Új Teológus Szent Simeon
| Új Teológus Szent Simeon | |
 | |
| Ortodox ikon. | |
| szerzetes | |
| Születése | |
| 949 Galate | |
| Halála | |
| 1022. március 12. (73 évesen) Paloukiton | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység |
| Ünnepnapja |
március 12. Ortodox kereszténység |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Új Teológus Szent Simeon témájú médiaállományokat. | |
Új Teológus Szent Simeon (ógörögül: Συμεὼν ὁ Νέος Θεολόγος), (949 – 1022. március 12.) görög szerzetes, a bizánci egyház egyik legnagyobb misztikusa.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
A paphalagóniai Galatéban született nemes és gazdag családból. Már gyermekkorában a konstantinápolyi nagyszülőkhöz került, akik kiváló nevelést biztosítottak számára. A szép kiállású fiatalt nagybátyja be akarta juttatni a császári udvarba, de erre – Simeon könnyei miatt – nem került sor.
Simeon 14 éves korában be akart lépni a hírneves Sztudion monostorba, de ott várakozásra intették. 20 éves kora körül érte első misztikus élménye. 977 körül mégis bekerült a Sztudion monostorba. Az idős Sztudita Szent Simeon vezette be a szerzetesi élet gyakorlataiba. Rövid pontokba foglalta tanácsait, egyben kezébe adta Márk remete a lelki élet törvényeiről szóló könyvét. Az ifjú Simeonnak azonban társai féltékenysége és az apát ellenséges magatartása miatt nemsokára távoznia kellett. Sztudita Simeon átvitte őt a Szent Mamasz kolostorba, ahol három év múlva Antoniosz apáttól megkapta a monasztikus tonzúrát. Két évvel később a pátriárka parancsára – bár ő ellenkezett – pappá szentelték, egyben kinevezték az elhunyt apát utódjává.
Simeonnak sikerült a válságos állapotú monostort virágzó közösséggé alakítania. Reformtörekvései olykor ellenállásba ütköztek. Egyszerre 30 lázadó szerzetes hagyta el a kolostort. Simeon szóval, türelemmel valamennyit visszatérítette.
Egyéb, a pátriárkáig jutó rágalmak miatt 1005 körül Simeon lemondott, s elítélten száműzetésbe ment. Szkutari (ma Shkodra, Albánia) mellett új monostort alapított. 13 évig tartó száműzetése után az általa előre megmondott napon, 1022. március 12-én hunyt el. Körülbelül 73 éves volt.
Művei[szerkesztés]
Legtöbb írása élete utolsó két évtizedében készült: lejegyezte misztikus élményeit, éjjeleken át fogalmazta teológiai tanulmányait, katekétikai beszédeit; számos himnuszt írt, és széles körű levelezést folytatott. Halála előtt tanítványára, Niketasz Sztétoszra bízta jegyzeteit, aki később megírta mestere életrajzát. Aszkétikus-misztikus jellegű művei a hészükhazmus irodalmába tartoznak, egy részük bekerült a népszerű Philokalia gyűjteménybe.
Művei magyarul[szerkesztés]
- Huszonöt fejezet az istenismeretről és a teológiáról; ford., jegyz., utószó, szerk. Perczel István; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 2000, 102 o., ISBN 963-9302-49-X
- Szent Simeon, az Új Teológus: Az isteni szerelmek himnuszai; ford., utószó, jegyz. Perczel István; L'Harmattan–Odigitria, Bp., 2010 (Odigitria könyvek), 411 o., ISBN 978-963-236-369-1
Források[szerkesztés]
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 920. o.
Egyéb irodalom[szerkesztés]
- Új Teológus Simeon – A tudás könnyei, avagy a tapasztalat szükségességéről az igazi filozófusoknál IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 7510 65 6, 249–261. o.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
