Nagy Szent Vazul
| Nagy Szent Vazul | |
 | |
| Nagy Szent Vazul mozaik a kijevi Szent Szófia-székesegyházban. | |
| egyházatya | |
| Születése | |
| 329/330 Caesarea (ma Kayseri, Törökország) | |
| Halála | |
| 379. január 1. (49–50 évesen) Caesarea | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja |
Keleten január 1. Nyugaton január 2. |
| Jelképei | Püspöki öltözet, omofórion, evangeliarium. |
| Irodalmi munkássága | |
| Fő művei | Életszabályok |
| Nagy Szent Vazul a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Szent Vazul témájú médiaállományokat. | |
Magyarosan Nagy Szent Vazul, vagy Bazil, görögösen Baszileiosz (görög betűkkel Ἅγιος Βασίλειος ὁ Μέγας, ógörögül Hagiosz Baszileiosz o Megasz, latinos névformája Basilius Magnus, középgörög névformája Vaszileiosz, innen a magyar név, Kaiszareia, Kappadókia, 329/330 – Kaiszareia, 379. január 1.) az egyházatyák egyik legjelentősebb képviselője, a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója volt. Egyike a 3 kappadókiai atyáknak.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Kaiszareiában (Caesarea, ma Törökországban Kayseri) született 330 körül. Apja, a neokaiszareiai Baszileosz rétor és Csodatévő Szent Gergely tanítványa volt, anyja, Emmeleia pedig Kappadókiából, magas rangú tisztségviselő családból származott. Nagyszülei a Diocletianus uralkodása alatti keresztényüldözés vértanúi voltak. Nagybátyja és két testvére Nüsszai Szent Gergely és Szebasztei Szent Péter is a keresztény egyház felszentelt püspökei voltak. De legfiatalabb nővérét Makrénát is szentté avatták. Kiváló képzésben részesítették. Tanulmányait Caesareaban, Konstantinápolyban, folytatta, végül Athénban fejezte be. Itt ismerkedett meg Nazianzoszi Szent Gergellyel, aki később jó barátja lett. Ekkoriban ugyanitt tanult, vele együtt Flavius Iulianus a későbbi „Apostata” (Hitehegyott) melléknevű római császár.
Tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, ahol egy éven át retorikát oktatott, de hamarosan felhagyott ezzel. És zarándok útra indult, hogy felkeresse Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban a szerzetesi élet nevezetes kolostorait. Későbbi 223. levelében így számol be karrierje félbeszakadásának okáról:
| „ | Sok időt pazaroltam el bolondságokra, hiábavaló munkával töltöttem el ifjúságomnak csaknem egész idejét, és oly bölcsességnek szenteltem, melyet Isten bolondsággá tett, mígnem egy napon, mintha mély álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek – kik immár semmivé lettek – bölcsessége hasznavehetetlen. Bő könnyeket ontottam nyomorult életem felett, és vezetésért könyörögtem, hogy az istenfélelem iskolájába bevezetést nyerjek. | ” |
Miután visszatért a zarándoklatról, nővérének Szent Makrénának támogatásával a család birtokra vonult és nővérével valamint néhány barátjával együtt 355 körül kolostort alapított. A kolostor életében újdonság volt, hogy nem csak az aszkézist, az imádságot és a fizikai munkát hanem a Biblia intenzív tanulmányozását is a rendszeres elfoglaltsággá tették.
Összességében 5 évet töltött ebben a közösségben, de ennek az 5 évnek a hatása a mai napig érezhető, hiszen az a szerzetesi szabályzat, amit ekkor fogalmazott meg, a mai napig érvényben van az ortodox kolostorokban és Szent Benedekre is nagy hatással volt, elemei megtalálhatóak a bencés rend szabályai között.
Vazul részt vett a 360-as konstantinápolyi zsinaton, ahol még az ariánusok híve, de pár év elteltével eltávolodik az ariánusoktól és elfogadja a Nikaiai hitvallást. 362-ben antiochai Szent Melitusz szentelte pappá. Visszatért szülővárosába és Euszebiosz a Caesarea egyházmegye vezetőjévé (presbiterré) tette 365-ben. 370-ben meghalt Euszebiosz. Euszebiosz utódjának Vazult jelölte, akit június 14-én püspökké is szenteltek.
Mint Caesarea püspöke Pontosz egyháztartomány exarkhaiává és ezzel együtt metropolitájává vált. Ezzel 5 püspökség került alárendeltségébe. Folyamatos harcot folytatott az egyház egységéért az ariánus eretnekség ellen. Több levélben kérte a nyugati püspökök és I. Damasus pápa segítségét, de érdemben nem kapott támogatást. Közben Caesarea püspökeként a város mindennapi életével is komolyan foglalkozott, kiközösítette a bordélyház tulajdonosokat, kórházat és az aggok számára menhelyet hozott létre. 373-ban meghalt Athanáziusz Alexandria püspöke az ariánizmus elleni harcban nagy segítségére volt.
379. január 1-jén az alig 50 éves Vazul elhunyt, nem érte meg a birodalomban az ariánus vitát lezáró II. egyetemes zsinatot, amely a Szentháromság-tan tekintetében az ő tanítását követte.
A keleti egyházak Nagy Szent Vazult a halála napján, január elsején ünneplik. A katolikus egyház a 12. században ugyanezt a napot vette át, de a 13. században áthelyezte június 14-re, amely napon a hagyomány szerint szerint püspökké szentelték. Mivel erre történeti adat nincs, 1969-ben január másodikára tették ünnepét, egy napra Nazianzi Szent Gergellyel.
Jelentősége[szerkesztés]
A nevéhez kötött Nagy szerzetesi szabályzat 55 fejezetében rögzített, az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló, szabályok a mai napig meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét. De Szent Benedek közvetítésével sok nyugati szerzetes rend életében is jelen vannak. Az Ortodox egyházak bizánci rítus szerinti szertartásának mai napig fontos része Szent Vazul liturgiája.
Fennmaradt művei közül a legjelentősebbek: Az idős korában írott: Peri tou hagiou pneumatos („A Szentlélekről“) A Hexaemeron, egy kilencrészes prédikáció a teremtés történetéről
Ezenkívül fenn maradt több prédikációja is, és részben vagy egészben, 366 levele.
Művei magyarul[szerkesztés]
- Nagy Szent Vazul intő szózata az ifjúsághoz a hellén irodalom hasznáról; ford., bev. Bódiss Jusztin; Stephaneum Ny., Bp., 1911
- A kappadókiai atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1983, ISBN 963-360-184-3, 969 p. (vonatkozó rész: 37–291. o.)
- Nagy Szent Bazil: Életszabályok I-III., Nyíregyháza, 1991, 1994, 1995, 168+224+184 p.
- Nagy Szent Bazil: Zsoltárkommentárok, Nyíregyháza, 1998, 260 p.
- Nagy Szent Baszileiosz művei; ford., jegyz. Vanyó László; Szt. István Társulat, Bp., 2001 (Ókeresztény írók)
Források[szerkesztés]
- Világirodalmi lexikon XVI. (U–Vidz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 502–505. o. ISBN 963-05-6733-4
- Vazul: Levelek és válogatott írások (angolul)
További információk[szerkesztés]
- portál görögkatolikusoknak
- Nagy Szent Bazil Rend
- Pravoszláv enciklopédia oroszul
- Rusznák Miklós: A keleti egyház miséi. A mise dogmatikus, történelmi és szövegkritikai előadása Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul és Dialogosz Szent Gergely miséivel; Stephaneum Ny., Bp., 1915
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
