Nagykanizsa

Nagykanizsa
Nagykanizsa címere Nagykanizsa zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Járás	Nagykanizsai
Jogállás	megyei jogú város
Polgármester	Dénes Sándor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	8800
Körzethívószám	93
Testvértelepülései	Lista Puchheim Kovászna Csáktornya Salo Magyarkanizsa Akko Gleisdorf Sicsiacsuang Kazanlak Königsee Togliatti
Népesség
Teljes népesség	46 866 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	321,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	148,4 km²
Földrajzi kistáj	Principális-völgy, Zalaapáti-hát
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykanizsa Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 27′ 21″, k. h. 16° 59′ 51″46.455833333333, 16.9975
Nagykanizsa Pozíció Zala megye térképén
Nagykanizsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykanizsa témájú médiaállományokat.

Nagykanizsa (németül: Großkirchen, Großkanizsa, horvátul Velika Kaniža, törökül: Kanije) közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. A Nagykanizsai járás központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe. Földrajzilag a város egész területe a Zalai-dombság területén fekszik, délebbi részei pedig a Zalaapáti-hát részét képezik.

Fekvése

Zala megye déli részén, a Mura folyótól 13 km-nyire északkeletre, a Zalát és a Murát összekötő Principális-csatorna két oldalán épült. Földrajzilag a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén fekszik. Alacsony (100–110 m) fekvésű vidék, a hajdani mocsárvilág lecsapolására számos csatorna szeli át a környékbeli nedves réteket, legelőket. A várostól északra, északnyugatra 200 m-t meghaladó magasságú erdős dombvidék övezi. A városon halad át a 7-es főút és az M7-es autópálya.

Éghajlat

Nagykanizsa fekvéséből adódóan az országos átlagnál jobban érvényesül az Alpok és az óceán hatása, és némiképp a Földközi-tengeré is. Ebből adódóan csapadékosabb, szelesebb, kevesebb napfényt élvező és kissé kiegyenlítettebb hőmérsékletű a város klímája. A csapadék évi járása egyenletesebb az országos átlagnál. A csapadék többnyire zivatarral kísért záporeső formájában hullik.

Nagykanizsa a fekvéséből adódóan nem élvezheti a tartós hótakarót, mert időről időre óceáni vagy az Adria felől érkező enyhe légtömegek elolvasztják azt. A relatív enyhe téli hőmérsékletnek tudható be, hogy kemény telek sem jellemzik a város térségét. A hűvös óceáni és a meleg földközi-tengeri légtömegek télen enyhítik a hideget, nyáron a meleget. Bár Nagykanizsa Zala megye magasabb hőmérsékletű területe, mégis a 10,2 °C-os évi középhőmérsékletével az ország hűvösebb tájai közé tartozik. Uralkodó szélirány az északkelet-délnyugati.

Története

Nagykanizsa és környéke történetének kutatása több mint százéves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a 19. században az elsők között hívta fel a figyelmet a város történeti emlékeire.

Az őskor emlékei

Nagykanizsának és környékének története az újkőkorszak idejére nyúlik vissza (i. e. 5000 - i. e. 2500). Ebből a korszakból származnak a legrégebbi leletek, melyek a sajátos vonaldíszes kerámiáival, primitív kőeszközeivel váltak ismertté. A becsehelyi ásatások az újkőkor összes kultúrájának és fázisának leletanyagát felszínre hozták. (Hamvasztásos temetkezés és természetesen az önálló rézművesség maradványai) A szokatlan nagy népsűrűségre utal a több mint harminc felfedezett lelőhely.

A bronzkorszak kultúrája i. e. 1900 - i.e. 800 körül virágzott a környéken. Az Inkey kápolnánál talált leletanyagok közül egy kultikus célokat szolgáló kis bika szobrocska a legérdekesebb. A késői bronzkor kultúráját a keletről támadó lovas-nomád népek, valamint a nyugatról támadó hallstatti kultúrát terjesztő népek söprik el. Területünkön a korai vaskor leletanyaga furcsa módon csak nyomokban fordul elő.

Kelták, rómaiak

Az i. e. 4. században a nyugat felől érkező kelták elárasztották az egész Kárpát medencét. Augusztus császár kora óta a birodalommá növekedett Róma természetes határokkal kívánta magát megvédeni a kelet felől érkező barbár támadásoktól. A keltákkal folytatott véres harcok után az 1. század közepére a Dunántúl is a birodalom része lett. Nagykanizsa környékén az első római kori leletek ugyancsak az 1. század közepéről valók, de az igazi virágzás a 2. század első felében volt. A kelta és az itáliai eredetű népesség településeinek sűrű hálózata alakult ki idővel. Nagykanizsa területe és térsége távol esett a birodalom fő közlekedési útjaitól, ezért nem tartozott a legjelentősebb központok közé. A mindenütt vízközelben lévő lakóhelyek egy részében kőépületek és padlófűtés, falfestés és fazekas kemencék, valamint temetkezések maradványaira bukkantak.

