Coriolanus (színmű)
A Coriolanus William Shakespeare feltehetően valamikor 1605 és 1608 között írt kései tragédiája. A dráma a legendás római hadvezér, Caius Marcius Coriolanus (i.e. 5. sz.) életén alapul. Petőfi Sándor fordította magyarra 1848-ban, és Eörsi István tollából létezik egy újabb fordítása is.
Caius Marcius a Coriolanus nevet a volszkok elleni sikeres hadjárata után kapta, amivel megvédte Róma kormányát és városát. Diadala után Coriolanus aktív politikai szerepet vállal, de vérmérséklete miatt alkalmatlan a népvezérségre, ezért félre állítják, mire ő dühében akciót indít Róma ellen hatalma visszaállítására. A szövetségek, amelyeket ennek során köt, végül a vesztét okozzák.
Tartalomjegyzék
Szereplők[szerkesztés]
Rómaiak[szerkesztés]
- Caius Marcius Coriolanus - római nemes
- Menenius Agrippa - római szenátor, Coriolanus barátja
- Cominius - konzul, a volszkok elleni hadjárat vezére
- Titus Lartius - római tábornok a volszkok elleni hadjáratban
- Volumnia - Coriolanus anyja
- Virgilia - Coriolanus felesége
- ifjabb Marcius - Coriolnanus fia
- Valeria - Virgilia barátnője
- Sicinius Velutus - néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
- Junius Brutus - néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
- római polgárok, katonák, szenátorok, patríciusok, hírnök
Volszkok[szerkesztés]
- Tullus Aufidius - volszk vezér
- Aufidius alvezére
- összeesküdtek Aufidiusszal
- két volszk őr
- Adrian - volszk kém
- Nicanor - római áruló
- volszk nemesek, polgárok, katonák, szolgák
Mások[szerkesztés]
- szobalányok
- követek
- lictorok
- aedilek
Cselekmény[szerkesztés]
A történet Rómában kezdődik röviddel az utolsó római király, Lucius Tarquinius Superbus elűzetése után. A köznép fellázadt, mert nem kap gabonát. A tüntetők elsősorban Coriolanust, a briliáns római hadvezért vádolják. A lázadók találkoznak Menenius Agrippával, a patríciussal, és magával Coriolanusszal is. Míg Menenius megkísérli megnyugtatni őket, Coriolanus olajat önt a tűzre, mert elmondja, hogy szerinte a plebejusok nem érdemlik a gabonát, hisz nem vállalnak katonai szolgálatot. Mikor kiderül, hogy a volszkok támadásra készülnek Róma ellen, Coriolanus ellenük indul, ám addig a köznép által megválasztott két néptribun, Brutus és Sicinius, összeesküvést sző ellene.
Tullus Aufidius, a volszk hadvezér, már többször is harcolt Marcius ellen (aki ekkor még nem kapta meg a Coriolanus nevet), ezért az ősellenségének tartja. A Római sereget Cominius vezeti, Coriolanus az alvezér. Marcius, nehézségek árán, de végül sikeresen beveszi Coriolit, a volszkok városát. Marcius fáradtan bár, de személyesen megküzd Aufidiusszal, ami úgy ér véget, hogy Aufidiust kimentik a katonái.
Diadaláért és bátorságáért Marcius megkapja Cominiustól a Coriolanus nevet. Rómában Volumnia, Coriolanus anyja rábeszéli a fiát, hogy vállaljon consuli szerepet. Könnyedén meg is szerzi a szenátus támogatását, és látszólag a plebejusokét is. Ám Brutus és Sicinius valójában meg akarják buktatni egy újabb lázadás szításával. Coriolanus erre az ellenállásra dühösen kikel a demokrácia intézménye ellen, szerinte aki plebejusokat enged patríciusok fölött uralkodni az "varjakat hoz a tanácsba, megtépni a sasokat". A két néptribun hitszegéssel vádolja meg Coriolanust és száműzetésbe kényszeríti.
Coriolanus Antiumban, a volszkok fővárosában, felkeresi régi ellenségét, Aufidiust, és a saját életét kínálja fel neki, hogy a halálával demonstrálja, hogyan bánik Róma a hős fiaival. Aufidiust ez meghatja, ezért felajánlja, hogy támadják meg újra Rómát, ezúttal Coriolanus vezetésével.
Róma ijedtében megpróbálja eltéríteni Coriolanust a szándékától, de Cominius és Menenius, a régi harcostársai ebben nem járnak sikerrel. Végül Volumnia, Virgilia, az ifjabb Marcius és Valeria járul Coriolanushoz, hogy bosszújával ne pusztítsa el Rómát, és sikerül meggyőzniük Coriolanust, aki békemegállapodást köt a rómaiak és a volszkok között. Ám mikor visszatér Antiumba, Aufidius megöleti az árulásáért.
A mű eredete[szerkesztés]
A dráma Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című biográfiai munkájának Coriolanusra vonatkozó részén alapul. Shakespeare-nek lehetősége volt elmélyedni egy 1579-ben elkészült angol fordításban, és témákat keresni a drámáihoz.
Adaptációk[szerkesztés]
- Jan Cikker, opera, 1974
- BBC Television Shakespeare keretében, 1983 (a címszerepben Alan Howard)
- Magyar színházi felvétel, 1991 (Cserhalmi György, Rajhona Ádám, Máthé Erzsi, Eperjes Károly, Dörner György stb.)
- Coriolanus mozifilm, 2011, (rendező és címszereplő Ralph Fiennes)
- National Theatre Live, 2014, élő közvetítés (Tom Hiddleston)
További információk[szerkesztés]
|
