Balatonmáriafürdő
| Balatonmáriafürdő | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Járás | Marcali | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Galácz György Vince (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8647 | ||
| Körzethívószám | 85 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 700 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 25,92 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,77 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Balatonmáriafürdő
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″ | |||
Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy megye térképén
| |||
| Balatonmáriafürdő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat. | |||
Balatonmáriafürdő község Somogy megyében, a Marcali járásban. Népszerű üdülőhely.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
A terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, amely Festetics Tasziló idején a filoxéra károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy vélték, hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt szőlővész nemcsak a híres csopaki, badacsonyi, füredi és zalai bortermelőket tette tönkre, de egész Európában „szőlőkáoszt” okozott. A filoxéra-vész közben eltűnt borok közül az 1968-ban kiveszettnek hitt pintesre, amelynek ma már csak szórványban lelhető csak fel egy-egy tőkéje, Németh Márton talált rá Cserkút mellett.
A terület parcellázását Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul. Ez a feladatot ő szívügyének tekintette, és bravúros teljesítményének köszönhetően három-négy év alatt újra hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort készíthettek a helyi gazdák.
Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-től a MÁV vette kezelésbe.
Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő később, 1969-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek eredményeképp a kikötő keleti oldalán megkezdődött a mocsarasodás, mivel az építmények akadályozták a lerakódott iszapot elhordani képes áramlatokat. Az építés során jelentős korábban víz alatt lévő terület került feltöltésre. A település mostani nevét, a Balatonmáriafürdőt 1927-ben kapta, majd községi rangot érdemelt ki.
A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, így a lakosság sokáig egy fahídon kényszerült közlekedni.
Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A „forradalmi tömeg” az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka - Varga Tibor őrnagy - másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.
A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos - még a parcellázás korából eredeteztető - szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel eredetileg a kialakított utcák a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyet közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.
A lakók száma egyre nőtt, bár inkább nyugdíjasokból állt. 1918-ban 555, 1926-ban 711, majd 1944-ben 800 lakost számoltak. 1977-ben azonban az elmúlt harminc évhez képest csökkent a népesség, 2012-ben 784 főt számoltak, a lakóingatlanok száma 425 volt, üdülő ingatlanként pedig 2285 házat tartottak nyilván.
1942-ben megépült a parkszálló, ekkor 2760 fő látogatót számoltak, köztük 45 külföldit.
További fejlődéseknek örvendezhetett a fürdőhely, sok pénzből emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, de a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő jelentette. A nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba. A kikötő építésekor kialakított móló ma az egyik legnagyobb látványossága az üdülőtelepülésnek, hisz mi sem lenne kellemesebb esti program a turistáknak, mint a mólóról végignézni a csodálatos Balatoni naplementét. Emellett hangulatos központja is vonzza az arra tévedő turistákat, a hosszú bazársoroknál mindenki találhat kedvére valót.
Az utóbbi időben annyira egybeolvadt Balatonkeresztúrral, hogy szinte csak a helyiek tudják, mikor melyik településen járnak.
Ma is nagy iramban fejlődik Balatonmáriafürdő, két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel közös hivataluk van. Sok a német nyelvterületről érkező vendég, egy német partnertelepülése és vendéglői is vannak. De a magyar turistákat (vagy nyaralókat) is szívesen várják a badacsonyi hegyekre és a keszthelyi öbölre néző strandhelyek.
2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe, majd 2013-ban a Marcali járás része lett.
Megközelítés[szerkesztés]
Közút[szerkesztés]
Balatonmáriafürdő a Budapest és Letenye közötti 7-es főúton, valamint az azzal párhuzamos M7-es autópályán közelíthető meg keletről és nyugatról, délről pedig az egykor a települést Barccsal összekötő 68-as főúton érhető el. A főút új nyomvonala Kéthelyről az M7-es autópálya felé vezet, a régi út azonban Balatonújlakon és Balatonkeresztúron keresztül Balatonmáriafürdőre.
Vasút[szerkesztés]
A település a Balaton déli partján haladó 30-as számú Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal mellett fekszik. A vasútvonal jó közlekedési viszonyokat teremt a fővároson kívül még egy nagyvárossal, Székesfehérvárral, de ezen a vasútvonalon fekszik Nagykanizsa is.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,4%-a magyarnak, 3,7% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (22,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,3%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 7,8% (33,1% nem nyilatkozott).[3]
Szórakozás[szerkesztés]
- Delta Retro Music Factory, 8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi út 1-2.
- Club Black Magic, 8647 Balatonmáriafürdő, Vasút tér
- Szkíta Dance Hall, 8647 Balatonmáriafürdő, Gr. Széchényi Imre tér 1.
Partnertelepülések[szerkesztés]
Balatonmáriafürdőnek két partnertelepülése van:[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
- ↑ Partnertelepülések. A település honlapja. (Hozzáférés: 2017. július 10.)
További információk[szerkesztés]
- Balatonmáriafürdő az Irány Magyarország! honlapján
- Térkép Kalauz – Balatonmáriafürdő
- Lap.hu linkgyűjtemény
