Aiszóposz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aiszóposz
Velázquez - Esopo (Museo del Prado, 1639-41).jpg
Élete
Született Kr. e. 620 körül
Amorium, Kis-Ázsia
Elhunyt Kr. e. 564 körül
nem ismert helyen
Nemzetiség görög
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) fabula
Fontosabb művei Mesék
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aiszóposz témájú médiaállományokat.
Aiszóposz elképzelt alakja egy 15. századi metszeten
Aiszóposz egyik meséjének illusztrációja egy 273-ból származó ravennai templomi padlómozaikon
Aiszóposz mesefigurái, Perugia, 1275
A tücsök és a hangya, Milo Winter illusztrációja (1919)

Aiszóposz (ógörögül: Αἴσωπος, átírásban: Aísōpos; latinul: Aesopus), magyaros formában Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált.

Élete[szerkesztés]

Hérodotosz és Arisztotelész szerint az i. e. 6. század első felében élt Szamosz szigetén, Xanthosz, majd Iadmon rabszolgájaként, aki végül felszabadította. Kortársa volt Szapphó is. Hérakleidész Lembosz szerint thrák volt.[1] A hagyomány szerint azonban fríg rabszolga: alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül, s gazdája szabad emberré tette.

Mesemondó tehetségével nagy népszerűségre tett szert, és hamarosan bekapcsolódott a kor politikai életébe is. A hagyomány szerint eljutott Kroiszosz lüd király udvarába, aki diplomáciai feladatokkal különböző utakra küldte. Így jutott el Delphoiba, ott azonban – amint arról Arisztophanész tudósít – összeütközésbe került a helyi papokkal, akik istenkáromlás miatt megölték i. e. 564-ben.

A delphoiak később jóvátétel gyanánt vérdíjat fizettek, amit volt gazdájának unokája, a hasonló nevű Iadmon kapott meg.

Művei[szerkesztés]

Az állatmese (fabula) műfaja ősidők óta általánosan ismert volt a nép körében. Az addig csak szájhagyomány útján terjedő és fennmaradó mesék megjelennek már Hésziodosz, Arkhilokhosz, Szimónidész műveiben is, de Aiszóposz foglalta írásba az akkor és abban a kultúrkörben ismert mesekincs – valószínűleg – legnagyobb részét. A mesélők ajkán minden bizonnyal sokkal hosszabb történeteket Aiszóposz tömör prózában rögzítette.

Utóélete[szerkesztés]

Élettörténete a századok során számtalan legendával bővült (például az alvilágot is meglátogatta és visszatért onnan), és a középkorban önálló regénnyé vált (Aiszóposz-regény).

Az általa gyűjtött és rögzített mesék az európai kultúrkör mesevilágának alapját képezik, kissé eltérve például a sumér mesevilágnak ezekkel csak távoli hasonlóságot mutató történeteitől. Az indiai Pancsatantra mesegyűjteménnyel, ami a perzsa és arab mesevilág alapját képezi, Aiszóposz történetei közül csak kettő hozható összefüggésbe.

Meséit a középkorban a kolostori iskolákban gyakran olvasták erkölcsi tartalmai miatt.

A könyvnyomtatás feltalálása után hamarosan számos kiadásban jelent meg. Kiemelkedően szép volt az 1476-ban Ulmban megjelent munka, gyönyörű fametszetei miatt.

A 17. és 18. századokban Jean de La Fontaine (1621–1695) és Gotthold Ephraim Lessing (1729–1781) írták újra korszerű formában Aiszóposz meséit.

Magyarra is sokszor lefordították:

  • Heltai Gáspár sajátos keresztény formában át is dolgozta. (Heltai Gáspár: A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái).
  • Pesti Gábor: Esopus fabulái, mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel (1536?). [1]
  • stb.

A mai európai nyelvekben, így a magyarban is számos olyan fordulat él, ami közvetlenül Aiszóposztól származik (egy fecske nem csinál nyarat, más tollával ékeskedik és sok más).

