Tatabánya

Tatabánya
A város címerének fő motívuma a bánhidai Kő-hegyen lévő Turul emlékmű
Tatabánya címere Tatabánya zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Járás	Tatabányai
Jogállás	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Schmidt Csaba
Irányítószám	2800
Körzethívószám	34
Testvértelepülései	Lista Aalen Będzin Christchurch Fairfield Izsevszk Székelyudvarhely Pazardzsik
Népesség
Teljes népesség	65 663 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	725,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	167 m
Terület	91,42 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tatabánya Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 23′ 41″47.586161111111, 18.39485
Tatabánya Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Tatabánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatabánya témájú médiaállományokat.

Tatabánya látképe

Tatabánya (németül: Totiserkolonie) Komárom-Esztergom megye és a Tatabányai járás székhelye, megyei jogú város.

Fekvése

A megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) Bécs – Budapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.

A város átlagos tengerszint feletti magassága: 199 m körüli.

Története

Tatabánya területe már az őskor óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan éltek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet, a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.

Röviddel a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 6-án a tatabányai bányaigazgatóság előtt szervezett bányászok tiltakoztak az ellenforradalmi kormány által drasztikusan megnövelt munkaidő és a szakszervezeti vezetők sorozatos letartóztatása ellen. A kivezényelt csendőrök a tüntetők közé lőttek, ennek következtében több munkás meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. E tragédia emlékére egy 1950-es törvényben minden év szeptember 6-ára helyezte az Országos Bányásznap ünnepségeit. [2] [3]

Községek egyesítése

Már az 1920–30-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. [4]

1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12-én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10-én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkozott a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat.

A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hiszen a helyreállítás sok időt, pénzt és energiát vitt el. A községek féltek önállóságuk elvesztésétől és tartottak a háttérbe szorulástól is. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba.

November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és attól féltek, lelassul a fejlődésük, más területrészek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24-én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ekkor már Alsógalla is csatlakozott.

Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselő-testület közösen tárgyalt vagyoni helyzetükről, itt szó esett saját feloszlatásukról is. Tatabánya megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselő testülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt.

1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A megyeszékhely kérdése

1945 után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérték azzal az indokokkal, hogy Esztergom nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948-ban felmerült, hogy Tata vagy Tatabánya legyen a megyeszékhely. 1950-ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és a város könnyen megközelíthető. A szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a város fejlődésének alapjait.

A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

A rendszerváltás utáni években lassú fokozatos gazdasági-szerkezetátalakítás ment végbe, mely során ipari park került kialakításra, melyben műanyagipari vállalatok, orvosi segédeszközöket gyártó vállalat, valamint autóipari beszállítók (autóüveggyár, felnigyár, gumiabroncsgyár) telepedtek meg. Jelenleg (2009-ben) kb. 500 hektárnyi területen több mint 2 tucat közepes- és nagyvállalat foglalkoztatott mintegy 13 000 környékbeli munkavállalót.

1991-ben Tatabánya megyei jogú városi jogot kapott.

Tatabányán 2007–2008-ban két bevásárlóközpont is megnyílt: a Vértes Center és az Omega Park, melyek közül az utóbbi hamar csődbe ment, épületébe a közigazgatási és hivatali ügyintézési szervek költöznek.

Tatabánya városrészei

A második világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.

Belterületek

• Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Kertváros, Óváros (az egykori Tatabánya), Újtelep, Dózsakert, Újváros, Sárberek

Külterületek

• Csákányospuszta, Síkvölgypuszta, Szőlőhegy, Fácános-kert.

Népesség

Tatabánya jelenlegi lakossága 67 753 fő. A város népességének drasztikus növekedése a XX. században következett be. Ennek fő oka a bányák megnyitása volt, illetve az urbanizáció. A tetőzés a 80-as évek végére tehető.

A következő táblázat Tatabánya (1947 előtt a várost megalapító négy község) lakosságának alakulását mutatja:

Vallási összetétel

A vallási összetétel (2011)

Vallási közösség	Arány (%)
Római katolikus	25,6
Evangélikus	1,0
Református	6,0
Görögkatolikus	0,4
Izraelita	0,0
Egyéb	1,5
Nem tartozik vallási közösséghez	34,2
Nem válaszolt	31,3

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,8%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,1% görögnek, 0,1% lengyelnek, 2,6% németnek, 0,3% románnak, 0,4% szlováknak mondta magát (17% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Infrastruktúra

2010-re Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.

Oktatás

A 20. század közepéig a város oktatása átlagosnak mondható. A bányászat miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott, egyre több lett a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található itt. 1992-ben megalapították az Edutus Főiskolát (korábban Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), néhány évre rá megjelent a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.

