Fekete István (író, 1900–1970)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Disambig.svgEz a szócikk Fekete István (1900–1970) íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete István (egyértelműsítő lap).
Fekete István
Fekete István mellszobra szülőfalujában
Fekete István mellszobra szülőfalujában
Élete
Született 1900. január 25.
Gölle, Magyarország
Elhunyt 1970. június 23. (70 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetiség magyar
Szülei Fekete Árpád
Sipos Anna
Házastársa Piller Edit
Gyermekei Fekete Edit
Fekete István
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) elbeszélés, regény, ifjúsági regény, történelmi regény, novella, állatmese
Alkotói évei 1937–1970
Első műve A koppányi aga testamentuma
Fontosabb művei Tüskevár (1957)
Vuk (1965)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1960)
Munka Érdemrend arany fokozata
Fekete István aláírása
Fekete István aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete István témájú médiaállományokat.

Fekete István (Gölle, 1900. január 25.[1] – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.[2]

Életrajza[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként.

Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906–1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron (a polgári fiúiskolában) kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött.

Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1919-ig káplárként szolgált.

1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra.

1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A város és az Akadémia emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A Szigetköz és a Hanság, valamint Magyaróvár belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a Lajta több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található, Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el Magyaróvárt. A Szigetköz pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent Barangolások c. könyvét az akkor fennállásának 150. évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. A mű elején olvashatjuk: „A 150 éves Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolának szeretettel ajánlja ezt a könyvet öreg diákja.”[3]

Tanulmányai befejeztével Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán.

Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a Gazdatisztek Lapja is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok.

Gyermekei gazdatiszti időszakában, Ajkán születtek, lánya, Edit (1930–2013) 1930-ban, fia, István 1932-ben. Fekete Edit középiskolai tanulmányait a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte. 1949-ben, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, még ebben az évben azonban Ausztriába emigrált, mivel feloszlatták a rendet. 1989-ben a Vorarlberg tartományban található Bregenz leánygimnáziumának iskolaigazgatójává választották. 2013 februárjában hunyt el.[4]

István fia a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult, az 1956-os forradalomban való szerepe miatt 1956 decemberében hagyta el az országot. 1957-től 1963-ig Kanadában, 1963 óta pedig az USA-ban, Chicagóban él. Dolgozott mint masszőr, fizikoterapeuta, sportklub-igazgató, üzleti közíró a milliós példányszámú Chicago Tribune c. napilapnál, s közben három diplomát is szerzett. Később laptulajdonos-főszerkesztője volt az 1905-ben alapított magyar hetilapnak (Chicago és Környéke).

Írói pálya[szerkesztés]

Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű Csathó Kálmánnak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a Koppányi aga és a Zsellérek.[5]

1936-ban megírta az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel első lett. 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort. Ez a máig az évtizedes agyonhallgatás által sújtott regény az író korai, de nem az utolsó mesterműve.

1936-tól 1945-ig főképp a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők c. folyóirat szerzőgárdájába tartozott (ahogy Csathó is), amire nagyon büszke volt (Gárdonyival, Tömörkénynyel és Krúdyval került közös platformra így) , habár írásai egyre több más lapban (pl. a Budapesti Hírlap, Ünnep, Esti Újság, Pesti Hírlap, Híd) is megjelentek és egyre nagyobb népszerűséget hoztak. Főképp novellákat írt, ezek kezdetben magukon viselték a Horthy-korszak "barokkos" és érzelmes légkörét, mivel főleg a középosztály és az úri osztály nőtagjai voltak az olvasótábor; társadalmi vagy érzelmi konfliktusokat tárgyalnak, és szinte kivétel nélkül heppienddel végződnek.

1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melybe a kor jelentősebb és legnagyobbnak tartott írói, költői, irodalomtörténészei, esztétái, kritikusai és műfordítói tartoztak, és csak szigorú és objektív szakmai értékmérés és elbírálás alapján lehetett tag valaki. A taglétszám maximált volt, 50 rendes és 20 levelező tag lehetett, új tag csak akkor kerülhetett a Társaságba, amennyiben haláleset következtében üresedés történt. Fekete István Harsányi Zsolt helyét foglalta el. A Társaság bírálóbizottsága hat könyv, és a nagy sikerű Dr. Kovács István című film forgatókönyve, valamint a Hajnalodik színdarabja után az ország 15 legjelentősebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt.

Elbeszéléseit 1970-től európai, kanadai és amerikai magyar hetilapok közölték. 1985 óta állandó heti rovata van az emigráció legismertebb és a világ összes kontinensén olvasott lapjában, a Kanadai Magyarságban.

Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni. A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a Nimród vadászújságban jelentek meg.

1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.[6]

Az 1949. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából (például uszályrakodás) tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle, igaz, a Sztálin halálát követő itthoni változásokig ő sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.