Magyarul (válogatás)[szerkesztés]

  • Aesopi Phrygis fabulae. Gabriele Pannonio Pesthino interprete. Esopus fabulaij, mellijeket mastan wijionnan magijar nijelwre forditot Pesthi Gabriel; Officina Joannes Singrenius, Viennae Pannoniae [Bécs], 1536
  • Szaz fabvla, mellyeket Esopvsból és egybenünnen egybe gyütet és összue szörzet a fabuláknac értelméuel egyetembe Heltai Gáspár; Heltai Gáspár, Kolozsvár, 1566
  • Ezopusnak száz ötven meséi, mellynek most újra magyar nyelvre fordíttatván ki adattattak; s.n., s.l,, 1767
  • Bellegarde: Ezopus élete és fabulái; ford. Németh Antal, Kurtzböck Ny., Bécs, 177?
  • Külömb külömb féle autoroknak görög, és deák nyelvből most újjra magyar nyelvre fordíttatott meséik, mellyek rövid szóval É'sopus' meséinek mondattatnak, 1-2.; Református Kollégium, Kolozsvár, 1776-1777
  • Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint maga tsinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt Pétzeli Jósef; Streibig József, Győr, 1788
  • Fédrusnak, ésópusi beszédekről írt 5 könyvei és ragasztékja; ford., jegyz. Sepsi Zalányi Szabó Elek; Lyceum Ny., Kolozsvár, 1824
  • Fedrus Esópusi meséi; ford. Tamassa Pál; Számmer Ny., Veszprém, 1833
  • Válogatott darabok Esopus elmés meséiből. Magyar nyelvet tanuló gyermekek számára könnyen érthető versekben magyarázta B. J.; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1835
  • Aesop meséi; ford. Szabó István; Hartleben, Pest, 1846 (Hellen könyvtár)
  • Ezópusi mesék, Fédrus után szabadon forditá s közrebocsátá Komáromi Károly; Városi Ny., Debrecen, 1854
  • Fedrusnak Augustus szabadosának esópi meséi; Ramasetter Károly, Veszprém, 1856
  • Phaedrus Aesopusi meséi; ford. Szarvas Gábor; Ráth, Pest, 1869
  • Phaedrus: Aesopi meséinek öt könyve; ford. Sárváry Jakab; Aigner, Bp., 1876 (Magyar könyvesház)
  • 300 Aesopus-mese; ifjúsági átdolg. ifj. Ludvigh János, Boros Gábor; Lampel, Bp., 188?
  • Tanulságos mesék; Eggenberger, Bp., 1891
  • Heltai Gáspár esopusi meséi; kiad. Imre Lajos; Franklin, Bp., 1897 (Régi magyar könyvtár)
  • Markó László: Ezópusi mesék; Grill, Bp., 1898[2]
  • Válogatott Ezopusi mesék; magyarul és vendül írta Mikola Sándor; szerzői, Bp., 1942
  • Száz fabula, melyeket Aesopusból és egyebünnen és összeszerzett a fabulának értelmével egyetemben Heltai Gáspár. Kolozsvár 1566; mai nyelvre átírta Lengyel Dénes; Szent Hilárius, Bp., 1943 (Szent Hilárius könyvek)
  • A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei valamint azoknak értelme melly fabulákat egybeszerzette és Kolozsvárott anno 1566. kiadta Heltai Gáspár; a mai olvasónak átnyújtja Keleti Arthur; Tevan Ny., Békéscsaba, 1943
  • Aisopos meséi; ford., bev. Czimer József; ABC Rt., Bp., 1943
  • Aiszóposz meséi; ford., utószó, jegyz. Sarkady János; Magyar Helikon, Bp., 1969
  • Aiszóposz meséi; ford., bev., jegyz. Bodor András; Kriterion, Bukarest, 1970 (Téka)
  • Esopus fabulái Pesti Gábor szerint; vál., szerk., jegyz., utószó Ács Pál; Magvető, Bp., 1980 (Magyar Hírmondó)
  • A madarakról és a vadakról; az aiszóposzi meséket magyarította Heltai Gáspár és Pesti Gábor, a fabulákat gyerekeknek átírta Ács Pál és Székely Júlia Anna; Móra, Bp., 1985

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Államéletrajzok: Németh György (szerk.): Államéletrajzok. Budapest: Osiris Kiadó. 1998. ISBN 963 379 367 X  
  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 116–118. o.  
  • Reinhard Dithmar: Existenz- und Gesellschaftskritik in der Fabel von Äsop bis Brecht, in: Die Schulwarte, 1/1971. (németül)
  • Klaus Grubmüller: Meister Esopus. Untersuchungen zu Geschichte und Funktion der Fabel im Mittelalter. Zürich und München 1977. (németül)
  • August Hausrath: Aesopische Fabeln. Reihe Tusculum. Leipzig 1970. Griechisch-Deutsch. (németül)
  • Kindlers Literaturlexikon, Band V, Zürich 1985. (németül)

További információk[szerkesztés]

  • Aisopos: Esopus fabulái (MEK)
  • Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história; ford. Laskay János, tan. Uray Piroska, a fakszimile szövegét közzéteszi Kőszeghy Péter; MTA Irodalomtudományi Intézet–Akadémiai, Bp., 1987 (Bibliotheca Hungarica antiqua)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap