voltak több évtizedes múlttal rendelkező elődeik, amelyek a város és a környező települések lakóinak adtak biztos megélhetést. A közel száz éve működő cukorgyár bezárását 2007 novemberében jelentették be.[2]
2015-ben 9 milliárd forint értékben bővíti szolnoki gyárát és annak termékkörét az Eagle Ottawa gépjármű üléshuzatgyára. A beruházás előbb 500, majd később összesen 1000-1200 új munkahelyet hoz létre. Mivel a beruházással és a citromsavgyár megépülésével betelik a szolnoki ipari park, ezért a későbbiek során egy újabb 300 hektárnyi területen hozhatnak létre új ipari parkot.[16]
Legnagyobb munkáltatók[szerkesztés]
200-299 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek
- Bige Holding Kereskedelmi Kft.
- Euroszol Autó-és belsőkárpit gyártó Kft.
- Kerisz Ipari, Kereskedelmi Kft.
- Mélyfúrási Kft.
- Nefag Erdészeti Zrt.
- Stella D'oro Ruhaipari Kft.
- Tiszamenti Vegyiművek Zrt.
- Víz-és csatornaművek Zrt.
300-499 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek
- -
500-999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek
- Coop Szolnok Kereskedelmi Zrt.
- Jászkun Volán Autóbuszközlekedési Zrt.
- Stadler Rail Szolnok Vasúti Járműgyártó Kft.
1000-1999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek
- Eagle Ottava Hungary Bőrgyártó Kft.
2000-3999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek
- Magyar Honvédség
Munkanélküliek száma[szerkesztés]
Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Év | Munkanélküli (fő) | Munkanélküli (%) | Munkaképes népesség(fő) |
---|---|---|---|
2000 | 2 588 | 5,19% | 49 831 |
2001 | 2 209 | 4,40% | 51 100 |
2002 | 1 884 | 3,68% | 51 100 |
2003 | 1 910 | 3,74% | 51 092 |
2004 | 1 930 | 3,82% | 50 524 |
2005 | 2 131 | 4,24% | 50 258 |
2006 | 1 951 | 3,86% | 50 501 |
2007 | 2 109 | 4,14% | 50 928 |
2008 | 2 221 | 4,39% | 50 575 |
2009 | 3 002 | 5,92% | 50 671 |
2010 | 3 473 | 6,89% | 50 370 |
2011 | 3 834 | 7,68% | 49 912 |
2012 | 3 918 | 8,00% | 48 806 |
2013 | 3 875 | 7,99% | 48 153 |
2014 | 3 217 | 6,30% | 51 039 |
2015 | 3 100 | 6,14% | 50 466 |
2016 | 2 885 | 5,79% | 49 798 |
2017 | 2 479 | 5,04% | 49 180 |
2018 | 2 297 | 4,73% | 48 528 |
Sport[szerkesztés]
Szolnok a sport terén is kiemelkedő jelentőségű városok közé tartozik. Számos nagy múltú egyesület öregbíti a város hírnevét. Bővelkedik sportlétesítményekben is, ahol mind hazai, mind világversenyek megrendezésére kerül sor.
Szolnok a vizek városa, így elsősorban a vízi sportok jelentősége nagy. Itt található a Holt-Tiszán, a nemzetközi kajak–kenu versenyek megrendezésére alkalmas létesítmény, ahonnan számos magyar-, Európa-, világ- és olimpiai bajnok került ki. A Tiszaligetben lévő fedett sportcsarnokban szintén sok sportrendezvényt tartanak.
Az újkeletű sportokból is kiveszi a részét a város: 2007-ben Szolnokon tartották az V. Lábtoll-labda világbajnokságot.
Sportklubok:
Néhány kiemelkedő név a „Halhatatlanok Csarnokából”:
- Hasznos István (1924-1998), vízilabdázó – Szolnok díszpolgára, Helsinki olimpiai aranyérem (1952), ötszörös magyar bajnok
- Boros Ottó (1927-1988), vízilabdázó-kapus, kétszeres olimpiai bajnok (1956, 1964), háromszoros Európa-bajnok (1954, 1958, 1962), hatszoros Magyar bajnok
- Kanizsa Tivadar (1933-1975), vízilabdázó – kétszeres olimpiai bajnok (1956, 1964), kétszeres Európa-bajnok (1958, 1962), hatszoros Magyar-bajnok
- Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub
- Szolnoki MÁV FC
- Szolnoki Repülő Egyesület
- Pelikán Sport Egyesület
- Tisza Evezős Egylet
- Szolnoki Sportcentrum Sportiskola és Sportszervező Szolgáltató Kht.