Emléktáblája a róla elnevezett iskola bejáratánál, Orbánhegyi út 7.

A két egyházi folyóirat szerkesztősége tulajdonképpen az író kirekesztését követően kezdett érdeklődni iránta. Szerkesztőik, Saád Béla és Sík Sándor régebbről ismerték Fekete Istvánt, és olyan „katolikus íróként” tartották számon, aki irányzatok és mozgalmak mellett nem szívesen kötelezi el magát, ám a hite megingathatatlan, a barátai mellett pedig mindhalálig kitart. A változások idején e függetlenség a megbízhatóság ajánlólevelét jelentette, a vallásos kiadványok marginalizálódása pedig a jelenlévő kívülállóság lehetőségét kínálta fel Fekete Istvánnak. Bennük folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna.

Az Új Ember és a Vigília közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték.

Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben, a Rákosi-korszak legvéresebb időszakában, a II. ker. Tárogató út 77. alatti, volt Rajnai-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend „kápolnáját”. Az egykori Szajkó, ma Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak. A Jézus Szíve-kápolna mai napig a villában található.

1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.

Halála, emlékezete[szerkesztés]

Az író halála után felesége közel másfél évig járkált a magyar könyvek külföldi fordításával foglalkozó hivatalba, hogy érdeklődjön a szovjet kiadást illetően. Mindig negatív választ kapott, a szovjet fél érdektelenségét okolva. Egyszer bizalmasan megsúgták neki:
„Tudod, Edithkém, köztünk legyen mondva, a Szovjetunióban rémes lassan mennek az üzleti dolgok, mert a bürokráciájuk még nagyobb, mint a mienk!”
(Mindez a Tüskevár 1973-as szovjet megjelenését követően történt)
Az özvegy megunta az eredménytelen helyben topogást, és kezébe vette az ügyek intézését. Moszkvába utazott, 30-50 oldalas mintafordításokkal és tolmács kíséretében. Ott tudta meg, hogy a magyar illetékesek az ígéretükkel ellentétben Fekete István könyveivel kapcsolatban a szovjet könyvpiacon való megjelenésre semmiféle kiajánlást nem tettek.
Az özvegy 1974-es közbenjárásának eredményességét igazolja, hogy ettől kezdve egymás után láttak napvilágot Fekete István orosz nyelvre fordított könyvei (1975: Bogáncs, Vuk; 1976: Hú; 1980: Kele; 1981: Lutra; 1985: 21 nap + Ci-Nyi + Cönde + Csend; 1990: Bogáncs újra; 1994: Vuk újra, 1996: Tüskevár újra; mind több mint 50 ezer példányban).

Hivatalos megítélése a kommunista rendszerben[szerkesztés]

Matula kunyhója

Fia szerint apja az írásaiból kiérződő antikommunizmus, antiliberalizmus, antikozmopolitizmus és az előbbiekkel szemben álló nemzeti érzés, hazaszeretet, kereszténység, istenhit miatt vált vörös posztóvá a párt által irányított irodalmi vezetés szemében, ezért próbálták munkásságát kicsinyíteni, elhallgatni, ifjúsági regényírónak titulálni.[7]

Az irodalmi életben sem nagyságának megfelelően kezelték. Könyveit ugyan kiadták és az olvasók között ezek népszerűek is voltak, de politikai okokból például több lexikonban hiányosan vagy egyáltalán nem szerepelt.[8] Az Akadémiai Kiadó 1965-ben megjelent Magyar irodalmi lexikon I-III. kötetében foglalkoznak ugyan vele, de életével, munkásságával kapcsolatban az alábbi tényeket kihagyták:

  • Egyik versét már 14 éves korában közölte a Zászlónk című, népszerű ifjúsági folyóirat;
  • 1940-ben írta a Hajnalodik című drámai színművet, melynek nagy sikerére jellemző, hogy több mint száz folytatólagos előadást ért meg a budapesti Magyar Színházban;
  • 1941-ben ő írta minden idők egyik legnagyobb sikerű – és nagy szenzációt kiváltó – magyar filmjének, a Dr. Kovács István-nak a forgatókönyvét;
  • 1942-ben írta a Túlsó part és a Féltékenység című film forgatókönyvét;
  • 1943-ban írta az Aranypáva című film forgatókönyvét;
  • 1941–1948 között több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett;
  • Az 1940-es évek elején az egyik legkeresettebb és legsikeresebb magyar író volt;
  • Csí című könyve 1942-ben megjelent német nyelven;
  • 1936-tól az akkori évek legjelentősebb irodalmi-társadalmi folyóirat – az Új Idők – rendszeresen közölte novelláit, folytatásos regényeit. (Hajnal Badányban, Emberek között, Végtelen út, Gyeplő nélkül);
  • A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított.[9]

Az Akadémiai Kiadó által először 1966-ban kiadott és még 1982-ben is megjelent A magyar irodalom története 1919-től napjainkig[10] című 1105 oldalas összefoglaló műben, politikai okból egyáltalán nem szerepelt.

