Balatonújlak

	Balatonújlak
	; Balatonújlak címere
	; Balatonújlak címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Marcali
Jogállás	község
Polgármester	Tüske Gáborné (független)
Irányítószám	8712
Körzethívószám	85
	Népesség
Teljes népesség	458 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	42,37 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	10,81 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Balatonújlak Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 40′ 21″, k. h. 17° 23′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 21″, k. h. 17° 23′ 04″
	Balatonújlak Pozíció Somogy megye térképén
	Balatonújlak weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonújlak témájú médiaállományokat.

Balatonújlak egy község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonújak a Dél-Dunántúlon, Somogy megyében, a Marcali járásban található, a Balatontól délre 3 km távolságban. A szomszédos települések közül Balatonkeresztúr 2,9 km, Kéthely 3,2 km távolságra fekszik.

A 68-as számú főút korábban áthaladt a településen, jelenleg a főútvonal nyugati irányból elkerülő szakasza tehermentesíti a községen áthaladó autóforgalmat. A község közigazgatási határát érinti az M7-es autópálya, így a balatonszentgyörgyi illetve balatonkeresztúri leágazásokon keresztül könnyen, gyorsan megközelíthető Budapest és Nagykanizsa irányából is.

A vasúti személyforgalom a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonalon 2009-óta szünetel, Balatonújlak vasúti megállóhely megszűnt.

Története[szerkesztés]

A falu, bár manapság több, mint 3 km-re található a Balatontól, de egykor még vízparti településnek számított, hiszen a tó a község határáig ért. Dr. Zákonyi Ferenc, „a Balaton krónikása”, egyik monográfiájában említi, hogy a község keleti határában római kori kőlapokból álló sírokat tártak fel. Ezek alapján a kutató azt gyanítja, hogy esetleg jelentősebb római település állhatott itt. A középkorban már bizonyítottan lakott hely volt. Nevét 1403-ban Wylak alakban írták. Sokáig a Gordovai Fánchi családé volt, majd a török háborúk után változtak a tulajdonosok, többek között a nápolyi alkirályé is volt, akiktől a Hunyadiak vásárolták meg. 1727-1945-ig a falu a gróf Hunyady család tulajdonában állt. A török uralom alatt szinte teljesen elnéptelenedett a környék, még 1715-ben is mindössze 9 háztartást írtak össze. Bél Mátyás 1731. évi utazása alkalmával a környékről így írt: „A települések jelentéktelenek, alig több, mint tíz, vagy legfeljebb 15 házból állók. De ezenkívül borzalmas szegénység keseríti a lelkeket, mert a kitűnő talajból nincs jövedelmük, de meg a földjük is hiányzik.” 1851-ben már 800 fő római katolikust számláltak össze, 1900-ban 1005 fő, 1932-ben 947-en lakták a falut.

1893-ban készült el a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonal, amely a falut is érintette.

A megélhetést mindig a föld adta. A nagybirtokrendszerben a falu lakói nagyrészt cselédek voltak, reménytelen helyzetükben sokan Amerikába vándoroltak. Szili Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a századfordulót követően többen hagyták el a falut, mint ahányan születtek. Az első világháborúban a 196 balatonújlaki katonából 32-en nem érkeztek haza. A második világháború ezt a vidéket sem kímélte. A frontvonal miatt a lakosságot kitelepítették a 10-15 km-rel hátrább fekvő Vörs, Hollád és Tikos falvakba, ahol rettegve várták, mikor költözhetnek vissza a régi hajlékukba. Bár a földosztás révén e község népe is megtalálta a boldogulását, elsősorban az Egyesült Aranykalász Tsz, később a Balatonmáriafürdői Áfész üzemeinek keretében, de sajnos a népesség csökkenése később sem állt meg. Az ötvenes években az iskola is megszűnt. A kisdiákok azóta Balatonkeresztúrra járnak.

A falu lakóinak vallásosságára jellemző, hogy számos útmenti kereszt található a lakóházak portáján és az utak mentén a szőlőhegyen is. 1980-ban társadalmi munkával, közadakozásból megépült a templom is.

Forrás[szerkesztés]

Sági Károly-Zákonyi Ferenc: Balaton. Panoráma Útikönyvek 1989. (ISBN 963 243 266 5, ISSN 0324-5888 )
Balatonujlak.hu - Balatonújlak története

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 5,3% németnek, 1,9% cigánynak, 0,2% örménynek mondta magát (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,8%, református 1,,%, evangélikus 0,9%, felekezet nélküli 5,1% (18,3% nem nyilatkozott).^[3]