Aiszkhinész (athéni szónok)
| Aiszkhinész | |
 | |
| Aiszkhinész márvány mellszobra British Museum, London | |
| Élete | |
| Született |
i. e. 389 Athén, klasszikus Athén |
| Elhunyt |
i. e. 314 (74-75 évesen) Számosz, Görögország |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | szónoki beszéd |
| Fontosabb művei | Beszédek |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aiszkhinész témájú médiaállományokat. | |
Aiszkhinész (ógörögül: Αἰσχίνης, latinul: Aeschines, tudományos magyar átírásban: Aischinés), (Athén, i. e. 389 körül – Szamosz, i. e. 314 körül) görög (athéni) szónok és politikus; Démoszthenész politikai ellenfele.
Fiatal korában tanítóként működő apja mellett segédkezett, később jegyzőként dolgozott több athéni hivatalnok oldalán. A színészmesterséggel is megpróbálkozott, katonaként pedig több hadjáraton is kitüntette magát, mielőtt 348 körül politikai pályára lépett. Tagja volt a II. Philipposz makedón királyhoz küldött követségeknek, amelyek végül megkötötték Philipposszal az ún. philokratészi békét (i. e. 346).
A következő években Aiszkhinész több perben is igyekezett megvédeni az általa javasolt békepolitikát, ami miatt ellenfelei (elsősorban egykori követtársa, Démoszthenész) makedónbarátsággal és megvesztegethetőséggel vádolták. Aiszkhinész igyekezete ellenére Athén újra háborúba (i. e. 339–338) keveredett a terjeszkedő makedónokkal, és a 338-as khairóneiai csatában a thébaiakkal és más görög államokkal kötött szövetség tagjaként súlyos vereséget szenvedett. Ez nagyban hozzájárult Athén politikai függetlenségének elveszítéséhez.
I. e. 336-ban Aiszkhinész megtámadta a Démoszthenész megkoszorúzását indítványozó javaslatot (ún. Koszorú-ügy), ám a végül 330-ban bíróság elé kerülő perben nem sikerült megszereznie a bírák szavazatának egyötödét sem, ezért száműzetésbe vonult. A kései életrajzi hagyomány szerint Rhodoszon szónokiskolát alapított, és hetvenöt éves korában Szamosz szigetén érte a halál.
Remek szónok volt, akit az ókori hagyomány a tíz legjobb attikai szónok kánonjába sorolt, de politikai működését mindmáig a nála is kiválóbb Démoszthenészhez viszonyítják. Az ókorban számon tartott mindhárom beszéde ránk maradt: a Timarkhosz ellen mondott szónoklatában erkölcstelenséggel vádolja az őt perbe fogó, Démoszthenésszel együttműködő Timarkhoszt (i. e. 346/5); a Hűtlen Követségről mondott védőbeszéde Démoszthenész azonos címen ismert vádbeszédére válaszol (i. e. 343); a Ktésziphón ellen a Koszorú-ügyben mondott szónoklat pedig Démoszthenész egész politikai életművét támadja (i. e. 330). A neve alatt hagyományozott levelek nem hitelesek.
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 310. o. ISBN 963-05-6612-5
- Révay József: A görög novella - In: A boldog vadászok (Görög novellák) (Fordította és a bevezetőt írta Révay József, illusztrálta Kondor Lajos), Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1959.
- Magánélet az agorán. Aischinés vádbeszéde Timarchos ellen. Ford. Bajnok Dániel. Bp, Argumentum Kiadó, 2017.
- Harris, E. M.: Aeschines and Athenian Politics. New York-Oxford: OUP. 1995.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
