Szapphó

Szapphó (Σαπφώ)
Született	i. e. 625 Eresos Leszbosz
Elhunyt	i. e. 569 (55-56 évesen) Lefkáda
Élettárs	Alkaiosz
Foglalkozása	költő író zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapphó témájú médiaállományokat.

Ókori görög mellszobor Szapphóról

Szapphó és Alkaiosz

Szapphó és Alkaiosz

Théodore Chassériau: Szapphó leugrik Leukadia egyik sziklájáról, mert elhagyta és megcsalta a szerelme, egy férfi, a mitilini Phaon

Charles Mengin: Szapphó (1877)

Szapphó (ógörögül: Σάπφω, kiejtése szaffó, latinul: Sappho), (Kr. e. 630/620 k. – Kr. e. 570 k.) ókori görög költőnő, aki Leszbosz szigetén írt és alkotott.
Eredeti neve Pszapphó volt, egy halála után szülővárosában vert pénzen is ezzel az írásmóddal szerepel. Szapphó kortársa volt a Leszbosz szigetén Mütiléné városában született Alkaiosz költő, aki Szapphó mellett a görög líra másik legismertebb egyénisége volt. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki.

A szenvedély költőnőjeként ismert, lírai verselése sodró lendületű, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Nőkhöz írt szenvedélyes verseivel utólag emblematikus személlyé vált, így a nők közötti szerelmet a modern korban Leszbosz szigetéről nevezték el, innen ered a 'leszbikus' kifejezés.

Élete

Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Fiatal leányok társaságát alapította meg Mütilénében Aphrodité és a múzsák tiszteletére, ez volt a thiaszosz. A hagyományok szerint a tagokhoz rendkívül gyengéd szálak fűzték. Szapphó és a thiaszosz zenével, költészettel és tánccal foglalkozott. Barátnői közül Attisz, Teleszippa és Megara a leghevesebb szerelmi versek címzettjei.

A thiaszosz társaságán kívül saját családja is volt: férjét egyes életrajzírók 'Kerkülasz' néven említik (de ez valószínűleg gúnynév volt), akitől egy leánya született, Kleisz.

A hagyomány szerint egy Phaón nevű ifjú révész iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.

Szapphó költészete

Egy versének (Himnusz Aphroditéhez) kivételével műveiből kizárólag csak töredékek maradtak fenn az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón epigrammája nyomán a görögök a „tizedik Múzsát” tisztelték alakjában:

„	Némelyek azt mondják, hogy a Múzsa kilenc. Be kicsiny szám! Leszboszi Szapphó ím, tízre egészíti ki.	”
– (Devecseri Gábor fordítása)

Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett:

„	Tarka trónodról, kegyes Aphrodité, Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam!, Fájó kínra mért csalod, ó hatalmas, tőrbe a lelkem?	”
– (Aphroditéhez, részlet, ford. Babits Mihály)

3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak.

Magát a homoszexualitást az ókori görögök természetesnek találták, s mivel a férfiak között eléggé elterjedt szexuális magatartásforma volt, a sok vonatkozásban kielégületlen nők és asszonyok szerelmi viszonya sem volt erkölcstelen. Szapphó sok szerelmi dalt intézett az általa szeretett férfiakhoz, de nem ez volt kötészetének jellemző vonása. A szenvedély, melynek félelmetes fénye megcsillan verseiben, az a szerelem lehetett, mely egy asszonyt egy másik asszony karjaiba vet:

„	Szélvihar a hegyormokat tépi. A tölgyesben vad-dühösen vájkál, Jobban vájkál Eros a szívemben... Újra gyötör Eros gyötrelemmel, Testem bágyad. Ellenállhatatlan Kínzó édes vad szörnyeteg, Eros.	”
– Sapphó

A költőnő nevéhez fűződik a női homoszexualitás jelentése, miközben arra a tényre hogy ő maga homoszexuális lett volna, elfogadható és helytálló bizonyítékok nem léteznek.

„	Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz, rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép köntösödben: lásd, a szívem szerelme száll körülötted, szép leány: mert már ha ruhádra nézek, akkor is reszket, gyönyörömre, szívem. Egykoron szórtam magam is szidalmat Aphroditéra, most pedig kérem, szavamért kegyét ne vonja meg tőlem, de kiért leginkább vágyom én, azt hozza el újra, hozzon téged ölembe.	”
– Sappho: Gongülához (Devecseri Gábor fordítása)

Magyarul

• Szapphó fennmaradt versei és töredékei görögül és magyarul; sajtó alá rend., utószó, jegyz. Németh György, ford. Babits Mihály et al.;Helikon, Bp., 1990

Források

• Castiglione László: Az ókor nagyjai. Budapest: Akadémiai. 1971. 112–113. o. ISBN 963-375-100-4  
• Fohász a műzsákhoz - Tíz ógörög költő
• Szapphó fennmaradt versei és töredékei görögül és magyarul /Szerk.: Németh György/, Helikon Könyvkiadó, (Budapest, 1990.)

Szakirodalom

• Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.

További információk

• Hatvany Lajos: Sappho
• Szapphó-versek a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Ismeretlen Szapphó-verset találtak
• Sappho images
• Szapphó eddig két ismeretlen versét találták meg egy papiruszon MTI. 2014. január 30.

Kapcsolódó szócikkek

• Ókori görög irodalom