Tiszapart panoráma[szerkesztés]
Kultúra[szerkesztés]
Szolnokon működő kulturális intézmények:
- Aba-Novák Kulturális Központ
- Borostyán Művelődési Ház
- Csomóponti Művelődési Központ és Könyvtár
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága
- Szigligeti Színház
- Szolnok TV
- Szolnoki művésztelep
- Szandaszőlősi Művelődési Ház
Könyvtárak:
- Csomóponti Művelődési Központ és Könyvtár
- Hild Viktor Városi Könyvtár
- Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár
Előadói csoportok:
- Alföldi Olajbányász Fúvószenekar
- Bartók Béla Kamarakórus, Magyarország egyetlen hivatásos női kamarakórusa
- MÁV-GÉPÉSZET Járműjavító Férfikara
- Szolnoki Kodály Kórus
- Szolnoki Szimfonikus Zenekar
- 1964. május 23–24-én Szolnokon rendezték meg az I. Országos Minősítő Hangversenyt.
Rendezvények:
- A Kárpát-medence kenyere (augusztus 20.)
- Gulyásfesztivál
- Halkolbászfesztivál
- Tiszaligeti napok
- Szolnok napja (szeptember 1.)
Látnivalók[szerkesztés]
Múzeumok[szerkesztés]
- Damjanich János Múzeum
- Magyar Repüléstörténeti Múzeum
- Sörárium - Szolnoki Sörmúzeum és Sörfőzde
- Szolnoki művésztelep
- Szabadtéri Vízügyi Múzeum
- Szolnoki Galéria
- Tabáni Tájház
Építészeti emlékek[szerkesztés]
- Szolnoki vár (nagyrészt lebontották)
- Partos kápolna
- Szentlélekről elnevezett Görögkatolikus Templom (Széchenyi városrész)
- Szolnoki török kori híd maradványai (víz alatt)
- Cserkészház (ferences gimnázium)
- Belvárosi templom
- Evangélikus templom
- Indóház
- Megyeháza
- Református templom
- Szigligeti Színház
- Tisza Szálló és Gyógyfürdő
- Újvárosi templom
- Városháza
- Városi kaszinó
- Vártemplom (Magyarok Nagyasszonya)
- Eötvös téri Víztorony (Szolnok)
- Xavéri Szent Ferenc-kápolna
- Nemzeti Szálló
- Kőrösi úti víztorony
- SZTK Rendelőintézet
- Szolnoki Bíróság
- Tisza Mozi (jobboldalt a képen a kis, földszintes rózsaszín épület)
- Tiszavirág híd
Szobrok, emlékművek[szerkesztés]
- Myrai Szent Miklós szobra - Görögkatolikus templom
- Ikonosztázion (a templomszentélyt a templomhajótól elválasztó, képekkel ellátott fal ) Görögkatolikus templom
- Anya gyermekével: a Hősök tere mögötti, 1953-ban épült, a megyei rendelőintézet udvarán álló szobor. Alkotója Medgyessy Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész
- Aradi vértanúk emlékműve
- Damjanich-emlékmű
- Kálvária
- Mária-oszlop
- Merengő Krisztus-szobor: A Madách és Templom út sarkán található. Barokk stílusú, 1800 körül készült. A 70-es években többször megrongálták, azóta golyóálló üveg mögött van.
- Nepomuki Szent János szobra
- Szent István-szobor
- Szigligeti Ede-szobor
- A szolnoki csata emlékműve
- Szolnok ispán szobra
- Tanúhegy (emlékmű)
- Tiszai hajósok-szobor: Lajos József szobrászművész alkotása, a tiszai hajósoknak állít emléket. Az 1962-ben épült tabáni Tisza-híd lábánál található.
