A közép mozdulatlansága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A közép mozdulatlansága
Szerző Zisi
Eredeti cím Csung jung
Ország ókori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Műfaj konfuciánus szent könyv
Átírási segédlet
Csung jung
Kínai átírás
Hagyományos kínai 中庸
Egyszerűsített kínai 中庸
Mandarin pinjin Zhōng yōng
Wade–Giles Chung1-yung1
Kantoni jűtphing Jung1-yung4

A közép mozdulatlansága eredetileg a Szertartások feljegyzéseinek a 31. fejezete, de a Szung-korban kiemelték, és a Négy könyvnek nevezett konfuciánus alapművek sorába helyezték. A bizonytalan keletkezési korú és szerzősségű írás Konfuciusznak tulajdonított mondásokat, valamint minden kohéziót nélkülöző, a konfuciánus értékek szerinti tanításokkal kapcsolatos idézeteket tartalmaz.[1]

Története[szerkesztés]

A Szertartások feljegyzései tartalmazta szövegeknek a szerzősége és a keletkezési kora egyaránt bizonytalan. Különböző művekből és korokból származó írások egybegyűjtésével állíthatták elő, valamikor a Han-kor elején. Ugyanis ez a mű volt az egyike azoknak, amelyek a leginkább megsínylették az i. e. 213-ban Csin Si Huang-ti által elrendelt könyvégetést, melynek célja az volt, hogy a Csou-kori konfuciánus hagyományokra hivatkozó arisztokrácia előjogait az első császár eltörölje. A Csin-dinasztia bukását követően, a Han-dinasztia első uralkodói minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy rekonstruálják a megsemmisült műveket, és ennek a kései kompilációnak a nyomai fedezhetők fel a Szertartások feljegyzéseinek szövegein.[2]

A közép mozdulatlanságát a Szung-kori konfuciánus filozófus és filológus, Csu Hszi (朱熹; 1130–1200) A nagy tanítás (Ta hszüeCsung jung 《大學》) című 42. fejezettel együtt kiemelte a műből, kommentárokkal ellátva a konfuciánus kánonnak az úgynevezett Négy könyv (sze su 《四書》) csoportjába helyezte a Beszélgetések és mondások, valamint Menciusz műve mellé.[3]

Keletkezése, szerzősége[szerkesztés]

A közép mozdulatlansága fennmaradt szövege tartalmi szempontból két jól elkülöníthető részből áll: egy viszonylag szerény tejedelmű fő szöveg, amit magának Konfuciusznak tulajdonított mondások és a Dalok könyvéből származó idézetek követnek, valamint Konfuciusz és a Lu fejedelmének, Ajnak beszélgetése az eszményei uralkodó erényességéről. Vang Po (王柏; 1197–1274) úgy vélte, hogy eredetileg két Csung jung című mű létezett, amelyeket a Szertartások feljegyzéseinek szerkesztésekor összeolvasztottak. A Han-kortól kezdve a művet Konfuciusz unokájának, Ce-szenek (子思; kb. i. e. 481–402) tulajdonítják. A szöveg tartalmi és stiláris vizsgálata alapján azonban egyértelmű, hogy A közép mozudlatlansága semmiképpen nem lehet Ce-sze műve, hanem csak az egységes kínai állam megteremtése (i. e. 221) után íródhatott. Nem zárható ki azonban, hogy Ce-szetől származó töredékeket is tartalmazhat.[4]

Fordítása[szerkesztés]

A magyar fordítása teljes terjedelmében Tőkei Ferenc tolmácsolásában olvasható.[m 1]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Lásd: Tőkei 1986. 191–210. o.

Források[szerkesztés]

  1. Tőkei 1986. 177. o.
  2. Riegel 1993. 293. o.
  3. Tőkei 1986. 177. o.
  4. Tőkei 1986. 178. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Riegel 1993: Riegel, Jeffrey K. Li chi 禮記. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 293–297. ISBN 1-55729-043-1
  • Kínai filozófia 1986: Kínai filozófia, Ókor I. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963 05 4294 3

Külső hivatkozás[szerkesztés]

A(z) Sablon:Nyelv neve/Csung jung Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók 中庸 témában.