Általános Iskolák

• Bolyai János Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola)
• Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola (Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola tagintézménye)
• Tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
• Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat
• Herman Ottó Általános Iskola (Kodály Zoltán Általános Iskola Telephelye)
• Bánhidai Jókai Mór Általános Iskola
• József Attila Általános Iskola (Óvárosi Általános Iskola Telephelye)
• Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
• Kölcsey Ferenc Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
• Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola (Kertvárosi Általános Iskola Telephelye)
• Móra Ferenc Általános Iskola (Sárberki Általános Iskola Telephelye)
• Óvárosi Általános Iskola
• Sárberki Általános Iskola
• Szent Margit Általános Iskola
• Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola
• Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola
• Füzes Utcai Általános Iskola
• Remédium Általános Iskola és Szakiskola

Középiskolák

• Bánki Donát Műszaki Szakgimnázium
• Péch Antal Műszaki Szakgimnázium
• Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakgimnázium
• Árpád Gimnázium
• Bárdos László Gimnázium
• Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközép- és Szakiskola
• Fellner Jakab Szakiskola
• Mikes Kelemen Felnőtt- és Ifjúsági Gimnázium

Főiskolák, Egyetemek

• Edutus Főiskola

Kultúra és sport

Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház. Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár, levéltár (Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára) és múzeum végez kulturális munkát.

Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2004- és 2012-es közlönyeinek alapján a következő önkormányzat által alapított elismerések kerülnek és kerültek kiosztásra: Caritas díj (2002-ig), Molnár János-díj (3 fő), Szabó Ignác-díj (2 fő), Tatabánya kultúrájáért díj (A magyar kultúra napja megünneplése, díszdiploma és a pályakezdő pedagógusok köszöntése; 1 fő), „Ezüst Turul” díj (1 fő), Tatabánya megyei jogú város díszpolgára cím (1 fő), Tatabánya közbiztonságáért díj (1 fő), Tatabánya sportjáért díj (1 fő), Zöld Ág díj (2002-től; 1 fő), Solymos Mihály-díj (1 fő), Évgyűrű díj (1 fő), Megyei Príma díj, Tatabánya fejlesztéséért díj. A díjazottak névsora Tatabánya honlapján olvasható.

A városban rendszeresen rendeznek kulturális és szórakoztató rendezvényeket is, melyek közül a legismertebb a Szentivánéji Karnevál és a Bányásznap (érdekessége a „Csilletoló verseny”), de Tatabánya számos országos rendezvényben (például autómentes nap, stb.) is részt vesz.

Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert volt. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya a magyar harmadosztályban játszik, de a Tatabánya Carbonex KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat a legmagasabb osztályban szerepel. Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.

1982 óta évente megrendezésre kerül a Gerecse 50 teljesítménytúra, mely Magyarország legnépszerűbb túrája, a maga 7000 fő feletti nevezőjével. Hagyományosan minden április harmadik szombatján kerül megrendezésre az esemény. A túrát az 50 km-es táv mellett 30, 20 és 10 km-es rövidített útvonalon is lehet teljesíteni.

Ipar, gazdaság

A szénmezők felfedezése előtt a helyi lakosság főleg gabonatermesztéssel és állattartással foglalkozott, a domboldalban pedig szőlőművelés folyt. Iparként megjelent a téglagyártás és mészégetés, illetve a kőbányászat, ahonnan a jó minőségű követ a komáromi erőd és a bécsi császári palota építéséhez is felhasználták.

A szénbányászat fellendülése (1900-tól)

A bányászat beindulásakor, 1898-ban, épült meg az első hőerőmű Ó-Tatabányán, majd 1934-ben angol tőkéből a bánhidai (melynek köszönhetően a II. világháborúban épp ezért nem bombázták a szövetséges erők az erőművet). Ezzel párhuzamosan más iparágak is megtelepedtek a városban: 1901-ben a brikettgyár, 1912-ben a cementgyár, 1921-ben a karbidgyár, 1938-ban az alumíniumkohó kezdte meg a működését.
Az 50-es években a szénbányászat helyi munkavállalók 50%-nak adott munkát, míg az ipari termelés (főleg nehézipar) elérte a 75%-ot is. A könnyűipar nem volt a környéken és a kereskedelmi és szolgáltató szektorban is alig volt munkahely. Ennek következményeként, míg a férfiak könnyen találtak állást, addig nők számára nehéz volt a munkakeresés.

A rendszerváltás után

A várost a 80-as évek végén több nagy sokk is megrázta. Kimerültek a város környéki bányák, így a bányászoknak vagy új munka után kellett nézniük, vagy el kellett költözniük valamelyik közeli, még termelő bányászvárosba. A rendszerváltás után, a piacgazdaságban, sok helyi üzemről kiderült, hogy mennyire gazdaságtalanul működött. Elvesztették külföldi, főleg keleti piacaikat, (pl. a cementgyár és az alumíniumkohó), így ezeknél is létszámleépítések voltak. A város munkanélkülisége a 20%-ot is meghaladta.

A város vezetése a probléma orvoslására a helyi cégeknek adómentességet és adókedvezményeket adott. Létrehozta a Gazdaságfejlesztő Szervezetet, melynek feladata a város marketingje, a közép-európai befektetők idecsábítása volt. Emellett kialakított egy ipari parkot, ahová azóta több közép- és nagyvállalat települt be, többek között autóipari beszállítók, gyógyászati segédeszköz gyártók, elektronikai cégek.

