Schwajda György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schwajda György
Schwajda György.jpg
Született Schwajda György
1943. március 24.
Kispest
Elhunyt 2010. április 19. (67 évesen)
Kaposvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Schwajda Gergő (1975)
SzüleiSchwajda Pál
Auspitz Regina
Foglalkozása drámaíró, dramaturg, színházigazgató
Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola
Kitüntetései Szép Ernő-jutalom (1990); Szolnok díszpolgára

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwajda György témájú médiaállományokat.

Schwajda György (Kispest, 1943. március 24.Kaposvár, 2010. április 19.) magyar drámaíró, dramaturg, színházigazgató.

Élete[szerkesztés]

Schwajda Pál és Auspitz Regina gyermekeként született. A diploma megszerzése előtt újságkihordóként, majd segédmunkásként, betanított nyomdászként, díszletmunkásként, világosítóként, tűzoltókészülék-ellenőrként kereste kenyerét. Első darabját, a Bohócot 1966-ban írta, s rögtön megnyerte vele az országos drámapályázatot; a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be 1967-ben. Mégis csak évekkel később felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára. Tanárai között volt Nádasdy Kálmán, Gyárfás Miklós, Major Tamás, Fábri Zoltán, Hegedüs Géza, Szinte Gábor, Petrovics Emil. 1973-ban végzett, diplomamunkáját Mesebeli János címen a Békéscsabai Jókai Színház mutatta be.

A Budapesti Katona József Színház, nyitó-évadjában – Ladislav Smoček: Dr. Burke különös délutánja című darabjával közösen – mutatta be a Szent család című egyfelvonásos drámáját. A rendező: Zsámbéki Gábor, a főszereplő Gobbi Hilda volt.[1] (A darab eredetileg háromfelvonásos volt. A rendező ezt javasolta egy felvonásra redukálni. Komoly művészi viták után Schwajda hozzájárult a jelentős változtatáshoz. A bemutatóra azonban nem ment el...[2])

Dramaturgként dolgozott Szolnokon (1973–1978), rövid ideig a budapesti (Hevesi Sándor tér) Nemzeti Színházban (1978) és Szegeden (1979), majd Miskolcon (1979. ősz – 1985. tavasz). A Szolnoki Szigligeti Színházat 1978-ban három hónapig, majd 1985 őszétől 1992 tavaszáig, később 1995 februárjától 2000 szeptemberéig vezette.

Eközben az 1993–1994-es évadot Törőcsik Mari mellett a Művész Színház művészeti igazgatójaként töltötte; a megbukott vállalkozás később Thália Színház néven folytatódott.

1998 őszén az Orbán-kormány kinevezi a Nemzeti Színház építésének miniszteri, majd 1999-től kormánybiztosának. Pályáztatás nélkül Siklós Máriát bízta meg az épület tervezésével. Az építésztársadalom felháborodását követő tervpályázat győztese nem volt hajlandó Siklós tervének csinosítására, így a színházat az építésznő tervei alapján fejezték be, aki ezért Mádl Ferenc köztársasági elnöktől kitüntetést, a Magyar Építész Kamarától elmarasztalást kapott. A Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója, 2002 májusáig az új Nemzeti Színház első igazgatója volt. 2008-ig nyugdíjas drámaíróként élt.

A kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói helyére Babarczy László utódaként az önkormányzat csak egy évre nevezte ki Znamenák István színész-rendezőt, majd pályázatot írt ki a poszt betöltésére, melyen Znamenák és Schwajda indultak.[3] Bár pályázatával kapcsolatban merültek fel minőségi kifogások,[4] Schwajda György 2008 júliusától haláláig betöltötte a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói tisztét.

Öntörvényű, életének egyes szakaszaiban magányos művész, színházcsináló volt. Nem csatlakozott egyetlen – sok esetben jelentős – szakmai csoportosuláshoz sem. Pedig számosan voltak – többek között Törőcsik Mari és Garas Dezső – akik csökkenthették volna a távolságot Schwajda és más meghatározó művészek között. Ők kompromisszumot tudtak kötni „mindkét oldal”[Mj. 1] képviselőivel, de közvetíteni nem tudtak, illetve erre irányuló ténykedésük eredménytelen volt. 2010-ben hirtelen szívmegállás végzett vele.

Magánélete[szerkesztés]

1966-ban feleségül vette Galgóczy Juditot. 1975-ben született meg fia, Gergő.

Munkái[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 75-író; 16-rendező; 3-fordító.[Mj. 2]

Drámaíróként-dramaturgként[szerkesztés]

  • Bohóc (1966)
  • Mesebeli János (1973)
  • Csoda (1978)
  • Segítség (1978, 1986)
  • Himnusz (1981)
  • A szent család (1984)
  • Mari (1986)
  • Száz év magány (Gabriel García Márquez regénye nyomán)

Egyéb színházi és írói munkái[szerkesztés]

  • A cigánybáró (szövegíró)
  • Háry János (dramaturg)
  • Egy hölgy a Maximból (író)
  • Ludas Matyi (író)
  • Lüszisztráté (rendező)
  • Nagyidai cigányok (színpadra alkalmazta)
  • A néma revolverek városa (színpadra alkalmazta)
  • Óz, a nagy varázsló (szerző)
  • Szeget szeggel (átdolgozta)
  • Üvöltő szelek (rendező)
  • A vihar (rendező)
  • A rátóti legényanya (1985, A legényanya forgatókönyve)
  • Ballada a 301-es parcella bolondjáról (1989)
  • Miatyánk (1996)

Tévéfilmek, filmek[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • A rátóti legényanya; Magvető, Bp., 1985 (Rakéta regénytár)
  • A szent család. Komédiák; ILK, Bp., 1985
  • "Csoda"; ILK, Bp., 1987
  • Válogatott művek; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2016 (Nemzeti könyvtár)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az idézőjel a nehezen megfogalmazható helyzetet tükrözi. Írhatnánk például: Különféle művész-ideológiai táborok, platformok, csoportosulások, klikkek ...
  2. 2010. szeptember 26-i lekérdezés

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Szent család a Budapesti Katona József Színház archívumában
  2. Hogy volt? A Magyar Televízió műsora. 2010 május 8.
  3. Nol.hu: Schwajda: gyenge elégséges[halott link]
  4. Somogy megyei online napilap: Schwajda György pályázata megfelelt. [2008. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 19.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]