Művei[szerkesztés]

Első kiadás éve Cím Megjegyzés
1937 A koppányi aga testamentuma (ifjúsági regény, történelmi regény)
1939 Zsellérek (regény)
1940 Csí – Történetek állatokról és emberekről (állattörténetek, kisregények: Csí, Hú, Kele, Vuk és novellák)
1940 Dr. Kovács István (forgatókönyv)
1940 Hajnalodik (színdarab)
1941 Öreg utakon (elbeszélések)
1942 Féltékenység (forgatókönyv)
1942 Túlsó part (forgatókönyv)
1942 Hajnal Badányban (regény)
1943 Aranypáva (forgatókönyv)
1944 Egy szem kukorica (novellák)
1944 Emberek között (regény)
1944 Emberpor (újságokban, folyóiratokban megjelentek válogatása)
1947 Gyeplő nélkül (regény)
1947 Tíz szál gyertya (elbeszélések)
195? Pistabá mesél... (olvasókönyv a tíz cserkésztörvényhöz Fekete István novelláiból, Garfield, USA)
1955 Kele (állattörténet egy gólyáról)
1955 Lutra (állattörténet egy vidráról)
1955 Halászat (tudományos munka: a tankönyv, melyből még ma is tanítanak a szakemberek)
1957 Tüskevár (ifjúsági regény)
1957 Bogáncs (regény)
1959 Téli berek (regény, a Tüskevár folytatása)
1960 Pepi-kert (tudományos munka: A szarvasi arborétum története és leírása )
1960 Köd (vadásztörténetek)
1962 Őszi vásár (elbeszélések)
1962 Kittenberger Kálmán élete (életrajzi regény)
1965 Vuk (állattörténet egy rókáról, az 1940-ben kiadott Csi - Történetek állatokról és emberekről c. kötetben jelent meg legelőször)
1965 Huszonegy nap (kisregény)
1965 Csend (regény)
1966 Hú (állattörténet egy bagolyról)
1968 Barangolások (elbeszélések)
1970 Ballagó idő (életrajzi regény)
1972 Tíz szál gyertya (elbeszélések)
1973 Tarka rét (elbeszélések és versek) az író posztumusz elbeszélés kötetét, folyóiratokból és Fekete István hagyatékából válogatta özvegye
1973 Rózsakunyhó (elbeszélések, karcolatok)
1975 Harangszó (elbeszélések és versek, Torontóban adták ki)
1979 Ködös utak (válogatott elbeszélések és kisregények)
1979 Búcsú (elbeszélések)
1987 Erdei utakon (elbeszélések)
1987 Vadászatok erdőn-mezőn (elbeszélések)
1989 Karácsonyi látogatók (elbeszélések) (elbeszélések)
1989 Derengő hajnal (regény) / eredetileg - Emberek között (1944) - címmel
1990 Végtelen út (történelmi regény)
1991 Vasárnap délután (novellák)
1993 Ci-Nyi (állattörténetek)
1993 Magasles (töredékben maradt ifjúsági regény, kiegészítve, sajtó alá rend. Nagy Domokos Imre)
1994 Cönde (kisregény)
1994 Kelével, Bogánccsal Tüskevárig (Fekete István 100 ismeretlen levele, 1935-1970, Dalányi József)
1994 Régi karácsony (elbeszélések)
1997 Három (színdarab három felvonásban)
1997 Számadás (novellák)
1997 A három uhu és más történetek
1997 Három karácsony (színmű három felvonásban)
1998 Aranymálinkó (Fekete István hátrahagyott versei)
2000 A magam erdeiben (elbeszélések)
2001 Zsong az erdő (válogatott elbeszélések)
2001 Napló/Hajnalodik/Keserves évek (A "Keserves évek" Fekete Istvánné visszaemlékezései)
2001 Öreg naptár (Eddig kiadatlan, valamint 1935 és 1953 között hetilapokban kiadott novellák. Szent Gellért kiadó)
2002 Kedves Rudi Bátyám! (levelek Láng Rudolf Rezső tanárhoz, 1938-1969)
2002 Képzelet és valóság (elbeszélések)
2004 Éjfél után... (regény)
2005 Karácsony éjjel (regény)
2005 Almárium (Fekete István füveskönyve)
2005 Balangó és egyebek... (válogatás Fekete István kiadatlan kézirataiból)
2005 Matula és egyebek (elbeszélések)
2006 Kísértés (elbeszélés, novella, kisregény)
2006 Tűz mellett (elbeszélések)
2006 Erdély (kisprózák)
2007 Fészekrablás (elbeszélés, novella, kisregény)
2007 Tojáshéjdarabkák (regény)
2007 Sárgaréz patkók (elbeszélés, memoár)
2007 Fekete István és Ilona... (levelezés)
2008 Útra kelünk (elbeszélés, memoár)
2008 Az erdő ébredése (elbeszélés)
2008 Összegyűjtött versek
2009 Őszi számadás (Fekete István füveskönyve)
2009 Szerelmem (novellaválogatás)
2009 Vadászok (elbeszélés)
2009 Örökség (elbeszélés, memoár)
2009 A természet művészete (a legszebb magyar természetfotók, Fekete István idézeteivel)
2009 Első uhuzásom (memoár)
2010 Tűnődések (válogatott művek)
2010 Dr. Kovács István (filmforgatókönyv)
2011 Búcsúzás (elbeszélés)
2011 Féltékenység (filmforgatókönyv Zsigray Julianna regényéből)
2012 Aranypáva (filmforgatókönyv)
2014 A túlsó part (filmforgatókönyv)
2015 Névtelen katona (filmforgatókönyv )
2016 Öreg magyarok (válogatott novellák)

