Orfű

	Orfű
	Orfűi tó strand, légi felvétel
	; Orfű címere
	; Orfű címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Baranya
Járás	Pécsi
Jogállás	község
Polgármester	Füziné Kajdy Zita (független)
Irányítószám	7677
Körzethívószám	72
Testvértelepülései	Lista Borszék
	Népesség
Teljes népesség	1037 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	31,51 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	32,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Orfű Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 08′ 18″, k. h. 18° 09′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 18″, k. h. 18° 09′ 21″
	Orfű Pozíció Baranya megye térképén
	Orfű weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Orfű témájú médiaállományokat.

Orfű község Baranya megyében, a Pécsi járásban, Pécstől mintegy 17 km-re észak-északnyugati irányban, a Mecsek hegyhát közepén.

Története[szerkesztés]

Már a történelem előtti időkben laktak a térségben emberek. Jelenlétüket a környéken megtalált használati eszközök igazolják. Erdőlakó, kóborló, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. A táj természeti adottságai, a hegy, a patakokban gazdag völgyek és a síkságok változatossága alkalmassá tette a területet a letelepedésre. A kora vaskor idején telepedett meg itt az első ismert nevű nép, az illírek, őket a kelták követték.

Orfű légi fotó

Orfűi tó a magasból

Orfű látképe madártávlatból

Orfű, tórendszer a levegőből

A római útvonalak nagyjából a ma is használt utak irányában futottak. Az egykori lapisi vadászház mellett feltárt római őrtorony nyomai meghatározzák az északra vezető út irányát. Az 1960-as években, mikor az orfűi tavakat létesítették, római pénzeket mosott ki az egyik hegyoldali forrás vize.

A rómaiak után a népvándorlás törzsei vonultak át a tájon. Hunok, germánok, avarok, szlávok érkeztek a területre, majd megjelentek a honfoglaló magyarok is.

Orfű, Mecsekszakál és Bános nevét a 14. század elején említik először írásos források, oklevelek. Az oklevelek a helységek nevét különbözőképpen és a maitól eltérő formában írták. Orfű nevét a 14. században Orfevnek, Orfeunek és Orfewnek írták. Mecsekszakállal lehet azonos Zacal, s a mai Bános talán a hajdani Bálványos (régi írásmóddal Balvanus vagy Balvanos) szóból rövidült. Ezek a falvak a középkorban virágzó magyar települések voltak.

A török megszállás korában elnéptelenedett a táj. Talán csak egy-egy dűlőnév őrzi ma már ezeknek az elpusztult falvaknak az emlékét. A helyi hagyományok számontartói szerint néhány dűlőnév: Lipóc-, Érszeg-, Nyárás-, Egrestó-, Kiskövesd- és Öregtemplom-dűlő.

A 18. század elején lassan indult meg csak az újjáépítés. A kihalt tájra, a lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. Az 1930-as években a falu lakosságának 93%-a német, és csupán 7%-a volt magyar anyanyelvű.

A 19. században a mai Mecsekrákos és Mecsekszakál neve elől még hiányzott a hegység neve. A falvak lakossága az elmúlt évtizedekben nagymértékben lecsökkent. Ez a városiasodás folyamatával hozható kapcsolatba. 1970-ben Mecsekszakálon csak 77-en éltek , Tekeresen 102-en.

Az 1960-as években született meg az orfűi mesterséges tavak koncepciója. Az Orfűi-patakra felfűzve elsőként a 11 hektár területű Orfűi-tó készült el 1962-ben, ezt követte 1966-ban a 72 hektáron elhelyezkedő Pécsi-tó, majd a 28 hektáros Herman Ottó-tó (és 1970-ben a Kovácsszénája mellett található Kovácsszénájai-tó). A Pécsi-tó körül fekvő falvak közül Mecsekrákost 1969. január 1-jén, Mecsekszakált és Tekerest 1975. január 1-jén, Bánost 1979. január 1-jén csatolták Orfűhöz.

A 80-as években új utakat építettek, az autóbuszok már naponta többször is megközelítették a kisebb falvakat, így az emberek elvándorlása némileg csökkent. A mesterséges tavak létesítése óta az egyre fokozódó idegenforgalom is helyi munkalehetőséget nyújt.^[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

1910-ben Bánosnak 224, Mecsekrákosnak 267, Mecsekszakálnak 124, Orfűnek 243, Tekeresnek 160, a településrendszernek így összesen 1018 lakosa volt.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,8%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,4% görögnek, 0,4% horvátnak, 3,6% németnek, 0,4% románnak mondta magát (20,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45%, református 4,3%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 18,1% (29,5% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

A legfőbb vonzereje a településnek a hatvanas, illetve hetvenes évek során megépített három mesterséges tó, név szerint az Orfűi-, a Pécsi-, illetve a Herman Ottó-tó. Az első kettő turisztikai jellegű, míg a Herman Ottó-tó inkább tájvédelmi jellegű: fürdeni nem, csak horgászni lehet benne.
A település nevezetessége még az Orfűi-tó mögött található Malommúzeum és a Vízfő-forrás, ahol tanösvény is található.
Az üdülővendégek szórakozását, kikapcsolódását és pihenését szabadvízi és kiépített strandok, sportpályák, lovardák, illetve a tavakon horgászati, kajakozási, vitorlázási és csónakázási lehetőség szolgálja.
Fishing on Orfű fesztivál
Kemencés Udvar
Tájház, amely kivételes néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik
Az Orfűi Lovasnapok, díjugrató versenyek, öttusa és a régi időket idéző vadászlovaglások emelik ki Orfűt Baranyában a lovassportok központjává, továbbá lehetőség nyílik a Mecsek egyedülálló barlangrendszerében való kalandtúrázásra. Otthon érezhetik magukat a vadászat és a kirándulás szerelmesei is.
Orfűn két fokozottan védett barlang található, a Mészégető-források barlangja és az Orfűi Vízfő-barlang.

Orfűnek és környékének panorámafelvétele

Források[szerkesztés]

↑ Orfű települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 22.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ Orfű honlapja. [2007. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 12.)
↑ Orfű Helységnévtár