A népvándorlások kora

A római uralmat összeroppantó népvándorlás során Dél-Zalát valószínűleg a keleti-gót és alán törzsek szállták meg. A keleten egyre nagyobb jelentőségre szert tett hunok újabb térhódítása a nyugati-gótokat terelte a zalai tájakra. A romanizált lakosság elmenekült. Régészeti lelet alig akad ebből a korból. A hun birodalom szétesése után a keleti-gótok uralma következett. Az újabb keleti-gót uralmat a longobárdok szüntették meg. Az ezt követő két évszázados, véres avar uralkodás Dél-Zalát elnéptelenítette és fejlődésben visszavetette. Nagykanizsát a 7. század elején szállták meg. A 7. század végétől mintegy egy évszázadon át lakatlanná vált a Zala-Mura köze. Az avar összeomlást a világhatalommá növekedett Frank Birodalom teljesíti be, amely a keresztséget rákényszerítette a lakosságra és magához csatolta a Dunáig terjedő területet. Nagykanizsa környéke a 8-9. század fordulóján újra benépesült.  Amikor 811-ben Nagy Károly császár az év november közepén Aachenbe érkezett, már vártak rá a Pannoniából jött „Kanisauci, az avar fejedelem '(Canisauciprinceps Avarorum),' a tudun és a Dunánál lakó szlávok más előkelői s hercegei '(et alii primores ac duces Sclavorum circa Danubium babitantium),' akik a Pannoniába parancsolt csapatok hadvezérei által a vezérek elé idéztettek".

Számításba kell venni Kanizsa név eredeténél, hogy a Knyáz (magyarul kenéz) szláv eredetű méltóságnév, fejedelmet, herceget jelentett.

A honfoglalás kora

A frank uralom megszilárdulása után néhány évtizednyi nyugalom következett, majd a 9. század végén megjelentek a magyarok. Ebből a korból nincsen magyar leletanyag. Ez a terület minden bizonnyal a magyarok határvédelmi területe, a gyepű vidéke volt. A kalandozások veresége az itt érdekelt Bulcsú nemzedék bukását is jelentette, a terület a fejedelemé lett. Utána Kolon vármegye keretében szerveződött Kanizsa környéke. A megye főispánja felügyeletével királyi várföldek alakultak. A világi nagybirtok is megjelent. A lakosság zöme – helységnevekből ítélve délszláv lehetett. Egyházilag Kanizsa és környéke a veszprémi és a Szent László alapította zágrábi püspökség határán helyezkedett el.

A középkori Kanizsa

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. IV. Béla Princ comesnek adományozott egy Bille nevű birtokot, mely Knysa nevű földdel volt határos. Ebből következik, hogy Kanizsa magyar településként már a tatárjárás előtt is létezett. A 13.- és a 14. század fordulóján a kiskirályoskodó Kőszegi család birtokolta Kanizsa várát. 1323-ban a Kanizsa várának várnagya az Osl nembeli Lőrinc kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. Ez az első oklevél amely először említi magát a várat. A halál is a király melletti szolgálatban érte, a szerencsétlen 1330-as havasalföldi hadjárat alkalmával. A Kanizsai nevet csak az utódai vették fel. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. A vár körüli Kanizsa időközben mezővárossá fejlődött. Tudunk a vámbevételekről, a pápától szerzett búcsúengedélyekről (1374–1402). Több plébánia létezett Kanizsa környékén, majd 1423-ban ferences kolostor alapítását engedélyezte V. Márton pápa. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa maradt. A Kanizsaiak hatalmas vagyon birtokosai lettek. 1532-ben kihalt a család férfi ágon, a birtok leányágon öröklődött. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, akit Szapolyai János király engedélyével 9 évesen fiúsítottak, s így jutott a hatalmas, akkor az ország talán legnagyobb vagyonához. 1571-ben Nádasdy Tamás nádor özvegyeként hunyt el, s ezzel kihalt a család.

Kanizsa és a törökök

Kanizsa vára Thury György kapitánysága idején nyugat felől nézve

1532-ben a Bécs ellen támadó török keresztül vonult Kanizsán és nagy dúlást követett el. Az ország három részre szakadása után a török rablások állandósultak. Elengedhetetlenné vált a kanizsai vár megerősítése, amelynek munkálatai 1554-ben kezdődtek meg. A megerősített vár belső, középső és külső várra tagolódott. Kő híján az építési anyag zömmel fa és föld volt. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár védelmezte. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. Kanizsa mezőváros nagyon megsínylette Szigetvár elestét. A török gyakori pusztításai következtében a kereskedelme is összeomlott. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett, miután a növekvő török veszély miatt az özvegyen maradt Kanizsai Orsolya elcserélte a kincstárral itteni birtokait Csejte vára és a borsmonostori apátság javadalmaiért. 1567 és 1571 között Thury György, a híres bajvívó volt a kanizsai vár kapitánya, akinek vezetésével a végvári csapatok gyakran vezettek sikeres rajtaütéseket a dél-dunántúli török erődítmények ellen.

1600. október 22-én a vár török kézre került. A törökök tisztában voltak a terület értékével. Kanizsa török vilajet központtá alakult, élén Murat pasával. A várat is átépítették és megerősítették. A vár őrsége 3825 fő volt. A városban a müezzin mellett tanító is működött. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települt az elmenekült magyarok helyére. Evlija Cselebi híres török történetíró leírása egy forgalmas, több emeletes házakból álló és többnyire fából épült városról szól, két fürdővel. Dzsámival, felsőbb iskolával (medresze), két kolostorral, minaretekkel és több mint ötven bolttal.

Zrínyi Miklós 1664. április 21-e és május 30-a között ostromot indított a megszállt vár ellen, mely az osztrák udvar késve kiadott engedélye miatt sikertelen volt.