Könyvészeti adatok[szerkesztés]

  • A koppányi aga testamentuma; Dante, Bp., 1937
  • Zsellérek. Regény; Egyetemi Ny., Bp., 1939
  • Csi. Történet állatokról és emberekről; Singer-Wolfner, Bp., 1940
  • Öreg utakon; Singer-Wolfner, Bp., 1941
  • Hajnal Badányban. Regény; Singer-Wolfner, Bp., 1942
  • Egy szem kukorica; Új Idők, Bp., 1944
  • Emberek között. Regény; Új Idők, Bp., 1944
  • Gyeplő nélkül. Regény; Új Idők, Bp., 1947
  • Tíz szál gyertya; Új Idők, Bp., 1948
  • Lutra. Egy vidra regénye; Ifjúsági, Bp., 1955
  • Kele; Magvető, Bp., 1955
  • Halászat; Mezőgazdasági, Bp., 1955
  • Tüskevár. Regény; Móra, Bp., 1957
  • Bogáncs. Regény; Ifjúsági, Bp., 1957
  • Téli berek. Regény; Móra, Bp., 1959
  • Pistabá mesél. Olvasókönyv a tíz cserkésztörvényhöz. Fekete István novelláiból; Magyar Cserkészszövetség, Garfield, 195?
  • Pepi-kert. A szarvasi arborétum története és leírása; Mezőgazdasági, Bp., 1960
  • Köd; Magvető, Bp., 1960
  • Kittenberger Kálmán élete; Móra, Bp., 1962
  • Őszi vásár; Magvető, Bp., 1962
  • Huszonegy nap; Magvető, Bp., 1965
  • Vuk. Állatregény; Móra, Bp., 1965
  • Csend. Regény; Zrínyi Ny., Bp., 1965 (Kozmosz könyvek)
  • Hu. Állatregény; Móra, Bp., 1966
  • Barangolások. Elbeszélések; Móra, Bp., 1968
  • Ballagó idő. Életrajzi regény; Móra, Bp., 1970
  • Tíz szál gyertya; Móra, Bp., 1972
  • Tarka rét. Elbeszélések és versek; vál., szerk. Fekete Istvánné; Móra, Bp., 1973
  • Rózsakunyhó. Elbeszélések és karcolatok; vál., szerk. bev. Nagy Domokos Imre; Móra, Bp., 1973
  • Csi és más elbeszélések; Móra, Bp., 1974
  • Harangszó. Elbeszélések és versek; Vörösváry, Torontó, 1975
  • Búcsú. Elbeszélések; Szt. István Társulat, Bp., 1979
  • Ködös utak. Válogatott elbeszélések és kisregények; vál., szöveggond. Véber Károly; Szépirodalmi, Bp., 1979
  • Búcsú. Elbeszélések; Szt. István Társulat, Bp., 1982
  • Vadászatok erdőn, mezőn; vál., szerk. Véber Károly; Mezőgazdasági, Bp., 1987
  • Erdei utakon; összeáll., szerk. Véber Károly; Mezőgazdasági, Bp., 1987
  • Pepi-kert. A szarvasi arborétum története és leírása; fotó Gáspár Gábor; 2. mód. kiad.; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1989
  • Karácsonyi látogatók; vál., szerk. Véber Károly; Móra, Bp., 1989
  • Derengő hajnal; Fortuna, Bp., 1989
  • Vasárnap délután. Novellák; Szt. Gellért, Szeged, 1991
  • Magasles. Ifjúsági regény; regénytöredék folyt., sajtó alá rend. Nagy Domokos Imre; Officina Nova, Bp., 1993
  • Ci-Nyi; Nesztor, Bp., 1993 (Fekete István életműsorozat)
  • Kelével, Bogánccsal Tüskevárig. Fekete István 100 ismeretlen levele, 1935-1970; sajtó alá rend. Dalányi József; Polgármesteri Hivatal, Ajka, 1994
  • Cönde; Nesztor, Bp., 1994 (Fekete István életműsorozat)
  • Régi karácsony; Új Ember, Bp., 1994
  • Tüskevár. Házi olvasmány 7. Az általános iskolák 7. osztálya számára, 1-2.; sajtó alá rend. Sárvári Vajda Zsuzsanna; Zavod za udzbenike i nastavna sredstva, Beograd, 1994
  • Három karácsony. Színmű három felvonásban; Szt. Gellért, Szeged, 1997
  • Számadás. Novellák; Nesztor, Bp., 1997 (Fekete István életműsorozat)
  • A három uhu és más történetek; Nesztor, Bp., 1997 (Fekete István életműsorozat)
  • Aranymálinkó. Fekete István hátrahagyott versei; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1998
  • Régi karácsony. Elbeszélések; szerk., szöveggond. Szigeti László; 3. jav. kiad.; Új Ember, Bp., 2000
  • A magam erdeiben. Elbeszélések; szerk., szöveggond. Szigeti László; Új Ember, Bp., 2000
  • Zsong az erdő. Válogatott elbeszélések. Házi olvasmány az általános iskolák 4. osztálya számára; vál., jegyz., utószó Dávid András; Zavod za udbenike i nastavna sredstva, Beograd, 2001
  • Öreg naptár; szöveggond. Nagy Alexandra; Szt. Gellért, Bp., 2001
  • Napló / Hajnalodik. Dráma / Fekete Istvánné: Keserves évek; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2001
