Patosfa

Patosfa
Patosfa címere Patosfa zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Barcsi
Jogállás	község
Polgármester	Horváth Margit (független)
Jegyző	Boti Ferenc (körjegyző)
Irányítószám	7536
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	231 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	15,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Patosfa Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 07′ 51″, k. h. 17° 39′ 58″46.13095, 17.66625
Patosfa Pozíció Somogy megye térképén
Patosfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Patosfa témájú médiaállományokat.

Patosfa község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése

A település a megye Baranya felőli határán fekszik. Közúti távolsága Barcstól 31, Kaposvártól 38, Szigetvártól 15 km. Vasútvonal nem érinti.

Földrajzilag a Zselic és a dél-somogyi homokvidék határán fekszik. Nyarai viszonylag csapadékosak és hűvösek, telei enyhébbek az átlagnál. A Patosfa körüli északi dombokon leginkább gyertyános–tölgyes erdők találhatók, a déli, síkabb részen inkább cseres–tölgyes, néhol hárserdők fordulnak elő. A zselici erdőkben megtalálható a ritka kakasmandikó, míg a homokos talajon gyakori a galagonya és a szeder, és jellegzetes növény a seprőzanót is.

Története

Patosfa nevét 1486-ban említette először oklevél Pathosfalwa írásmóddal, mint Dombai Ferenc birtokát. 1493-ban a Kornis család, Kornis Mihályné birtoka volt, aki Dombai leány volt. Később Patosfát az Enyingi Török családnak adta el. 1506 előtt a David család birtoka volt, akiknek kihaltával itteni birtokait II. Ulászló király eladományozta. A 18. században a Szily és a Végh családoké volt, később a Czindery, majd a Végh családé lett, és a 19. század elején a gróf Somssich család birtokába került, akik itt 1872-ben kastélyt is építtettek.

1910-ben 700 lakosából 674 magyar volt. Ebből 526 római katolikus, 169 református volt.

A 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott.

Az 1950-es megyerendezés előtt a település a Szigetvári járáshoz tartozott. Ekkor Lad és Patosfa kivételével az egész járást Baranya megyéhez csatolták, míg ez a két község a Barcsi járáshoz került.

Címerének leírása

• Heraldikai leírás: Álló háromszögű kék pajzs vörös pajzsfővel. A pajzs kék mezejében zöld halmon jobbra fordult ezüst unikornis (egyszarvú) ágaskodik. A vörös pajzsfőben egymás mellett vízszintesen elhelyezve három arany platánlevél látható.

• Magyarázat: A címer a település múltját és természeti környezetét kívánja megjeleníteni. Az egyszarvú Patosfa egyik középkori birtokosának, a 15. század végén és a 16. század elején földbirtokos Kornis családnak a címeréből származik. A három arany platánlevél az egykori patosfai kastély parkjában ma is élő ősi platánfákra, illetve közvetve a település természetes környezetére utal. A települést háborítatlan természeti környezete, tiszta levegője teszi vonzóvá, amelynek révén egyre nagyobb hangsúlyt kap életében a falusi turizmus.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 3,3% németnek mondta magát (15,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,8%, református 3,3%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 8,5% (28% nem nyilatkozott).

Nevezetességek

Az 1872-ben épült kastély ma már nem áll, de a nagyjából egy hektáros kastélypark ma is megvan. Különleges értéke a védett vadgesztenyesor. A park közepén található egykori nyárilakban ma kultúrház és könyvtár működik.

A környéken vadászatra is lehetőség van, valamit több halastó is található a dombok között. Bár ezek inkább tenyésztési célokat szolgálnak, a sporthorgászat is lehetséges.

Források

• Borovszky Samu: Somogy vármegye