A török uralom után

1690. április 13-án Batthyány II. Ádám felszabadította Kanizsa várát. 1703-ban Kanizsa várfalait lebontották, árkait betemették, és ezáltal nyílt várossá lett. 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. A várban német helyőrséget helyeztek el, a város lakossága új betelepülőkkel gyarapodott. A reményteljesen erősödő város fejlődése azonban megtört. I. Lipót császár kivonta a katonaságot és a várat lebontásra ítélte, majd végső csapásként adományozás keretében földesúri joghatóság alá szorította. Az első földesura Grassics Jakab volt, majd a Szapáry grófi család követte, s végül 1743-ban gróf Batthyány Lajos nádor szerezte meg. A földesurak lépésről lépésre megfosztották a várost önállóságától. Adófizetésre kényszerítették, megszerezték a fő bevételi forrásait, sőt, a mocsártól nehéz munkával elhódított földeket is visszavették. A város nem nyugodott bele a történelmi vereségbe és évtizedeken keresztül, pénzt nem kímélve, pert folytatott a szabad királyi város státusz megszerzéséért, de állandóan vereséget szenvedett.

Kedvező földrajzi helyzete miatt közben Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. Míg 1715-ben 256 lakost írtak össze, addig 1770-ben 3711 főt. A gyors növekedés oka a bevándorlás volt. A lakosság zömmel szántóföldi és szőlőműveléssel foglalkozott, de szaporodott az iparos és a kereskedő polgárság is. Köztük sok volt a zsidó és a görög származású kereskedő. A város megkapta újból a vásártartási jogot. A céhek kialakulása és megszervezése 1698-ban kezdődött a szabók és a szűcsök céhének megalapításával. Jelentősen gyarapodott a céhekbe tömörült iparosok száma. 1832-ben 256 iparűzőt jegyeztek fel.

A népesség gyarapodásával átalakult a város arculata és nagysága. Csak kevés épület készült téglából. A 19. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a piarista gimnázium, amelyet 1765-ben nyitottak Batthyány Lajosnak, a város földesurának a 10.000 Ft-os alapítványával. Ekkor Zala-Somogy-Vas vármegyék egyetlen ilyen intézménye volt, és sok diák érkezett Horvátországból is.

Nagykanizsa 1848-tól az első világháborúig

A 19. század közepén a 13 000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város volt Zalában. Az 1848-as forradalom híre itt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Március 19-én a felsővárosi templomnál tartott nagygyűlésen világosították fel a lakosságot a forradalom céljairól. Március 20-án fogadták el a kanizsai 12 pontot, mely három pontban tért el a pestitől, kitűzték a nemzeti jelvényeket, majd áprilisban megszervezték a nemzetőrséget. Jellasics 30 000 fős seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost. A horvátok alaposan megsarcolták és kirabolták Jellasics pákozdi veresége megpecsételte a megszálló horvát katonaság sorsát. Kanizsa népe megtámadta, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiverte őket a városból. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost és kezdetét vette az önkényuralom.

A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A helyi nagykereskedőknek dolgozó több ezer szekerező bizonyította, hogy a város központi helyen fekszik, jelentősek a vásárai, tehát érdemes a vasutat erre vezetni. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa–Pragerhof közti vonalat, amit a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követte még a 60-as években. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítottak, a megnövekedett hiteligényük kielégítése végett bankok jöttek létre, így például a helyi tőkések által szervezett Nagykanizsai Takarékpénztár, és a Dél-Zalai Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparbank, Nagykanizsai Bankegyesület, valamint az Osztrák-Magyar Bank és az Angol-Magyar Bank fiókja.

Az első modern értelemben is ipari üzemnek tekinthető üzem az 1842-ben alapított Weiser Gépgyár volt. Kazánokat és mezőgazdasági gépeket állított elő, olasz és török exportra. 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt., Francz Lajos villanytelepet üzemeltetett. A város ipara egyre számottevőbb lett, téglagyár, kefegyár, szeszgyár, pótkávégyár sok-sok embert foglalkoztatott.

Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonc iskola alakul, 1872-ben majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült a zsidó kereskedők jóvoltából.

A polgári lét és jólét eredményeként 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház is.

A jelentős fejlődés átalakította a város képét. A korábbi "sárfészek" 1864-ben 18 000 lakosú 57 utcás várossá növekedett, majd 1910-ben elérte a 28 000 főt. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyulladt a villany.

Nagykanizsa jelentős katonaváros is volt ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett. Ennek a sajátos szerepkörnek a jelentősége 1914-ben felértékelődött. A háború első kilenc hónapjában több mint 30 000 sebesültet ápoltak. Jellemző Nagykanizsa megyén belüli jelentőségére, hogy az egész megye hadiadójának közel a felét itt fizették. A nagykanizsai járás tekintélyes főszolgabírája 1896 és 1918 között, nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918) volt, a század eleji alkoholellenes mozgalomnak lelkes előharcosa, népszerűséget és tiszteletet szerzett magának a vármegyében.

A két világháború között

Az 1920-ban aláírták a trianoni békeszerződést, melynek értelmében Nagykanizsa határszéli város lett, a túloldalon az ellenséggel. Bethlen István miniszterelnöksége idején a lassan stabilizálódó rendszer rengeteg helyi problémával küszködött. Ilyenek voltak a szegénység, a nagyméretű munkanélküliség, a földkérdés megoldatlansága, a demokrácia hiánya.

1928-ban a város gimnáziumának tanára, Dr. Mező Ferenc az amszterdami olimpián a művészeti kategóriában, az olimpia történetéről írt pályamunkájával olimpiai aranyérmet nyert.

A világháború után a határszélre szorult Nagykanizsa nehezen tért magához, és a háború előtti ígéretes fejlődése szemlátomást megtört. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait, melyek Horvátország, Dalmácia, Törökország és Olaszország voltak. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Gondos várostervezéssel megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat építése, Katonaréten új családi házas negyed épült, új modern Postapalotát építettek. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült, 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat került, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ra befejeződött a Principális-völgy vízrendezése, a gimnázium beköltözött a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépült a város szélén a Gábor Áron laktanya. 1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolaj-és földgázkészletet. Megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa volt. A munkásai és tisztségviselői számára 1942–1943-ban létesült a ma már helyi védelem alatt álló MAORT–telep.