  • Képzelet és valóság; Szt. Gellért, Bp., 2002
  • Kedves Rudi Bátyám! Levelek Láng Rudolf Rezső tanárhoz, 1938-1969; szerk. Láng Ágostonné, Pályi Gábor; Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Mosonmagyaróvár, 2002
  • Emberek között; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2003 (Fekete István művei)
  • Emberpor; összeáll., szöveggond., bev. Kelényi István; Szt. István Társulat, Bp., 2003
  • Éjfél után...; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2004 (Fekete István művei)
  • Egy szem kukorica; Szt. Gellért, Bp., 2004
  • Végtelen út; Lazi, Szeged, 2004 (Fekete István művei)
  • Balangó és egyebek... Válogatás Fekete István kiadatlan kézirataiból; szerk. Gáspár János, Horváth Tibor; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2005
  • Almárium. Fekete István füveskönyve; vál., összeáll., utószó Bányász Banas István; Lazi, Szeged, 2005
  • Matula és egyebek; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2005 (Fekete István művei)
  • Karácsony éjjel; összeáll., szerk. Horváth József; Lazi, Szeged, 2005 (Fekete István művei)
  • Erdély; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2006 (Fekete István művei)
  • Kísértés; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2006 (Fekete István művei)
  • Tűz mellett; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2006 (Fekete István művei)
  • Sárgaréz patkók; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2007 (Fekete István művei)
  • Fészekrablás; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2007 (Fekete István művei)
  • Fekete István és Ilona...; vál., szerk. Gáspár János; a Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2007
  • Tojáshéjdarabkák; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2007 (Fekete István művei)
  • Útra kelünk; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2008 (Fekete István művei)
  • Az erdő ébredése; utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2008 (Fekete István művei)
  • Összegyűjtött versek; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2008 (Fekete István művei)
  • Őszi számadás. Fekete István füveskönyve; vál., összeáll. Papp Csaba; Lazi, Szeged, 2009
  • Szerelmem. Válogatás Fekete István szerelemről szóló novelláiból; vál. Nagy Alexandra; Szt. Gellért, Bp., 2009
  • A természet művészete. A legszebb magyar természetfotók. Fekete István idézeteivel; szerk. Fodor Ferenc; Kossuth, Bp., 2009
  • Örökség; összeáll. Horváth József, vál., utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2009 (Fekete István művei)
  • Vadászok; összeáll. Horváth József, utószó Sánta Gábor; Lazi, Szeged, 2009 (Fekete István művei)
  • Első uhuzásom; Lazi, Szeged, 2010 (Fekete István művei)
  • Tűnődések; Lazi, Szeged, 2010 (Fekete István művei)
  • Dr. Kovács István. Filmforgatókönyv; szerk. Horváth Tibor; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2010
  • Búcsúzás; Lazi, Szeged, 2011 (Fekete István művei)
  • Féltékenység. Filmforgatókönyv. Zsigray Julianna regényéből filmre írta Fekete István; rend. Cserépy László; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2011
  • 21 nap; Lazi, Szeged, 2011 (Fekete István művei)
  • Aranypáva. Filmforgatókönyv; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2012
  • A túlsó part. Filmforgatókönyv; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2014
  • Névtelen katona. Filmforgatókönyv; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2015
  • Vadászelbeszélések; vál., tan. Sánta Gábor; Móra, Bp., 2015
  • Öreg magyarok. Válogatott novellák; vál. Bányász István; Móra, Bp., 2016
  • Gyurkának. Fekete István levelei Zsoldos Györgyhöz; sajtó alá rend., jegyz., előszó Borda Márton Áron; Borda Antikvárium, Zebegény, 2017
  • Éjféli harangszó. Válogatott novellák; vál. Bányász István; Móra, Bp., 2017

