Drávagárdony

	Drávagárdony
	; Drávagárdony címere
	; Drávagárdony címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Barcsi
Jogállás	község
Polgármester	Berta Sándor
Irányítószám	7977
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	156 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	26,79 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	6,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Drávagárdony Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 45° 56′ 39″, k. h. 17° 36′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 39″, k. h. 17° 36′ 17″
	Drávagárdony Pozíció Somogy megye térképén
	Drávagárdony weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Drávagárdony témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze a következővel: Gárdony.

Drávagárdony (horvátul Gardonja^[2]) község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Barcstól délkeletre, a Dráva mellett, Potony és Drávatamási közt fekvő település.

Keresztülszeli a községet az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti szakasza, amelynek a Drávatamási és Drávasztára közti 3. számú etapja érinti a falut. Érdekesség, hogy a térségben amúgy jobbára a Dráva töltésén vezető útvonal itt több kilométeren keresztül eltávolodik a folyótól, északi irányba.^[3]

Története[szerkesztés]

Drávagárdony nevét 1483-1490 között említette először oklevél Gardon néven, birtokosa ekkor a Pok nemzetségből származó Meggyesaljai Mórocz család volt.

1483-ban Meggyesaljai Mórocz László itteni birtokait Korotnai Jánosnak engedte át. 1490-ben a Meggyesaljai család birtoka.

Az 1550-1599 évi adólajstromok szerint a pécsi püspökség birtoka volt.

Az 1554 évi török kincstári adólajstromban csak 8 házzal volt említve, de 1565-1566-os fejadólajstromban 17, az 1571 éviben pedig már 36 házzal volt felváve. A pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor a Zrínyi család birtoka volt. 1692-ben Babócsay István birtoka volt. Az 1715-ös összeíráskor 5 háztartását írták össze.

1726-1733 között Bakó Farkas, 1757-ben László és Ádám, 1767-ben csak Ádám, 1776-ban pedig Bakó Mihály volt a földesura. A Bakó család itteni birtokai házasság révén kerültek Thassy Károly birtokába. A 20. század elején Thassy Elemér volt itt a nagyobb birtokos.

A helybeli temetőben a török hódoltság alatt egy halom emelkedett, mely a Pécs és Verőcze közötti vonalon felállított őrállomások egyike volt.

A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.

1910-ben 381 lakosából 370 magyar, 3 német, 7 horvát volt. Ebből 67 római katolikus, 312 református, 2 izraelita volt.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 17,1% cigánynak, 0,7% szerbnek mondta magát (21,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,9%, református 18,6%, felekezet nélküli 15% (28,6% nem nyilatkozott).^[4]