A világválság újra felkavarta az érzelmeket, de igazából az 1930-as évek második felétől élénkült meg a város politikai élete, és egyre szélsőségesebbé vált. A politikai jogok kiszélesedtek, és a háborús hangulatnak megfelelően egyre jobban eluralkodott a revíziós, a soviniszta és antiszemita hangvétel. A második világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól, a pusztulás szélére sodorta Nagykanizsát. A nyilasok brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit.

Nagykanizsa 1945-től a rendszerváltozásig

1945 március végén érték el Nagykanizsa környékét a világháború katonai eseményei. Az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg 1945. április 1-jén vonult be a városba. A nyilas hatalmi szervezet pillanatok alatt szétesett, így néhány nappal később létrehozhatták a nemzeti bizottságot kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti és más pártonkívüli emberek közreműködésével. Májusban megalakult a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt helyi szervezete, amelyek szintén helyet kaptak a nemzeti bizottságban.

Az 1945-ös választások az első általános és titkos választás alapján szervezett szabad választások voltak. Az 1947-es elcsalt választásokat követően, az országos politikának megfelelően történt a kommunista hatalomátvétel, az államosítások, a választások helyett bevezetett szavazások és az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer. Az 1950-es évek diktatúrája, valamint a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Nagykanizsát különösen kellemetlenül érintette a romló kapcsolat a szomszédos Jugoszláviával. Csökkent a forgalom, megállt a fejlesztés.

1956-ban a városban is népmozgalmat váltott ki a budapesti október 23-i események híre. Október 25-én kora délután a DKG dolgozói számára szervezett felvonulással kezdődtek az utcai események. A Szabadság téren gyülekező emberek az Ady utcán a Városháza, majd a tiszti klub előtt haladtak el, ezt követően pedig a határőr laktanyához vonultak. Az ifjak az utcákat járva leverték az épületekről a címereket és vörös csillagokat. Sötétedés után nagy tömeg jött össze az akkori Szabadság téren és követelték a szovjet emlékmű eltávolítását. Végül a nép nekiesett a szobornak, de csak a fúrási vállalat lánctalpas erőgépe segítségével sikerült ledönteni a 17 méteres talapzaton álló szobrot. Október 26-án, pénteken az esti órákban a tüntetők egy csoportja a Magyar Dolgozók Pártja székháza (ÁVH-épület, volt Kreiner-villa) elé vonult és fegyvereket követelt. A karhatalom ekkor a tömeg közé lőtt, a sortűznek 2 halottja és 14 sebesültje volt. Október 27-én, szombaton megalakultak a munkástanácsok, október 28-án az üzemek, intézmények, hivatalok vezetői, a fegyveres testületek képviselői részvételével megalakították a Nagykanizsai Nemzeti Bizottságot, a város rendjének és nyugalmának megőrzése érdekében pedig döntés született a nemzetőrség felállításáról. Október 31-én, szerdán a bizottság elhatározta, hogy a nemzetőrség vezetésével a városban ismert és tisztelt Orbán Nándor egykori katonatisztet, olimpikont bízza meg. Ekkor alakult meg a katonai tanács is, aminek vezetője Honti György lett. A közigazgatás vezetésével dr. Paizs Ferencet bízták meg. Miután november 4-én a fővárost megtámadták a szovjet csapatok, Nagykanizsán a nemzeti bizottság hangos híradón figyelmeztette a lakosságot arra, hogy a várható megszálláskor higgadtan viselkedjen, akinek fegyvere van, ne használja, mert egyetlen puskalövés is súlyos megtorlással járhat. November 5-én a város ellenállás nélkül megadta magát. 1957 júliusa és 1958 júniusa között négy nagy perben 27 vádlottra összesen 91 év börtönbüntetést szabtak ki.

Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával", reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott.

Napjainkban

1990-ben megtartották az első szabad választásokat a rendszerváltás után. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavételével, valamint a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járult az is, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek szerencsésen sokszínűvé formálták a közéletet, teret adtak a polgári létezés számára. A 2010-ben indult Városrehabilitációs Program keretein belül megújul az egész belváros, új arculatot kapnak a város közterületei. A projekt tervezetten 2012-ben ér véget. 2015. december 18-án átadták a 61-es főút Nagykanizsát elkerülő szakaszát.

Városrészei

• Belváros
• Katonarét (egykori Új-Kanizsa)
• Keleti városrész
• Kisfakos
• Kiskanizsa
• Ligetváros
• MAORT-telep
• Nagyfakos
• Palin

Nagykanizsa északi része melyet 1964-ben csatoltak Nagykanizsához. Általános iskoláját 2000-ben újították fel.

• Sánc
• Szabadhegy
• Thury-városrész

A 20. században a városhoz csatolt korábban önálló községek: 1963-ban:

• Korpavár

1981-ben:

• Bagola (neve 1963-ig Bagolasánc volt)
• Bajcsa
• Miklósfa (neve 1950-ig Somogyszentmiklós volt)

Népesség

Év	Népesség
1715	256
1770	3711
1870	15 125
1891	20 619
1995	53 353
2001	52 773
2002	52 361
2005	51 102
2007	50 823
2010	50 101
2011	49 026
2017	47 349
2018	46 866

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 95,4%, cigány 1,4%, horvát 1,1%, német 1,07%. 56,7% római katolikusnak, 1,9% reformátusnak, 1,7% evangélikusnak, 11,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (27,6% nem nyilatkozott).