Egyéb[szerkesztés]

  • Bozsik Rozália: Olvasmánynapló Fekete István Vuk című regényéhez; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997
  • Bali József–B. Dancsó Irén: Mestervizsga – Mesterpistából. Vetélkedő ifjú természetbúvároknak; Calibra, Bp., 1993 [Fekete István művei alapján]
  • Vuk. Ceruzaforgató. Foglalkoztatófüzet; ill. Dargay Attila nyomán Máli Csaba, feladatok összeáll. Pelle Kinga; Móra, Bp., 2015

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Napjainkig több mint harminc oktatási és egyéb intézmény vette fel az író nevét, többek között Ajkán, Mosonmagyaróváron és Zichyújfaluban.
  • Ajkáról indult a Kele Napja országos rendezvénysorozat, ahol azon oktatási intézmények növendékei, melyek Fekete István nevét viselik, képzőművészet, vers- és prózamondás, tanulmányok, Fekete irodalmi műveinek ismerete tárgykörökből versenyezhetnek. A Kele Napja ünnepséget Gáspár János kezdeményezésére indította el az ajkai Fekete István Általános Iskola.
  • A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található a Fekete István Emlékhely, mely minden évben május és október között várja a látogatókat.[12]
  • 1975-ben a Fővárosi Tanács emléktáblát helyezett el az író lakóházán Budapest II. kerületében.
  • 1984-ben[13] annak a háznak a falán, melyben Kaposváron 1910 és 1918 között élt (a mai Gróf Apponyi Albert utcában) emléktáblát helyeztek el.[14]
  • 1985-ben Ajka város és a Magyar Írószövetség adta ki a Fekete István irodalmi plakettet. Kitüntetettek: Csorba Piroska, Ihász-Kovács Éva, Heitler László és Konkoly Thege Aladár.[15]
  • 1987-ben Gáspár János szervezésében megalakult a Fekete István Irodalmi Társaság, melynek 2007 májusában már 887 tagja volt. Ugyanebben az évben adták a szülőházában berendezett emlékszobát.[16]
  • 1995-ben nyílt meg a magántulajdonban lévő Fekete István Múzeum a Tolna megyei Dombóváron, mely akkoriban a város első múzeuma volt.[17]
  • 2013-ban Balatonfenyves Majorka nevű településrészén felavatták emléktábláját.[18]

Az író életéről szóló írások, tanulmányok[szerkesztés]

  • Gáspár János: Fekete István sorsa...; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2016
  • Sánta Gábor: Fekete István nyomában. Rendhagyó életrajz; Móra, Bp., 2014
  • Mészáros József: Visszatérő sorok. Fekete István emlékére; szerzői, Győr, 2009
  • Őszinte szóval. Kaleidoszkóp Fekete Istvánról; szerk. Horváth Tibor; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2008
  • ifj. Fekete István: Fekete István az édesapám volt… (Móra Ferenc Könyvkiadó, 2004), ISBN 9789631179705
  • ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve… (Móra Ferenc Könyvkiadó)
  • Sánta Gábor: Az ismeretlen Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról I. (Lazi Könyvkiadó, 2001), ISBN 9639227668
  • Sánta Gábor: A természetbúvár Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról II. (Lazi Könyvkiadó, 2002), ISBN 963941610X
  • Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról III. (Lazi Könyvkiadó, 2004), ISBN 9639416789
  • Sánta Gábor: Fekete István. Tanulmányok 1. (Pro Pannonia Kiadó, 2003), ISBN 9639498033
  • Sánta Gábor: Fekete István. Tanulmányok 2. (Pro Pannonia Kiadó, 2005), ISBN 9639498556
  • Kedves István bátyám! Új dokumentumok és levelek Fekete István hagyatékából; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2003
  • Fekete István sorsai (Szerk.: Gáspár János - dokumentumgyűjtemény) »Kiadó: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka 2002« ISBN 963 204 111 9
  • Gáspár János: Töredékek a kuckóból. Fekete István sorsai; Fekete István Irodalmi Társaság–"Nimfea" Természetvédelmi Egyesület, Ajka–Túrkeve, 2002 (Zöldike könyvsorozat)
  • Fekete István: Aranymálinkó (összegyűjtött versek - Patka László tanulmányával - G.J. utószavával. Szerk.: Gáspár János. »Kiadó: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka« ISBN 963 03 6159 0 (Első kiadás: 1998)
  • TÖREDÉKEK Fekete István levélhagyatékából és írásaiból (Szerk.: Gáspár János -ifj. Fekete István előszavával) »Kiadta: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka« 2000. ISBN 963 03 9505 3
  • A koppányi agától a halhatatlanságig. Tanulmányok Fekete Istvánról; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1997
  • Bodó Imre: Fekete István emlékszoba, Dombóvár; Bodó Imre, Kaposvár, 1996
  • Bodó Imre: Fekete István és a szülőföld; Bodó Imre, Kaposvár, 1995
  • "A szálak nem szakadnak el soha-soha...". Írások Fekete Istvánról – Fekete Istvántól; szerk. Gáspár János, Horváthy György; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1994
  • Fekete István személyi bibliográfia; összeáll. Gáspárné Monostori Judit; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1992
  • Valló László: Emlékké válok magam is... Fekete István élete (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986) ISBN 9631142604
  • Bukovics Ildikó: Állatnevek Fekete István műveiben; ELTE, Bp., 1984 (Magyar névtani dolgozatok)
  • A "Tüskevár" állatvilága. Fekete István Tüskevár című regényének olvasmányfeltáró bibliográfiája; összeáll. Szász Ilona; FSZEK, Bp., 1980
  • Balkovitzné Cynolter Magda: Olvasmányunk a Tüskevár; Fővárosi Pedagógiai Intézet, Bp., 1978
  • Fekete Istvánné: Emléksorok Fekete Istvánról; s.n., Bp., 1975

