Palladiosz
| Palladiosz | |
| Élete | |
| Született |
363 körül Galatia |
| Elhunyt |
431 körül (68 évesen) Aspuna |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei |
– Dialogus de vita Joannis Chrysostomi – Historia Lausiaca |
Palladiosz (ógörögül: Παλλάδιος, latinul: Palladius), (363 körül, Galatia – 431 körül, Aspuna) késő ókori görög szerzetes, egyházi író.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Palladiosz 363 körül[1][2] született Galatiában.[2] Fiatal korában egyházi tanulmányokat folytatott, de hamarosan monasztikus hivatást kezdett érezni.[1] Először valószínűleg, 384 körül[2] Palesztinában próbálta megvalósítani ezt az életmódot, majd 388-ban Alexandriába ment.[1] Itt egy évig időzött, és Alexandriai Szent Atanáz barátja, Izidor vezetése alatt élt. Izidor később a város közelében élő Dorotheosz remetére bízta Palladioszt.[1]
Palladiosz 390-ben egyiptomi útja során meglátogatta Nitriát, Kelliát, és Evagriosz Pontikosz tanításait hallgatta.[1] 399-ben betegsége miatt[2] visszatérve Palesztinába, Jeruzsálemben állapodott meg, ahol Aranyszájú Szent János 400-ban Bithünia püspökévé szentelte.[1][2] 405-ben az Aranyszájú Szent János körüli vitában Rómába ment I. Ince pápához Jánost védelmezni.[2] Később visszament Konstantinápolyba, ahonnan origenista nézetei onnan Egyiptomba száműzték.[1][2]
412-ben hosszú körutat tett Szíriában, hogy megismerje az ottani szerzetesi gyakorlatot.[1] 417-ben[2] a galáziai Aspuna püspöke lett, és itt is fejezte be az életét 431 körül.[1]
Művei[szerkesztés]
Palladiosz 408 körül párbeszédes formában megírta Aranyszájú Szent János életrajzát (Dialogus de vita Joannis Chrysostomi),[2] leghíresebb műve azonban a 417–420 körül Aspunában írt[2] Historia Lausiaca, Lausos számára készült leírása Egyiptom, Szíria és Palesztina anachorétáiról.[1] Az elbeszélések igen kedvező színben tüntetik fel az origenista szerzeteseket, így Evagriosz Pontikoszt, Tyrannius Rufinust, és Idősebb Szent Melániát; szigorúbb hangnemben szól azonban Szent Jeromosról, de szeretettel Pauláról.[1]
Valószínűleg Palladiosz műve az Epistola de Indicis gentibus et de Bragmannibus is (egy egyiptomi tudós indiai utazásáról, mely a középkorban feltehetően Szent Ambrustól származó kivonatos fordításban vált ismertté).[2]
Palladiosz írásaiban ötvöződnek személyes élményei és a másoktól hallott elbeszélések, esetenként régi kopt iratok.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l Puskely, i. m., 774. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k Katolikus Lexikon, Palladiosz
Művei magyarul[szerkesztés]
- Palladiosz: A sivatagi atyák történetei Lauszoszhoz – Historia Lausiaca; ford., bev., jegyz. Csizmár Oszkár; Jel, Bp., 2015 (Ókeresztény Örökségünk, 21.), ISBN 9786155147593, 240 p.
Források[szerkesztés]
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2
- Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