Közlekedés

M7 autópálya Nagykanizsánál

Repülőtér

• Nagykanizsa-Bajcsa, Nagykanizsai repülőtér

Vasúti közlekedés

Nagykanizsa vasútállomás vasúti csomópont, mivel az országos vasúthálózat több fontos eleme itt találkozik: a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal, Budapest, illetve Pécs felé, a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal pedig Szombathely felé. Nyáron közvetlen nemzetközi vonatok közlekednek Horvátországba - Rijeka és Split . végállomással. A Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa–(Zágráb–Fiume/Trieste) vasútvonal a MÁV 30-as számú vasútvonala, mely az európai törzshálózathoz tartozik.

Autóbusz közlekedés

Nagykanizsán a helyi és helyközi autóbuszjáratokat a Zala Volán Zrt. üzemelteti több mint 60 éve. 1992. december 31-e óta részvénytársaság formájában működik. Elsődleges feladatuk a Zala megyei helyi és helyközi személyszállítási igények kielégítése, valamint az ország fővárosával és nagyobb városaival való összeköttetés biztosítása a távolsági autóbuszjáratok révén. Évente mintegy 64 millió utast szállítanak 24 millió kilométert megtéve. Nagykanizsáról 65 településre indul buszjárat, ezen belül 18 városba, többek között Bajára, Budapestre, Kaposvárra, Pécsre, Sopronba, Sümegre, Szegedre, Szombathelyre, Veszprémbe és Zalaegerszegre is.

Gazdaság

Frank és Társa kefe és seprügyár (1910)

Nagykanizsa város életében az első ipari üzem 1842-ben alakult:

• 1842 – A Wiser J.C. létrehozza Weiser Gépgyár nagykanizsai gyárát.
• 1892 – Megalapították a Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t.
• 1893 – Francz Lajos villanytelepet létesített.
• 1910 – Frank Jenő megalapította Frank és Társa kefe és seprűgyárát.
• 1911 – Franck Henrik megalapította pótkávé-gyárát.
• 1914 – Elkezdődött a munka a Városi Szeszfőzdében.
• 1928 – A budapesti Dreher-Haggenmacher Serfőzde Részvénytársaság megvásárolta a Kanizsa Sörgyár Rt.-t.
• 1932 – Elárverezték a Weiser Gépgyárat, ezzel megszűnt a cég nagykanizsai működése.
• 1933 – A gazdasági világválság hatására megszűnt a sörgyártás Nagykanizsán.
• 1941 – Újraindult a sör-, és malátagyártás.
• 1944 – A MAORT létrehozta javító-, karbantartó bázisát.
• 1948 – Az államosítás után a MAORT javítóbázisa felvette a DKG (Dunántúli Kőolajipari Gépgyár) nevet.
• 1949 – Államosították a Kefegyárat, és felvette a Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat nevet, majd Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven működött tovább.
• 1950 – Megalakult a KÖGÁZ, a Közép-Dunántúli Gázszolgáltató Állami Vállalat.
• 1965 – Elindult a gyártás a Tungsram nagykanizsai gyárában.
• 1968 – A Fatömegcikkipari Vállalat felvette a Kanizsa Bútorgyár nevet.
• 1971 – A KÖGÁZ létrehozta gázkészülék-gyártó üzemét.
• 1989 – A General Electric többségi tulajdont szerzett a Tungsram-ban.
• 1989 – Bruno Steinhoff megalapította a Kanizsa Trend Kft.-t.
• 1993 – A DKG-t privatizálták, az új tulajdonos az orosz INTERPROCOM.
• 1994 – A DKG Rt. felvette a DKG-EAST nevet.
• 1994 – Megnyitott a Kanizsa Pékség zrt.
• 1995 – Megszűnt a Kanizsa Bútorgyár.
• 1995 – A KÖGÁZ-t privatizálták, a Bayernwerk AG – Németország, és az EVN AG – Ausztria vásárolta meg az üzletrészek többségét.
• 1997 – A KÖGÁZ gépgyártással foglalkozó részlege önállóvá vált, a gyár GÁZGÉP Kft. nevet vette fel.

Közművelődési intézmények

Hevesi Sándor Művelődési Központ (HSMK)

• Hevesi Sándor Művelődési Központ
• Medgyaszay Ház
• Thury György Múzeum
• Halis István Városi Könyvtár
• Honvéd Kaszinó
• Kodály Zoltán Vasutas Művelődési Ház

Képzőművészetek Háza Kiskastély

• Képzőművészetek Háza Kiskastély
• Móricz Zsigmond Művelődési Ház
• Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15.)

Oktatási intézmények

Általános iskolák

• Bolyai János Általános Iskola
• Hevesi Sándor Általános Iskola
• Kiskanizsai Általános Iskola
• Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola
  • Péterfy Sándor Tagintézmény
• Miklósfai Általános Iskola
• Palini Általános Iskola
• Rozgonyi Úti Általános Iskola
• Zrínyi Miklós Általános Iskola
• Szivárvány Egységes Gyógypedagógiai Intézmény

Középiskolák

Thury György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola

• Batthyány Lajos Gimnázium
• Dr. Mező Ferenc Gimnázium
• Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda
• Nagykanizsai Szakképzési Centrum
  • Cserháti Sándor Szakképző Iskolája és Kollégiuma
  • Thúry György Szakképző Iskolája
  • Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskolája

Felsőoktatás

• Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz

Ismétlődő rendezvények

Február végén - március elején rendezik meg az Országos Farsangi Fánkfesztivált.

