Nagyberki
| Nagyberki | |||
 | |||
| Kilátás a falura a Kata-hegyről | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Járás | Kaposvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Deák Gyula (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7255 | ||
| Körzethívószám | 82 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1457 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 65,27 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,74 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagyberki
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″ | |||
Nagyberki
Pozíció Somogy megye térképén
| |||
| Nagyberki weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberki témájú médiaállományokat. | |||
Nagyberki (németül: Großbergl) egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól 20 km-re keletre, Dombóvártól 11 km-re nyugatra, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található.
Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település mégis a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]
Története[szerkesztés]
Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt, az 1573-1574. évi török kincstári adólajstrom csupán egy Berki nevű helységet említett, ahol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század elején a gróf Sehmiedegg család, Gróf Schmiedegg Kálmán birtoka volt, aki végrendeletében egy községi „aggápolda” céljaira, vármegyei alapként kezelt, mintegy 5000 darab aranyat hagyott, a hagyományozó végakarata néhány év után meg is valósult. 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody Pál kezébe kerültek.
Az 1900-as évek elején gróf Vigyázó Sándor birtoka volt, kinek régi kastélyát még a gróf Schmiedegg család építtette. Az itteni uradalom 1793 június 6-án országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.
A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 1098 lakosából 1073 magyar volt. Ebből 1054 római katolikus, 13 református, 27 izraelita volt.
Érdekességek[szerkesztés]
A környék érdekességei közé tartozik a település határban emelkedő Szalacska-hegy, és az itt található úgynevezett szalacskai földvár, ahonnan még az 1800-as évek vége körüli ásatások alkalmával előkerült kora vaskorból és a kelta időkből származó leletanyagból, Darnay Kálmán ásatásaiból a sümegi állami Darnay-múzeum több termét megtöltő régiség került elő, többek között az itt feltárt kelta pénzverő és öntőműhely is.
A Szalacska-hegy nagy kiterjedésű platóját szőlők foglalják el. Legmagasabb pontján régi kis kápolna állt és a 20. század elején még egy 1769-ből való présház is látható volt itt. A présház szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból volt építve; egyik gerendája felirata: „N. K. Anno 1769” , mely azt bizonyítja, hogy Niczky Kristóf idejében emelték.
A várhegy maga részben kettős terasszal bírt. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés volt, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen volt. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható volt.
A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalta át, „Sapkatöltés”-nek nevezték, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve volt.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 7,2% cigánynak, 1,5% németnek, 0,2% románnak mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 3,5%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 12,7% (23,8% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
Vigyázó-kastély[szerkesztés]
A kastély az 1760-as években került a Schmiddeg családtól a Vigyázó család tulajdonába, a hozzá tartozó magtárral együtt. A kastély és a magtár műemlék. Tulajdonjoga 1980-ban került a Községi Tanácstól át a Somogy megyei Tanácshoz, és ekkortól került ide a Somogy megyei Levéltár kihelyezett anyaga, illetve ekkor, a ’80-as évek elején újították fel az épület. Levéltárként 1985-ben nyitották meg, adták át, ahol azóta földhivatali iratokat, községi tanácsi, termelőszövetkezeti iratokat tárolnak. 1986-tól – mint a Somogy Megyei Levéltár legújabb kori osztályát – megnyitották a kutatók számára is. A kastély alapterülete 1100 m². A hozzá tartozó park területe 2 hektár – mely természetvédelmi terület a benne lévő, sajnos már csak néhány darab ritka fafajtára, cserjére tekintettel –, rajta egy kultúrházzal, megmaradt a helyi önkormányzat tulajdonában. Az önkormányzatok jelenleg eladásra hirdetik az épületeket, illetve a parkot is.
Kata-hegy és Szalacska-hegy[szerkesztés]
A községtől délre 3 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Kata-hegy, mellette pedig a Szalacska-hegy, melyek országos jegyzékben szereplő bortermő helyek, a Balatonboglári borvidék részei. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöld veltelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán – a környező községekkel közös Hegyközség által rendezett borversenyen – hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat. Szalacska védőszentje, páduai Szent Antal tiszteletére június közepén szentmisével egybekötve rendezik meg az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus műemlék kápolnánál, mely a hegy legmagasabb pontján áll.
Agrártörténeti gépgyűjtemény[szerkesztés]
A magángyűjtemény régi mezőgazdasági gépekből és eszközökből áll, nagy részük a 20. század elejéről származik, a legrégebbi darab egy 1879-ből származó magtisztító. A gyűjteményt, amely 2017-ben bekerült a Somogy Megyei Értéktárba is, tulajdonosa az 1990-es alapítás óta folyamatosan bővíti, a beszerzett eszközöket pedig helyreállítja és működőképessé teszi.[5]
Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport[szerkesztés]
A kercseligeti elágazásban áll, késő barokk stílusú kőszoboregyüttes 1807-ből. Műemléki védelem alatt áll.[6]
Képek[szerkesztés]
A romos állapotú műemlék magtár
A Szalacska-hegy kápolnája
Harangláb és egy 133 éves kőkereszt a Kata-hegyen
A 212 éves Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
- ↑ Nagyberki Helységnévtár
- ↑ Nagyberki agrártörténeti gépgyűjtemény. Somogyi Értékek. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
- ↑ Szoborcsoport (Magyarok Nagyasszonya). muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