Képgaléria[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Fekete István családfája[19]
Fekete István

(Gölle, 1900. jan. 25.– Budapest, 1970. jún. 23.) író

Apja:

Fekete Árpád Ferenc (Ó-Dombóvár, 1863. okt. 5.[20] – Budapest, 1933. jan. 17.) tanító, iskolamester, gazdálkodó

Apai nagyapja:

Fekete (Schwartz) Antal Kelemen[21] (Tevel, 1835. nov. 23.[22] –  Ó-Dombóvár, 1889. márc. 28.) Eszterházy herceg építésze, r. kat.

Apai nagyapai dédapja:

Schwartz György (Tevel, 1804. ápr. 24.[23] – Tevel, 1864. ápr. 13.) építőmester

Apai nagyapai dédanyja:

Majer Anna Mária (Tevel, 1813. nov. 13.[24] – Tevel, 1858. júl. 31.)

Apai nagyanyja:

John Barbara[25]  (Pincehely, 1839. jún. 16.[26] – Budapest, 1918. márc. 17.) róm. kat.

Apai nagyanyai dédapja:

John Ferenc (Ó-Dombóvár, 1807. nov. 24.[27] – Pincehely, 1868. júl. 12.) kőművesmester

Apai nagyanyai dédanyja:

Vokant Katalin (Gyönk, 1811 k. – Cece, 1879. júl. 20.) Vokant József kelmefestő lánya

Anyja:

Sipos Anna Terézia (Marcali, 1878. márc. 20.[28] – 1956)

Anyai nagyapja:

Sipos István (Somogyfajsz, 1849 – 1933) kastély felügyelő

Anyai nagyapai dédapja:

Sipos Ferenc (Somogyfajsz, 1828 – 1888) erdész, vadász

Anyai nagyapai dédanyja:

Bottyáni Anna (Boronka, 1826 k. – Somogyfajsz, 1899. aug. 20.[29])

Anyai nagyanyja:

Gronszki Jozefa[30]  (?, 1842 k. – Kaposvár, 1918. júl. 21.[31])

Anyai nagyanyai dédapja:

Gronszki József

Anyai nagyanyai dédanyja:

n. a.

Jegyzetek, források[szerkesztés]