- Vásárhelyi Pál-szobor
- Verseghy-szobor
Egyéb[szerkesztés]
- Emléktáblák Szolnokon
- Tiszaligeti Termálstrand és Élményfürdő
- MÁV Uszoda és Strandfürdő
Oktatás[17][szerkesztés]
A városban közel 13 000 diák folytatja tanulmányait, így Szolnok joggal nevezhető igazi "iskolavárosnak". Szolnokon jelentős a szakmai oktatás. Az intézményekben évente több száz műszeripari, számítástechnikai, vezérléstechnikai, gépipari, építőipari, faipari, egészségügyi, kereskedelmi, közgazdasági képesítésű szakembert képeznek ki, magas színvonalon. A gimnáziumi és felsőfokú képzés országosan elismert. Gyakori a kéttannyelvű képzés.
Általános iskolák[szerkesztés]
- Szegő Gábor (ezelőtt: Belvárosi) Általános Iskola [3]
- Fiumei Úti Általános Iskola [4][halott link]
- II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
- Kassai Úti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
- Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Tallinn Alapfokú Művészetoktatási Intézmény [5]
- Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola [6]
- Liget úti Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola [7]
- Mátyás Király Úti Általános Iskola [8]
- Szandaszőlősi Általános Iskola [9]
- Szent-Györgyi Albert Általános Iskola [10]
- Újvárosi Általános Iskola és Szakiskola
- Széchenyi Körúti Általános Iskola, Sportiskola és AMI
- Waldorf Általános Iskola [11]
Gimnáziumok[szerkesztés]
- Széchenyi István Gimnázium és Általános Iskola [12]
- Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium [13][halott link]
- Varga Katalin Gimnázium
- Verseghy Ferenc Gimnázium
- Szolnoki Waldorf Általános Iskola Óvoda Gimnázium és alapkokú művészetoktatási intézmény
- Humán Intézet Gimnázium, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium
Szakközépiskolák[szerkesztés]
- Egészségügyi és Szociális Szakközép- és Szakiskola
- Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola
- Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola
- Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakiskola
- Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola
- Ruhaipari Szakközép- és Szakiskola
- Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola [14]
Felsőoktatás[szerkesztés]
- Szolnoki Főiskola (Üzleti, Agrár és Műszaki alapképzés)
- Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Repülő Intézet)
Média[szerkesztés]
Egyéb[szerkesztés]
- Szolnok Városi Diákok Tanácsa
- Bartók Béla Zeneiskola
- BP Nyelviskola
- NATO Vadászpilótaképzés
- MH Altiszti Akadémia, Repülő Altiszti Oktatási Osztály
- Linea Nyelviskola (Linea Group Bt., Szolnok)
Híres emberek[szerkesztés]
A város neves szülöttei[szerkesztés]
- Adamik Zoltán (1928–1992) atléta, edző
- Császi Katalin atléta, Magyar bajnok
- Bacsó Nándor (1904–1974) agrometeorológus
- Balogh Kálmán (1835–1888) orvos, fiziológus, farmakológus, az MTA tagja
- Baranya Dávid (1986) táncművész
- Baranyó Sándor (1920–2001) festőművész
- Bartos Erzsébet (1888–1972) pedagógus, a magyarországi pedagógus-szakszervezet egyik alapítója
- Bergendy István (1939) zenész, zeneszerző
- Copy Con (eredetileg Pintér Gábor) (1983) magyar ragga előadó
- Cozombolis Leonidász Péter (1979) könnyűzenei előadó, pop énekes
- Czakó Elemér (1876–1945) könyvkiadó, művészettörténész
- Csapó Géza (1950) világbajnok kajakozó, edző
- Csépai Károly (1888–1972) orvos, belgyógyász
- Debreczeni Zita (1981) modell
- Détár Enikő (1964) színművész
- Drávucz Rita (1980) világ- és Európa-bajnok vízilabdázó
- Elek Oszkár (1880–1945) irodalomtörténész