Képgaléria

• 

  Az egykori József főherceg laktanya

• 

  A Deák Ferenc tér a Felsővárosi templommal

• 

  A Csónakázó-tó

• 

  A Deák Ferenc tér

• 

  Fő út (Bankpalota)

• 

  Testvérvárosok kútja (Veloszipéd) Erzsébet tér

• 

  Erzsébet királyné szobra

• 

  Izraelita temető

• 

  Deák Ferenc tér

Műemlék épületek

Vasemberház

• Axenti-ház (Deák tér 5.)
• Bazár udvar (Fő út 8.)
• Felsőtemplom (Deák tér)
• Förhénci kápolna
• Grünhut-ház (Deák tér 2.)
• Inkey-kápolna (74.sz. főút)
• Lackenbacher-ház (Deák tér 4.)
• Magtár (Erzsébet tér 15. udvarán)
• Vasemberház (Erzsébet tér 1.)
• Városi Színház és Mozi (Károlyi kert)
• Zsinagóga (Fő út 6.)

Helyi jelentőségű épületek

Az Alsóvárosi templom

Pollák-ház

Városháza

• Alsóvárosi (Szent József) templom és kolostor
• Arany Szarvas Szálló (Erzsébet tér 18-19.)
• Bachrach-ház (Csengery út 8.)
• Babochay-ház (Sugár út 2.)
• Bajer-ház (Deák tér 13.)
• Bankpalota (Fő út 16.)
• Biztosítópalota (Csengery út 2.)
• Bogenrieder-palota (Fő út 13.)
• Centrál Szálló (Erzsébet tér 23.)
• Ebenspanger-ház (Erzsébet tér 21.)
• Felsőkereskedelmi iskola (Csengery út 10.)
• Hild-ház (Deák Ferenc tér 3.)
• Honvéd laktanya (Sugár út 9.)
• Hungária Szálloda (Sugár út 14.)
• Imaház és paplak (Batthyány u. 16.)
• Kaiser-ház (Erzsébet tér 16.)
• Kaszinó székház (Ady u.7.)
• Kávégyár (Csengery út 88.)
• Kereskedelmi iskola (Zrínyi Miklós u. 33.)
• Kisdedóvoda (Szent Imre u. 14.)
• Kiskastély (Erzsébet tér 15. udvarán)
• "Közös" laktanya (Sugár út 11.)
• Kocsiszín (Belus udvar, Fő út 10.)
• Kórházkápolna (Kossuth tér)
• Kőnig-ház (Deák tér 7.)
• Lőwi-ház (Erzsébet tér 10.)
• MAORT-ház (Ady Endre u. 12.)
• Nemzeti oskola (Zrínyi Miklós és Ady Endre utca sarka)
• OTI-székház (Ady Endre utca 31.)
• Piarista kápolna (Sugár út- Királyi Pál u. sarkán)
• Polgári Egylet székháza (Sugár út 3.)
• Postaház (Király u. 37.)
• Postapalota (Ady Endre u. 10.)
• Rapoch-ház (Csengery út 7.)
• Schulhof-ház (Király u. 15.)
• Sugár út 16/a, b, c
• Szerb-ház (Erzsébet tér 20.)
• Szomolányi-sarok (Deák tér- Csengery út sarok)
• Rosenfeld-ház (Fő út 4.)
• Pollák-ház (Deák tér 10.)
• Transzformátorház (Ady Endre u. 41., a Szemere utcában)
• Tandor-ház (Király u. 29.)
• Vasvázas (Vár u. 9.)
• Városháza (Erzsébet tér 7.)
• Városházi bérház (Ady Endre u. 1.)
• Villanyerő telep (Csengery u. 49.)
• Vidor-ház(Csengery út 5.)
• Weiser-ház (Fő út 9.)
• Zerkowitz-házak(Ady Endre u. 33-35.)

Emlékművek, szobrok

Szentháromság szobor

Deák Ferenc mellszobra az Eötvös téren

• 2. Doni Hadsereg emlékmű (Széchenyi tér)
• 17. keleti hosszúsági kör emlékmű (Huszti tér)
• A 20. honvéd gyalogezred emlékműve (Erzsébet tér)
• A 48-as gyalogezred emlékműve (Deák tér)
• Aradi emlékpark (Aradi vértanúk tere)
• Deák Ferenc-szobor (Deák tér)
• Csokonai Vitéz Mihály mellszobra a Vasember-ház árkádos részén, Karnyóné feltételezett boltjánál. Alkotó: Orosz Gergely, felállítva 2007-ben.
• Deák Ferenc-szobor (Eötvös tér)
• Kossuth Lajos-szobor (Kossuth tér)
• Szentháromság-szobor (Erzsébet tér)
• Széchenyi István szobra
• Tanácsköztársaság-szobor (Eötvös tér)
• Thury György szobor (Thury-tér)
• Thury György mellszobor (Vár u.)
• Nagy-Magyarország-emlékmű (Eötvös tér)
• Török-kút (Múzeum tér, a Thúry György Múzeum udvarán)
• Turulmadár (Deák tér)
• Várkapu Emlékmű (Vár u.)
• Zrínyi Miklós mellszobra a Zrínyi Általános Iskola bejáratánál. Alkotója Rétfalvi János, felállítva 1990-ben.