  1. ↑ Születése bejegyezve a göllei polgári anyakönyv 8/1900 száma alatt. [1]
  2. ↑ Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… Móra Könyvkiadó, 2004. 356 old.
  3. ↑ Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve. Mosonmagyaróvár, 1993. 117-121 old.
  4. ↑ Bodó Imre: Hittel és hűséggel. szerzetes.hu, 2013. április 1. (Hozzáférés: 2014. január 18.)
  5. ↑ Sánta Gábor: Mintha egy végtelen lánc szeme lennék. Életrajzi utószó a Kísértés c. novelláskötetben. Lazi könyvkiadó, szeged, 2006.
  6. ↑ Lőrincz Sándor: Szeretete határtalan határa volt Gölle. Új Ember, L. évf. 13. sz. (2004. márc. 28.) arch Hozzáférés: 2007. okt. 27.
  7. ↑ Sánta Gábor: Hová sorolható Fekete István prózája? Kortárs (folyóirat), XLV. évf. 2. sz. (2002. feb.) arch Hozzáférés: 2007. okt. 26.
  8. ↑ Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… Móra könyvkiadó, 2004. 315 old. (Benedek Marcell (Szerk.), Bölöni György (Szerk.), Király István (Szerk.), Pándi Pál (Szerk.), Sőtér István (Szerk.), Tolnai Gábor (Szerk.) munkája nyomán)
  9. ↑ Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… Móra könyvkiadó, 2004. 315-316 old.
  10. ↑ A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Akadémiai Kiadó, első kiadás 1966. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 04 1645 4.
  11. ↑ a b Földi Bodó Imre (szerk.): A dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület Emlékkönyve 2013. Fekete István Kulturális Egyesület Emlékkönyve, XVII. évf. (2013) 73. o.
  12. ↑ Diás-sziget bemutatása. (Hozzáférés: 2014. október 17.)
  13. ↑ L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 - Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1 
  14. ↑ Kaposvár emléktáblái és egyéb gyűjtemények. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  15. ↑ (cím nélkül) . Élet és Irodalom, (1985. júl.)
  16. ↑ Fekete István Múzeum (Gölle). (Hozzáférés: 2014. október 17.)
  17. ↑ Fekete István Múzeum (Dombóvár). (Hozzáférés: 2014. október 17.)
  18. ↑ Földi Bodó Imre (szerk.): A dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület Emlékkönyve 2013. Fekete István Kulturális Egyesület Emlékkönyve, XVII. évf. (2013) 72. o.
  19. ↑ A Fekete családról szóló cikk: http://www.infodombovar.hu/hirek/olvas/permalink:az-epito-fekete-csalad-dombovaron-2012-02-29-063000
  20. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKRL-F4P : accessed 29 February 2016), Arpad Franciscus Fekete Schvary, 05 Oct 1863, Baptism; citing Ódombovár, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 601,210.
  21. ↑ A Schwartz család sváb származású, 1883-ban változtatja meg nevét Feketére Antal.
  22. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYV-VNW : accessed 29 February 2016), Amal Kelemen Schvartz, 23 Nov 1835, Baptism; citing Tevel, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 688,073.
  23. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYV-3X5 : accessed 29 February 2016), Georgius Schwartz, 24 Apr 1804, Baptism; citing Tevel, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 688,073.
  24. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYV-45L : accessed 29 February 2016), Anna Maria Majer, 13 Nov 1813, Baptism; citing Tevel, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 688,073.
  25. ↑ A családi hagyomány szerint a John család Franciaországból menekült Magyarországra a forradalom időszakában. Ennek bizonyítéka még nem került elő.
  26. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XX73-Z6N : accessed 29 February 2016), Barbara John, 16 Jun 1839, Baptism; citing Pincehely, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 688,028.
  27. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X2SC-9KM : accessed 29 February 2016), Franciscus Johi, 24 Nov 1807, Baptism; citing Ódombovár, Tolna, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 601,209.
  28. ↑ "Hungary, Catholic Church Records, 1636-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXDN-PRL : accessed 29 February 2016), Anna Terez Sipos, 21 Mar 1878, Baptism; citing Marczali, Somogy, Hungary, Tolna Megyei Leveltar, Budapest (National Archives, Budapest); FHL microfilm 699,822.
  29. ↑ A halotti anyakönyvi bejegyzést tartalmazó lap: https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPR1-SN9Q?mode=g&i=166&wc=92SJ-2NR%3A40680201%2C53422201%2C40749901%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
  30. ↑ A családnév az anyakönyvekben "Gronszki" és "Granski" alakokban fordul elő.
  31. ↑ A halotti anyakönyvi bejegyzés tartalmazó lap: https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPB9-3FL?mode=g&i=237&wc=92SL-DPN%3A40680201%2C49365501%2C41076301%3Fcc%3D1452460&cc=1452460

További információk[szerkesztés]

  • Fekete István lap
  • Életrajz (Máriaországa)
  • Életrajz (Nimfea Természetvédő Egyesület)
  • Életrajz
  • Fekete István Emlékház, Gölle
  • 436 sz. Fekete István Cserkészcsapat
  • Idézetek az írótól [2]
  • Fekete István a PORT.hu-n (magyarul)
  • Kovács István József: Vidratánc. Gyermek és ifjúsági versek. Fekete István emlékezetére; NAP Alapítvány, Dunaharaszti, 2000
  • F. Bodó Imre: Dombóvár, Fekete István Múzeum; TKM Egyesület, Bp., 2001 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Fekete István ajkai képeskönyve; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2004
  • Fekete Anna és Fekete Katalin levelei; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2007
  • Sánta Gábor: Fekete István – ki kicsoda; Pro Pannonia, Pécs, 2016 (Pannónia könyvek; Irodalmunk forrásai)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_István_(író,_1900–1970)&oldid=20957294”