- Fehér Géza (1971) zenész, gitáros
- Gulyás József (1917–1979) vegyészmérnök, növényolaj-ipari szakember
- György Júlia (1896–1977) Kossuth-díjas orvospszichológus, gyermekgyógyász
- Hasznos István (1924-1998) olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző
- Horánszky Dezső (1869–1927) agrárpolitikus, országgyűlési képviselő
- Horánszky Lajos (1871–1944) politikus, bankár, publicista
- Iványi Gábor (1951) lelkész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora
- Jeney Zoltán (1943) zeneszerző
- K. Tóth Lenke (1909-1982) Szülőanyja Móra Julianna, Móra Ferenc testvére. Bölcsész, költő, pedagógus. Emlékét ösztöndíj őrzi a Verseghy Ferenc Gimnáziumban
- Karczag László (1886–1944) orvos, hematológus
- Kenéz Béla (1874–1946) statisztikus, közgazdász, az MTA tagja, 1931–1932-ben kereskedelemügyi miniszter
- Kerepeszki Róbert (1982) történész, egyetemi adjunktus
- Kertész Mihály Miksa (1888–1945) ifjúsági iró
- Kis Judit (Judy) (1974) énekesnő (Groovehouse)
- Kónya Albert (1917–1988) fizikus, az MTA tagja, 1956–1957-ben Magyarország oktatásügyi, illetve művelődésügyi minisztere
- Kocsis László Levente (1965-2010) színész, képzőművész
- Laki Kálmán (1909–1983) az első magyar biokémikus, a véralvadásért felelős XIII-as enzim felfedezője
- Lányi Béla (1894–1968) vegyészmérnök
- Lovrencsics Gergő (1988) magyar labdarúgó
- Mága Zoltán (1974) hegedűművész (A Magyar Kultúra Lovagja)
- Marsi Anikó (1975) televíziós műsorvezető
- Masszi Ferenc (1925–1983) orvos, belgyógyász
- Molnár Miklós (1930–1981) operaénekes
- Monostori-Moller Pál (1894–1978) festőművész
- Nagy Kriszta (Tereskova) (1972) énekesnő, festőművész
- B. Nagy Pál (1935) olimpiai bajnok vívó
- Nagy Márton (1976) közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke
- Papp Tibor (1909–1986) Kossuth-díjas hídépítő mérnök
- Pólya Iván (1889–1939) festőművész, szobrász
- Pólya Tibor (1886–1937) festőművész, grafikus
- Preisich Kornél (1869–1955) gyermekgyógyász
- Rudi Balázs Lajos (1967-2008) festőművész
- Sándor Pál (1901–1972) filozófus
- Sándor István (1914–1953) a Rákosi-diktatúra alatt kivégzett szalézi szerzetes; 2013-ban boldoggá avatták[18]
- Somló István (1902–1971) Kossuth-díjas színész, rendező
- Szandai Sándor (1903–1978) szobrász
- Szathmáry György (1928–1990) költő, műfordító.
- Szikla Géza (1882–1963) gépészmérnök
- Tábori Kornél (1879–1944) író, újságíró
- Tisza József (1914–1980) politikus, 1952–1954-ben begyűjtési miniszter
- Tóth Tihamér (1889–1939) teológus, veszprémi püspök
- Ujházy Ferenc (1827–1921) festőművész
- Verseghy Ferenc (1757–1822) költő, nyelvész
- Világhy Miklós (1916–1980) jogász, az MTA tagja
A város neves lakói[szerkesztés]
- Itt élt Borsos József királyi ügyész, a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke.
- Itt élt Tabák Lajos szociofotográfus.
- Itt élt és tanult 1967-1969 között Farkas Bertalan vadászpilóta, űrhajós.
- Itt sportolt 1954-től haláláig Kanizsa Tivadar kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző.
- Itt született, sportolt, élt, és a fél várost megtanította úszni Hasznos István olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző.
- Itt született Lévai Anikó jogász, Orbán Viktor felesége. 1987 és 89 között Orbán Viktor is itt élt.
- Itt töltötte gyermekkorát Benedek Szabolcs író.
- Számontartják Tarján Imre fizikus, akadémikus, egyetemi tanárt, aki a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1930-ban. Tiszteletére megyei fizikaversenyt rendeznek 2000 óta minden év novemberében.