Múzeumok

• Thury György Múzeum (Fő út 5., Erzsébet tér 1. és Erzsébet tér 11.)
• Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15. udvarán)
• Képzőművészetek Háza Kiskastély

Sportélete

Egyesületek

• Íjászat
  • Kanizsa Íjász Egyesület
• Motokrossz
  • Kanizsa Motocross Sport Egyesület
• Labdarúgás
  • NTE 1866
• Kézilabda
  • Nagykanizsai Izzó SE
• Amerikai futball
  • Nagykanizsa Demons Amerikaifutball-klub
• Baseball
  • Dr. Padló Ants
  • Nagykanizsa Ants Thúry
• Shotokan Karate
  • Ippon Shotokan Egyesület
  • KIME Shotokan Karate Egyesület
• Kosárlabda
  • Kanizsa Diák Kosárlabda Klub – Vadmacskák
• Sportrepülés
  • Nagykanizsai Sportrepülő Egyesület
• Canissa Modellező Sportegyesület
• Teke
  • NK TEKE SE
• Lovassport
  • Kanizsa Lovasklub SE
  • Nemzetközi Lovasrendezvények
• Természetjárás, túrázás
  • Kanizsa Természetbarát Sportegyesület
• Kajak-kenu
  • Kanizsa Kajak-kenu Klub
• Úszás
  • Délzalai Vízmű SE
• Triatlon
  • Délzalai Vízmű SE Úszó és Triatlon Szakosztály
• Vízilabda
• Asztalitenisz
  • Tompa Ingatlanforgalmi Kft.-Kanizsa Sörgyár SE
• Tenisz
• Sakk
• Kanizsa Autó- és MotorSport Egyesület

Létesítmények

• NTE sportpálya
• Mindenki Sportpályája
• kiskanizsai sportpálya
• miklósfai sportpálya
• bagolai sportpálya
• motokrossz pálya
• Olajbányász sportpálya
• Nagykanizsai Kerékpáros Egyesület pályája
• Kanizsa Uszoda és Strandfürdő

Híres emberek

• Alapy Gáspár (1530–1584) várkapitány, horvát bán.
• Ádám Veronika (1949–) orvos, biokémikus, az MTA tagja.
• Ágoston György (1920–2012) pedagógus, egyetemi tanár.
• Árkus József (1930–1992) újságíró, humorista.
• Babocsay József (1760–1838) orvos.
• Baj László magyar színész
• Balázsovits Lajos Balázs Béla-díjas magyar színész, színházi rendező és színigazgató érdemes művész a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1946. december 4-én Nagykanizsán született.
• Barbarits Lajos (1899–1981) történész.
• Batthyány Lajos (nádor) (1696–1765) gróf, kancellár, nádor.
• Bedő Krisztián (1993–) világbajnok magyar vízilabdázó.
• Bencze Ilona Jászai Mari-díjas magyar színésznő, rendező, érdemes művész 1947. november 3-án Nagykanizsán született.
• Bertha Bulcsu (1935–1997) író.
• Bethlen István (1874–1946) politikus, miniszterelnök. Nagykanizsa országgyűlési képviselője 1935 és 1939 között.
• Bősze Kálmán (1900–1969) mérnök.
• Buda Ernő (1921–2005) gyémántdiplomás bányamérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteleti tagja, Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára, a Gazdasági és Műszaki Akadémia korábbi tanszékvezetője, Eötvös Loránd-díjas.
• Cságoly Ferenc (1948–) építész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
• Csengery Antal (1822–1880) politikus, Nagykanizsa országgyűlési képviselője, MTA másodelnöke, a Magyar földhitelintézet igazgatója, publicista.
• Dávid Kornél (1971–) válogatott kosárlabdázó, az egyetlen magyar aki szerepelt az NBA-ben.
• Dr. Göllesz Viktor (1930-1999) gyógypedagógus, orvos.
• Duró Győző (1953–) dramaturg, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja, egyetemi docens.
• Farkas Ferenc (1905–2000) zeneszerző.
• Fejtő Ferenc (1909–2008) történész-újságíró, Széchenyi-díjas író.
• Hajdú Sándor (1939-2013) zeneszerző, karmester.
• Halis István (1855–1927) helytörténész, író.
• Hevesi Sándor (1873–1939) író, színházi rendező, igazgató.
• Kaán Károly (1867–1940) erdőmérnök.
• Kiss Ernő (1974-) Jászai Mari-díjas színész
• Kunfi Zsigmond (1879–1929) újságíró, miniszter, közoktatásügyi népbiztos.
• Laky Zsuzsanna (1984-) 2003-as Európa szépe.
• Lukács József (1937-) Aase-díjas magyar színész
• Mező Ferenc (1885–1961) olimpiai bajnok, a NOB tagja.
• Mikola Sándor (1871–1946) fizikus, pedagógus, MTA rendes tagja.
• Orbán Nándor (1910–1981) magyar bajnok öttusázó, olimpiai 5. helyezett.
• Ősze András (1909–1995) szobrászművész.
• Papp Dániel (1979–) hegedűművész
• Pék Pál (1939–2008) költő, irodalomkritikus, tanár.
• Plósz Lajos (1809–1886) orvos, Kossuth Lajos háziorvosa, a nagykanizsai honvédkórház főorvosa 1848-ban.
• Rózsás János (1926–2012) író.
• Rosenberg Zsigmond (1887–1951) producer, zeneszerző, szövegíró.
• Sidlovics Gábor "Sidi" (1976-) a Tankcsapda gitárosa (ex-Irie Maffia, ex-Zanzibár)
• Somló Erzsi (1877–1968) magyar költő, műfordító.
• Somlyó Zoltán (1882–1937) költő.
• Szántó Zoltán (1893–1977) diplomata, kommunista politikus, államminiszter.
• Szejtli József (1933–2004) Széchenyi-díjas vegyészmérnök.
• Szemenyey-Nagy Tibor (1953–) szobrász.
• Thury György (1519?-1571) végvári vitéz, Nagykanizsa várkapitánya, a „magyar el Cid”, Bars vármegye főispánja.
• Vári Éva (1940–) Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész színésznő.
• Wachtel Dávid (1807–1872) orvos.
• Wlassics Gyula (1852–1937) jogász, politikus, miniszter.
• Zala Márk, eredeti neve: Márkus László (Nagykanizsa 1949. jan. 27. – Budapest, 1985. nov. 16.) színész.
• Zemplén Győző (1879–1916) fizikus, egyetemi tanár.
• Zimány Linda modell.

