Kelevíz
- Ez a szócikk a településről szól, a kelevéz (kelevíz) nevű fegyverről lásd a lándzsa szócikket!
Kelevíz | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Somogy | ||
Járás | Marcali | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Vargáné Balatincz Krisztina (független)[1] | ||
Irányítószám | 8714 | ||
Körzethívószám | 85 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 311 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 66,19 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 4,91 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 31′ 13″, k. h. 17° 25′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 31′ 13″, k. h. 17° 25′ 16″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelevíz témájú médiaállományokat. |
Kelevíz egy község Somogy megyében, a Marcali járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Marcalitól 6 km-re délre a 68-as főút mellett található.
Története[szerkesztés]
Kelevíz Árpád-kori település. Nevét 1273-ban Keleuez írásmóddal említette először oklevél, majd 1397-ben Keleuiz, 1417-ben Kelewyz alakban írták. Ezt a nevet a hagyomány a kelevéz nevű lándzsaszerű fegyver nevéből eredezteti, a falu mai címerében ezért is szerepel egy ilyen fegyver.[3]
1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, tehát ekkor már plébániája is volt. 1536-ban Fajszi Ferencz és Bergyegh (Berjegi) Domokos volt a település földesura. 1563-ban a török kincstári fejadójegyzékbe 8, 1580-ban pedig már csak 1 házzal volt felvéve. 1701-1703 körül a Laskai, 1726-ban a Dezső család volt Kelevíz birtokosa. A 18. századi összeírásokban nem fordult elő. A 19. század első elején a Lehner, a Stefaich, a Hunkár, a Boross, a Kapitány és a gróf Forgách családok voltak birtokosai.
Temploma 1910-ben épült, ünnepeken istentiszteletet tartottak benne, hétköznap falai között tanítás folyt. Az 1920-as években kisparaszti gazdaságok jöttek létre. A második világháború végén, 1944. december 3-tól 1945. március 30-áig Kelevíznél húzódott a frontvonal, ekkor a település minden háza megsérült. A hősi halottakról márványtábla emlékezik meg a temetőben. A helyi termelőszövetkezet 1959-ben jött létre, majd 1969-ben egyesült a mesztegnyői, a hosszúvízi és a gadányi téeszekkel. A körzetesítések idején Kelevíz tanácsát Marcalihoz csatolták, majd 1977-től a mesztegnyői közös tanács része lett. 1990-től körjegyzőség részét képezi, 1996 óta Hosszúvízzel és Gadánnyal együtt.[4]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 99,4%-a magyarnak, 11,1% cigánynak, 1,3% németnek mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 82,9%, református 0,9%, evangélikus 0,6%, felekezet nélküli 7,3% (7,9% nem nyilatkozott).[5]
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- ↑ Kelevíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Kelevíz címere. Kelevíz honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 20.)
- ↑ Kelevíz bemutatása. Kelevíz honlapja. (Hozzáférés: 2017. szeptember 20.)
- ↑ Kelevíz Helységnévtár