Gadány
| Gadány | |||
 | |||
| A középkori eredetű templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Járás | Marcali | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Ősz János András (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8716 | ||
| Körzethívószám | 85 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 311 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 15,99 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 19,7 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Gadány
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 30′ 58″, k. h. 17° 23′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 58″, k. h. 17° 23′ 38″ | |||
Gadány
Pozíció Somogy megye térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gadány témájú médiaállományokat. | |||
Gadány község Somogy megyében, a Marcali járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Gadány zsákfalu: szilárd burkolatú úton csak keleti irányból, Kelevízről közelíthető meg egy rövid bekötőúton.
Története[szerkesztés]
A település nevét már 1193-ban említették írásban, amikor III. Béla, mint pusztát, a székesfehérvári János-lovagoknak adományozta.
Az 1563-as török adólajstromban is szerepelt, ekkor négy házból állt. 1677-ben I. Lipót Széchényi György kalocsai érseknek adta, majd 1715-től kezdve gróf Széchényi Zsigmond, 1726 és 1767 között pedig Niczky György tulajdona volt. Ekkor már 926-an lakták. 1806-ban visszakerült a Széchényi család birtokába. A 19. század végén nagy katasztrófa érte Gadányt: legnagyobb része leégett.
A 20. század elején, amikor 120 háza és 900 lakója volt, gróf Széchényi Andor Pál birtokolta. Iskolájába nem csak helyi fiatalok jártak, hanem a közeli Négyföldespuszta cselédgyermekei is. Az 1930-as években a lakók többsége kisparaszti gazdálkodó volt, a környék legnagyobb állatállományát ők tudhatták magukénak, a faluhoz tartozó erdő pedig 70–80 emberé volt. Ezekben az időkben önkéntes tűzoltóság és leventeegyesület is alakult a településen.
A második világháború három hónapig itt időző frontja a legnagyobb kárt az állatállományban tette, az épületek kevésbé károsodtak. A háború utáni években nagy földterület maradt parlagon, majd 1959-ben létrejött a kezdetben Táncsicsnak nevezett termelőszövetkezet. 1969-ben önállósága megszűnt, mivel négy környékbeli tsz-t egyesítettek, majd a község tanácsát is Mesztegnyőhöz csatolták.
Önálló jegyzősége 1992-ben alakult meg, de 1996-ban a kelevízi körjegyzőség részévé vált, majd 2005-ben a mesztegnyőiévé.[3]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,8%-a magyarnak, 22% cigánynak, 2,3% németnek mondta magát (0,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,6%, református 3,2%, evangélikus 0,9%, felekezet nélküli 9,9% (7,2% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu műemléki védettség alatt álló temploma a 13. vagy a 14. században épült gótikus stílusban, de később, 1756-ban vagy 1766-ban barokk ízlés szerint jelentősen átalakították.[5][6]
Két szobor áll még Gadányban: egy világháborús hősi emlékmű és egy jelenleg 108 éves Szent Vendel-szobor, amit Zányi József, Teréz és Mári készíttetett 1911-ben.[6] Ezeken kívül több régi kőkereszt is található a környező szőlőhegyeken.
A település határán áthalad a dél-dunántúli kéktúra is.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gadány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A település története a falu honlapján. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 18.)
- ↑ Gadány Helységnévtár
- ↑ A templom a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. augusztus 18.)
- ↑ a b Nevezetességek a falu honlapján. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 18.)
- ↑ Turistatérkép. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