A város díszpolgárai

• 1872
  • Bója Gergely tanár, Kanizsa 1848-as országgyűlési képviselője
• 1893
  • Jókai Mór író
• 1907
  • Zichy Aladár politikus, miniszter, Nagykanizsa országgyűlési képviselője
• 1918
  • Szurmay Sándor honvédelmi miniszter, tábornok
• 1921
  • Apponyi Albert politikus, miniszter
• 1925
  • Kállay Tibor politikus, pénzügyminiszter, Nagykanizsa országgyűlési képviselője
• 1938
  • Imrédy Béla politikus, miniszterelnök
• 1944
  • Oszlányi Kornél vezérőrnagy, a nagykanizsai 9. könnyűhadosztály parancsnoka a Don-kanyarban
• 1965
  • Farkas Ferenc zeneszerző
• 1993
  • Fejtő Ferenc író
  • Rózsás János író
• 1994
  • Brunner Erzsébet festőművész
  • Dr. Paizs Ferenc nyug. főjegyző
• 1996
  • Z. Soós István festőművész
• 1998
  • Rétfalvi Sándor szobrászművész
• 1999
  • Fülöp Antal a Kiskanizsai Polgári Olvasókör egykori titkára
  • Lovrencsics Lajos a Nagykanizsai Városvédő Egyesülete elnöke
• 2000
  • Dr. Andor József nyug. erdőmérnök
  • Horváth Miklós gyárigazgató
• 2001
  • Dr. Kerecsényi Edit néprajztudós
• 2002
  • Prof. dr. Rédei Károly nyelvész
  • Prof. dr. S. Nagy Katalin művészettörténész, szociológus
• 2003
  • Dr. Gaál Zoltán rektor
  • Buda Ernő bányamérnök
• 2004
  • Zsoldos Ferenc
• 2005
  • Dr. Ördög Ferenc középiskolai tanár
  • Krátky István volt polgármester
• 2006
  • Mózes Pál volt tanácselnök
• 2007
  • Harkány László gimnáziumi tanár
  • Takács János közgazdász
• 2008
  • Dr. Márkus Ferenc gimnáziumi tanár
• 2009
  • Tüskés Tibor író
• 2010
  • Kotnyek István fotóművész
  • Fentős Ferenc tanár, nyugalmazott iskolaigazgató
• 2011
  • Perjés Ottó orvos
• 2012
  • Bethlen István politikus, miniszterelnök, Nagykanizsa országgyűlési képviselője (1935–1939)
• 2013
  • Járosi Márton energetikai szakember
• 2014
  • Hajdu Sándor zeneszerző
• 2015
  • Csákai Iván orvos, önkormányzati képviselő

Polgármesterek, tanácselnökök

• 1868–1872 Halvax József
• 1872–1878 Belus József
• 1878–1896 Babochay György
• 1896–1913 Vécsey Zsigmond
• 1913–1919 Sabján Gyula
• 1919 Sneff József
• 1919–1930 Sabján Gyula
• 1930–1944 Krátky István
• 1944–1945 Simonfay Lajos
• 1945 Windisch (Véri) Dénes
• 1946–1948 Varga József
• 1948–1949 Nagy József
• 1949–1950 Molnár Ferenc
• 1950–1954 Molnár Ferenc – tanácselnök
• 1954–1956 Domokos Sándor – tanácselnök
• 1957–1963 Mátai József – tanácselnök
• 1963–1968 Nagy Lajos – tanácselnök
• 1968–1989 Mózes Pál – tanácselnök
• 1989–1990 Zsoldos Ferenc
• 1990–1994 Kereskai István
• 1994–1997 Suhai Sándor
• 1997–2002 Tüttő István
• 2002–2006 Litter Nándor
• 2006–2010 Marton István
• 2010–2014 Cseresnyés Péter
• 2014- Dénes Sándor

Testvérvárosok

Nagykanizsának 10 testvérvárosa van:

• Akko, Izrael
• Csáktornya, Horvátország
• Gleisdorf, Ausztria
• Kazanlak, Bulgária
• Kovászna, Románia
• Magyarkanizsa, Szerbia
• Puchheim, Németország
• Salo, Finnország
• Sicsiacsuang, Kína
• Togliatti, Oroszország

Partnervárosok

• Bihács, Bosznia-Hercegovina
• Kapronca, Horvátország
• Ptuj, Szlovénia

Források

• Nagykanizsa Portál
• Nagykanizsa Infó
• Kanizsai Enciklopédia, B.Z. Lapkiadó Kft., 1999.
• A Pallas nagy lexikona

További információk

További információkat találhatsz Nagykanizsa témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

• Hivatalos oldal
• Délzalai Víz-és Csatornamű Zrt.
• Zala Volán Zrt.
• Nagykanizsai Tűzoltóság
• Kanizsai Dorottya Kórház
• a Zalai Hírlap hírei Nagykanizsáról
• Nagykanizsa.lapozz.hu - linkgyűjtemény
• Startlap linkgyűjtemény
• Fotók a városból és a város környékről
• Nagykanizsa kistérségi fiatalokért
• Dél-Zala Press Egy hírportál Nagykanizsának és térségének

Kapcsolódó szócikkek

• Emléktáblák Nagykanizsán