- A Szolnok Vár Főplébánia plébánosa 1986-tól 2006-ig Ft Gacsári Kis Sándor prépost atya volt, 2006-tól 2008-ig pedig Hernádi László h főesperes atya
- 1989-ben alakult meg a Szórványhelynökségen belül a Szolnoki Görögkatolikus Egyházközség, melynek első alapító paróchusa és templomépítője, a Partos kápolna restauráltatója volt 2012 augusztusáig FT Jaczkó György, aki ezen kívül a hajdúdorogi egyházmegye konzultora, majd 2013 szeptemberétől egyházmegyei építésügyi főelőadó is volt. 2013-ban a város Ezüst Pelikán-díjjal köszönte meg munkásságát.
Szolnok az irodalomban[szerkesztés]
- Szolnok a helyszíne és ihletője Móra Ferenc A Szép Mihály istene című írásának.
Testvérvárosok[19][szerkesztés]
- Riihimäki, Finnország
- Reutlingen, Németország
- Nagybánya, Románia
- Bielsko-Biała, Lengyelország
- Forlì, Olaszország
- Soham, Izrael
- Juza, Japán[20]
- Eastwood, Anglia
- Rakvere, Észtország
- Szanmenhszia, Kína
- Jinzhong, Kína
Leendő testvérvárosok[szerkesztés]
- Szokol, Oroszország
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1.. Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
- ↑ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Szolnok.hu – Szolnok hivatalos honlapja
- ↑ Dr. Vörös István: Pár szó a város múltjáról. Rajzok Szolnok város múltjából és Szolnok rt. város története, 1926. [2006. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 8.)
- ↑ Magyar települések lakosságszámának alakulása. Magyarország. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
- ↑ http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html
- ↑ Szolnok népessége. Népesség.com. (Hozzáférés: 2017. szeptember 13.)
- ↑ {{hiv-web http://info.szolnok.hu/files/HFS_Szolnok.v%C3%A9gleges.pdf |cím=Helyi Közösségi Fejlesztési Stratégia 2014-2020 dátum=2016-07-27 |elérés=2017-09-13}}
- ↑ http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_16
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ http://www.origo.hu/itthon/20111010-nepszamlalas-2011-nepszamlalobiztosok-nehezsegeikrol-tapasztalataikrol.html
- ↑ [1]
- ↑ 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2001. január 10. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
- ↑ 4.1.6.1 A népesség nemzetiség szerint, 2011 (magyar nyelven). KSH. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
- ↑ A városra vonatkozó 2011. évi népszámlásási adatok a www.ksh.hu honlapon
- ↑ Itt van a második amerikai beruházás. portfolio.hu. (Hozzáférés: 2015. február 27.)
- ↑ Sajnos a város honlapjáról az oktatási intézmények felsorolása hiányzik
- ↑ Gondola.hu, 2013. március 31. Letöltve: 2013. július 2.
- ↑ http://info.szolnok.hu/alap.php?mi=dsp&msid=48&mpid=5&moduls=4_&link=0
- ↑ http://www.hu.emb-japan.go.jp/itpr_hu/culture_sistercities.html
Források[szerkesztés]
- Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 195.
További információk[szerkesztés]
Kultúra[szerkesztés]
- Hild Viktor Városi Könyvtár honlapja (korábbi változat: www.vkszolnok.c3.hu)
- Aba-Novák Kulturális Központ honlapja
- A városi televízió (Szolnok TV) honlapja
- Csomóponti Művelődési Központ és Könyvtár honlapja
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár honlapja
- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának honlapja
- A Szolnoki Szimfonikus Zenekar honlapja
- A Bartók Béla Kamarakórus honlapja
- A Szolnoki Kodály Kórus honlapja
- Három templom van minálunk... (Szolnoki vallástörténeti mozaik)
- Szolnoki Tiszavirág Fesztivál a FesztiválPortálon
Mindennapok[szerkesztés]
- Aktív Rádió
- Szolnok Online
- A Tisza Szolnoknál (Szolnok a Tiszánál – blog)
- A „Nagyváros” Szolnokon (Egy legendás városrész blogja)
- A szolnoki „Szecska” (A Széchenyi városrész blogja)
- A szolnoki Újváros (A déli városrész blogja)
|