Látnivalók

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

Múzeumok

• Tatabányai Múzeum
• Bányászati és Ipari Skanzen

Műemlékek

• Népház–Jászai Mari Színház
• Tulipános ház
• A bánhidai Szent Mihály templom és a Szent István templom

Természeti látnivalók

• Turul-emlékmű a Kő-hegyen
• A Szelim-lyuk és a Gerecse hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
• Az óvárosi Népház liget

Modern alkotások

• Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
• Péterfy László Életfája a Fő téren
• Első világháborús emlékmű Bánhida központjában
• Melocco Miklós Ady-szobra az Edutus Főiskola előtt
• Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
• Tatabányai Gyémánt Fürdő
• Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt

A város híres szülöttei

• 1911-ben itt született Lángos Józsa nemzetközi sakkmester
• 1926-ban itt született Záray Márta táncdalénekesnő.
• 1933-ban itt született Josef Papp magyar származású amerikai mérnök.
• 1948-ban itt született Droppa Judit Munkácsy-díjas textiltervező.
• 1949-ben itt született Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművész.
• 1949-ben itt született Jakobi Anna Mária festőművész.
• 1951-ben itt született Faludi Ádám író.
• 1952-ben itt született Voga János énekes, tanár a néhai Voga–Turnovszky-duó duó tagja, műsorvezető a Neo FM rádióban.
• 1960-ban itt született Tunyogi Péter színész
• 1962-ben itt született Palik László sportriporter, tereprali-versenyző, a Hungaroring Zrt. korábbi elnöke.
• 1963-ban itt született Kiprich József 70-szeres magyar válogatott labdarúgó.
• 1966-ban itt született Szalma József magyar válogatott labdarúgó.
• 1966-ban itt született Murányi Tünde Jászai Mari-díjas színésznő.
• 1969-ben itt született Nemes Tibor ütőművész, dobos, a Tea együttes egyik alapítója.
• 1974-ben itt született Macher Szilárd Harangozó Gyula-díjas balettművész, balettmester, egyetemi docens.
• 1974-ben itt született Rába Roland Jászai Mari-díjas színész, rendező
• 1975-ben itt született Kassai Viktor nemzetközi labdarúgó-játékvezető.
• 1976-ban itt született Farkas Ervin magyar festőművész.
• 1976-ban itt született Sós Ildikó magyar válogatott vízilabdázó.
• 1977-ben itt született Ferling Bernadett magyar válogatott kézilabdázó.
• 1978-ban itt született Ponyori Sándor paralimpikon atléta
• 1979-ben itt született Losonczi Szilveszter magyar rapzenész.
• 1979-ben itt született Fehér Miklós magyar válogatott labdarúgó.
• 1980-ban itt született Berki Krisztián labdarúgó, televíziós műsorvezető
• 1981-ben itt született Frész Ferenc testépítő, felnőtt film művész
• 1982-ben itt született Kinizsi Ottó színész, rendező, dramaturg.
• 1984-ben itt született Herr Orsolya magyar válogatott kézilabdakapus.
• 1986-ban itt született Csernoviczki Éva olimpiai bronzérmes cselgáncsozó.
• 1991-ben itt született Gyurcsó Ádám magyar válogatott labdarúgó.
• 1992-ben itt született Lévai Márton magyar válogatott vízilabdázó.
• 1993-ban itt született Aradi Balázs színész.

Testvérvárosok

• Németország, Aalen
• Lengyelország, Będzin
• Anglia, Christchurch
• Egyesült Államok, Fairfield
• Oroszország, Udmurtföld, Izsevszk
• Románia, Székelyudvarhely
• Bulgária, Pazardzsik

Baráti városok

• Románia, Arad
• Szlovákia, Érsekújvár
• Belgium, Saint-Ghislain
• Franciaország, Saint-Lô

Képgaléria

• 

  A Sanmina-SCI Kft. épülete

• 

  Tatabánya-Óváros

• 

  Tulipános ház

• 
• 

  Ipari Skanzen, hatajtós házak

• 

  I. világháborús emlékmű (Görömbey Imre, 1927)

• 

  Életfa

• 

  Szent Borbála szobor /Péterfy László/

• 

  Az Erőműi-tó /"Centrálé"/

• 

  A megyeháza épülete /szoc.reál/

• 

  Az Árpád Hotel

• 

  Az Edutus Főiskola

• 

  Tatabánya

• 

  Tatabánya látképe 2015-ös légi fotón

• 

  A Turul szobor egy másik madár távlatából

• 

  A tatabányai Gyémánt Fürdő légifelvételen

• 

  A tatabányai Jászai Mari Színház légi fotója

További információk

• Tatabánya város honlapja
• Tatabánya utcaszintű térképe (utcakereső.hu)
• Tatabánya a Startlapon
• Edutus Főiskola
• Tatabánya múltja és régmúltja képekben
• Tatabánya a funiq.hu-n
• Tatabánya légi felvételeken