Maja nyelvcsalád
A maja nyelvcsalád az amerikai indián nyelvek egyik legnagyobb nyelvcsaládja („nyelvtörzse”), amely mintegy 4~5 millió beszélővel rendelkezik Közép-Amerikában, főként Mexikó és Guatemala területén. A különböző ágak genetikus összefüggései még vitatottak, azonban az ágakon belüli nyelvek bizonyítottan rokonok: a maja ág esetében az alapnyelv hangrendszerét is sikerült rekonstruálni. A nyelvcsalád tagjainak közös tőre visszavezethető szavai földművelő, termesztő tevékenységre utalnak, így valószínűsíthető a közös őshaza és ősnyelv megléte. A kutatók szerint az őshaza Guatemala területén helyezkedett el, s a szétválás az i. e. 2. évezred eleje környékére tehető. A maja nyelvek agglutináló nyelvek.
Tartalomjegyzék
Történeti áttekintés[szerkesztés]
A maják máig birtokolt nyelvterületükön mintegy négy és fél ezer éve vannak jelen. Államokat alapítottak, gazdag irodalommal, művészettel, csillagászattal, s az európainál is pontosabb naptárral rendelkeztek. Hieroglifikus írásukból közel 1000 jelet azonosítottak, de közülük teljes bizonyossággal csak a számokat, dátumokat, hónapneveket, irányokat és helyneveket; ennek köszönhetően történelmüket Kr. e. 3113-ig sikerült a tudósoknak visszavezetniük. A számolásban húszas számrendszert használtak.
Háncskódexeik többségét a spanyol hódítók elégették, mivel pogány műveknek számítottak; mindössze három maradt fenn belőlük, melyeket Drezdában, Madridban, illetve Párizsban őriznek. A hódítás után keletkezett, már latin betűs művek közül a legjelentősebbek a jukaték nyelven íródott Chilam Balam, valamint a kicse nyelvű Popol Vuh. Diego de Landa püspök saját maja ábécét alkotott 29 eredeti jel felhasználásával, amelynek önkényes módon adott különböző hangértékeket; ez az írásmód azonban nem terjedt el széles körben.
Közös jellemzőik, a maja alapnyelv[szerkesztés]
Hangtan[szerkesztés]
A mai maja nyelvek (szűkebb értelemben csak a maja ág) közös őse a feltételezett proto-maja nyelv volt, amelynek hangrendszerét az alábbiak szerint rekonstruálták.
Öt magánhangzó-hangszín létezett: /a, e, i, o, u/, közülük mindegyiket ejthették röviden és hosszan is (vagyis valójában 10, fonológiai jelentésmegkülönböztető szereppel bíró magánhangzó volt).
A mássalhangzórendszer főleg zöngétlen zár- és zár-rés-hangokban volt gazdag, amelyeknek volt glottalizált párja is:
- zöngétlen zárhangok: /p, t, k, q/; illetve egy zöngés zárhang: /b/;
- glottalizált (ejektív) zárhangok: /b’, t’, k’, q’/;
- zöngétlen zár-rés-hangok (affrikáták): /ʦ, ʧ/ és glottalizált párjaik: /ʦ’, ʧ’/;
- réshangok: /h, x, s, ʃ/, illetve nazálisok: /m, n, ŋ/;
- folyékony hangok (likvidák): /l, r/;
- félhangzók: /j, w/.
- hangszalagzárhang: /ʔ/
A glottalizált mássalhangzókat nagyobb energiával és az őket követő magánhangzó előtt rövid szünettel – úgymond „csattanósan” – kell kiejteni. A hangszalagzárhang a hang pillanatnyi „elakasztásával” jön létre.
Nyelvtan[szerkesztés]
Morfológiai típusukat tekintve a magyarhoz hasonlóan ragozó-toldalékoló (agglutináló) nyelvek. Egyik fő közös jellemzőjük, hogy a birtoklást, akárcsak a magyarban, birtokos személyraggal fejezik ki, azzal a különbséggel, hogy a maja nyelvekben a rag elöl áll: pl. a kakcsikel [ru.kjeːx ri aʧin], szó szerint: ’övé-ló az ember’ vagyis ’az ember lova’. Az uralkodó szórend a VOS (ige–tárgy–alany) volt, de előfordult a VSO (ige–alany–tárgy) is.
Szókincs és őshaza[szerkesztés]
A mai nyelvek közös szókincse mezőgazdasági, azon belül is elsősorban növénytermesztői életmódra utal, ahol a kukorica, a bab, és a tök lehettek a legfontosabb termények. Az őshazát a guatemalai Cuchumatanes-hegységben valószínűsítik a kutatók, innen válhattak el kb. 4000 évvel ezelőtt legkorábban a vasztékok, majd mintegy 3000 éve a jukaték, csol, celtál csoport, s végül nem több mint 800 éve a kicsék. A családfát az alábbi ábra szemlélteti.
Besorolásuk[szerkesztés]
A zárójelben a nyelvek spanyol, vagy latin betűs sztenderdizált maja helyesírása szerepel, amennyiben az eltér a magyar átírástól (az aposztróf ejektív mássalhangzót, illetve – magánhangzó után – hangszalagzárhangot jelöl). A holt nyelveket † jelöli.
- MAJA NYELVCSALÁD
|
|
Hangminták[szerkesztés]
Az alábbiakban meghallgatható egy rövid részlet az Újszövetségből négy különböző maja nyelven:
Felhasznált irodalom[szerkesztés]
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , pp. 897–902.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A szűkebb értelemben vett maja nyelvcsalád csak ezt az ágat jelenti; a többi ággal való rokonság egyelőre kérdéses.
- ↑ Nem tévesztendő össze az uto-azték nyelvcsaládbeli vaszték-nava nyelvvel.
- ↑ A hétköznapi értelemben általában ezt hívják maja nyelvnek.
További információk[szerkesztés]
- Maja Nyelvek Guatemalai Akadémiája (spanyolul)
- Maja összehasonlító szótár
- Ethnologue bejegyzése a maja nyelvekre
|
