Hitvalló Szent Maximosz

Hitvalló Szent Maximosz
Maximosz élete és csodái (17. századi orosz ikon)
szerzetes, hitvalló
Születése
580 körül Konstantinápoly
Halála
662. augusztus 13. (kb. 80 évesen) Lazika
Tisztelete
Egyháza	Görög ortodox egyház
Tisztelik	Ortodox kereszténység Római katolikus egyház
Ünnepnapja	augusztus 13. Ortodox kereszténység Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Hitvalló Szent Maximosz témájú médiaállományokat.

Hitvalló Szent Maximosz (ógörögül: Μάξιμος ὁ Ὁμολογητής), (Konstantinápoly, 580 körül – Lazika, 662. augusztus 13.) görög szerzetes, teológus.

Élete

Konstantinápolyban született, igen alapos képzésben részesült. Fiatalon a császári kancellária főtitkára lett. 40 éves kora körül Szkutari város Krizopolisz monostorába lépett, itt élt kb. egy évtizedet, mialatt elmélyedhetett a görög atyák, köztük Areopagita Dénes tanaiban. A perzsa támadás veszélye miatt először a Szent György monostorba (Artàke), majd Krétán és Cipruson keresztül Afrikába ment. Előbb Alexandriában (628–632), majd Karthágóban élt. Lassan bekapcsolódott a különféle tévtanok (monoenergizmus, monotelizmus) elleni küzdelembe; egy karthágói nyilvános vitán a volt pátriárkát is sikerült megtérítenie s rávennie egy római útra. Ő is Rómába ment, részt vett a monotelizmus elítélő lateráni zsinat előkészítésében.

653-ban a császár elfogatta I. Márton pápát. Valószínűleg ugyanebben az évben Maximoszt is Konstantinápolyba hurcolták, 655-ben elítélték, és száműzték Trákiába. Később, 80. életéve körül ismét Bizáncba hurcolták, ismét elítélték: büntetésként levágták jobb kezét és nyelvét kitépték. Maximosz nem sokkal később a Fekete-tenger partján lévő Lazikában halt meg.

Munkássága

Maximosz tudós, elméleti teológus, de mindenekelőtt szerzetes, aki minden kinyilatkoztatott igazságból levonta a lelkiségi következtetéseket. A bűn által szétszakított ember az Istennel való egyesülésben találja meg ismét belső egységét. A lelki élet célja nem kevesebb, mint a megistenülés (theószisz). A Szentlélek úgy járja át a belső életet élő embert, mint ahogy a fény átragyogja a levegőt, vagy a tűz a vasat. Hogy az ember célba jusson, az Isten iránti szeretet energiája serkenti szünet nélkül.

A monasztikus élet célja a szemlélődés, a tiszta tekintet elsajátítása, hogy a szerzetes Istent lássa és dicsérje mindenben. Az Isten- és emberszeretet kioltja a káros szenvedélyek tüzét, s az egész ember Krisztus egyesítő hatása alá kerül.

Maximosz írásai dogmatikus, morális, aszkétikus és liturgikus témákat dolgoznak fel.

Művei magyarul

• Fejezetek a szeretetről; ford. Kapitány György, utószó Hankovszky Béla; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1998
• Isten a szeretet. Válogatás Szent Maximosz hitvalló műveiből; bev. ford., jegyz. Orosz Athanáz; Jel, Bp., 2002 (Ókeresztény örökségünk), 336 o.
• Hitvalló Maximosz: Misztagógia, IN: Az isteni és emberi természetről, Budapest, Atlantisz, 1994, II. kötet, 267–313. o.

Forrás

• Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2  , 650–651. o.

Egyéb irodalom

• Hitvalló Meximosz – Az igazi filozófia mint a szintézis műve IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 7510 65 6, 219–248. o.

Kapcsolódó szócikkek

• Bizánci irodalom
• Ortodox szentek listája
• Patrologia Graeca
• Marek Jankowiak, Phil Booth, A New Date-List of the Works of Maximus the Confessor