Lövő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lövő
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Lövő címere
Lövő címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásSoproni
Jogállás község
Polgármester Hollósi Gábor (független)[1]
Irányítószám 9461
Körzethívószám 99
Népesség
Teljes népesség 1403 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség80,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lövő (Magyarország)
Lövő
Lövő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 55″, k. h. 16° 47′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 55″, k. h. 16° 47′ 16″
Lövő (Győr-Moson-Sopron megye)
Lövő
Lövő
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Lövő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lövő témájú médiaállományokat.
A községháza régen, felújítás előtt
Vasútállomás
Légi felvétel

Lövő (1905-ig Német-Lövő, horvátul Livir) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Az Alpokalja és a Kisalföld határán, Soprontól 27 km-re délkeletre, Fertőszentmiklóstól 14 km-re délnyugatra. Szomszéd települések: északkeletre Röjtökmuzsaj, délkeletre Nemeskér, délnyugatra Völcsej, északnyugatra Sopronkövesd.
Megközelíthető a 84-es főúton és a Sopron–Szombathely-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Időszámításunk kezdete előtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet ők a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak őrállomásokat helyeztek el. Ilyen őrállomásuk volt a rómaiaknak Lövőn is. (Ezen őrállomás a "Várhely" nevet kapta a későbbiekben.) Bizonyíték van arra, hogy, ha előbb nem is, de i. sz. 105-141 között, Antonius Pius római császár uralkodása idején már voltak rómaiak Lövőn. A Római Birodalom bukása után egész Pannónia "népek országútja" lett. 568-tól a Dunántúlt avarok népesítették be. Nagy Károly 5 évi kemény harc során (788-793) a Tiszáig terjesztette ki a birodalma határait. Ekkor az avarok mellett szláv törzsek éltek Nyugat-Magyarország területein. A honfoglalás idején is találkozhatunk a falu említésével: 950-ben a német krónikások "ad Lova" (magyarul: Lövő mellett) melletti csatákat említenek. Szent István idején Lövő határvédő szerepe megmaradt. Lövő lehetett az őrök állandó szállása, a magaslaton fekvő Fel-Lövőn pedig az őrállomásuk, ahonnét az utakat figyelhették. A tatárjárás a falu történetében hatalmas fordulópont volt. Óriási pusztítást okoztak a tatárok, a falu lakossága elmenekült. Lövő, mint őrállomás ezután megszűnik. IV. Béla a tatárjárást követően bajor telepesekkel töltötte fel a térséget. Ekkor Lövőt Schützennek nevezték, míg más források alapján a neve Geshiess is lehetett. A határnak egy részét ma is "Gurund"-nak nevezik, a német Grund szóból adódóan. A következő emlékünk 1317-ből való. Károly Róbert oklevelet ad ki Lövő kiváltságainak (hegyvám-mentesség, dézsmajog) igazolására.

Földesurai[szerkesztés]

Lövő a 14. századtól földesúri fennhatóság alá kerül:

  1. Baksafi Ábrahám (…-1317-ig)
  2. Héderváry Dezső (1317-1327)
  3. Héderváry Sándor (1327-1389?)
  4. Kanizsai László (1387-1434)
  5. Kanizsai Miklós (1434-1472)
  6. Kanizsai György (1472-1508)
  7. Kanizsai László (1508-?)
  8. Kanizsai Ferenc (?-1532)
  9. Nádasdy Tamás (1536-1562)
  10. Nádasdy Ferenc (1562-1620)
  11. Nádasdy Pál (1620-1633)
  12. Nádasdy II.Ferenc (1633-1671)
  13. A királyi kincstár volt Lövő földesúri jogának a birtoklója a Wesselényi-féle összeesküvés után. (1671-1677)
    Ezután bérbe került a terület amelynek a következő zálogos urai voltak:
  14. Gróf Draskovich Miklós (1677-1678)
  15. Széchenyi György, prímás (1678-1695)
  16. Széchenyi György, uraság (1695-1732)
  17. Széchenyi Zsigmond (1732-1738)
    A fennmaradó időben családi perek miatt nem tisztázott Lövő földesurának személye.
  18. Széchenyi László (1741-1760)
  19. Széchenyi Antal (1760-1767)
    A fennmaradó időben gróf Forgách János, Széchenyi Antal sógora igazgatta a birtokot.
  20. Széchenyi Ferenc (1774-1814)
  21. Széchenyi Pál (1814-1864)
  22. Széchenyi Kálmán (1864-1871)
  23. Kisfaludy Sándor volt az utolsó lövői földesúr, de a lakosok megvették a jogokat tőle 1871 táján.

Más események[szerkesztés]

  • 1454-1514 között Lövő mezővárosi rangra emelkedett, azelőtt "posessio", azaz falu volt. Lövő régi pecsétje is a 15. századra vall. A pecséten található írás a következő: S.(igillum) Commune oppidi Leoveo. Azaz: Lövő mezőváros közönséges pecsétje.
  • 1532-ben a vonuló török sereg hatalmas pusztítást okozott a faluban.
  • A 17. század közepén a törököt kiűző katonák okoztak hatalmas pusztítást Lövőn.
  • 1664-ből, illetve 1683-as nagy tűzvészről vannak feljegyzések.
  • Lövőnek a Rákóczi-szabadságharc idejéből is van emléke:
    • 1705. Lövő és Völcsej között a kurucok vereséget mértek a német erőkre.
    • 1711. A háborúk állandó kísérője a pestis nem kímélte Lövőt sem. Az áldozatok száma kb. 100 főre tehető. (A lakosság száma ekkor 400 volt.)
  • 1848. Lövőt horvátok támadták meg. A lövői katonák a környék faluinak férfi embereivel egyetemben alkották a soproni nemzetőrség 2. zászlóaljának 14. századát.
  • A Bach-korszaknak két nagy eredménye is volt Lövőn:
    • 1851. április 1-jén a postahivatal működésbe lépett.
    • Zsandárállomás megszervezése Lövőn.
  • 1865. szeptember 20. A "Déli vasut" megindulása. Lövő a Sopron–Kanizsa útvonalon mint állomás szerepelt. A vasút jelentős gazdasági növekedést hozott a falunak.
  • 1873. A legnagyobb tűzvész Lövő történelme során.
  • 1914-1918. Az első világháborúban 250 lövői katona vesz részt, amelyből 70-en nem tértek haza, közülük 55 ember biztosan elhunyt…
  • 1924. Dr. Horváth Ferenc megalapította a helyi "késgyárat".

Elnevezései[szerkesztés]

A település neve 1905-ig Német-Lövő volt.[3] Horvátul két neve ismert: a kópházi horvátok Livirnek, a fertőhomoki horvátok Livernek hívták a települést.[4] A nevek eltérése a két településen beszélt horvát nyelvjárások hanglejtésében keresendő. A kópházi horvátok ča nyelvjárást beszélnek, amely a horvát tengermelléken és Isztrián használatos. Ebben a nyelvjárásban az ún. ikavski, az í-ző hanglejtés dominál. Fertőhomokon kaj nyelvjárást beszélnek, ez leginkább a szlovén nyelvhez és annak keleti dialektusaihoz áll közel, s az e magánhangzó a domináns hang.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,1%-a magyarnak, 0,6% horvátnak, 2,9% németnek, 0,5% románnak mondta magát (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 2,5%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 5,5% (14,8% nem nyilatkozott).[5]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A 2014-es választás eredménye, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. november 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Mező András. Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza: Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, 272. o. (1999). ISBN 963-9130-32-X 
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  5. Lövő Helységnévtár

További információk[szerkesztés]