Bolhó

	Bolhó
	; Bolhó címere
	; Bolhó címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Barcsi
Jogállás	község
Polgármester	Horváth Csaba (független)
Irányítószám	7586
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	756 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	30,24 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	25,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Bolhó Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 02′ 27″, k. h. 17° 18′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 27″, k. h. 17° 18′ 12″
	Bolhó Pozíció Somogy megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bolhó témájú médiaállományokat.

Bolhó község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Bolhó község a Dráva folyó bal partján, hullámos területen fekszik. Határai északon és északkeleten Háromfa, keleten Babócsa, nyugaton és északnyugaton Heresznye községgel. Nyugaton és délen a Dráva folyó túlpartján Horvátországgal.

Története[szerkesztés]

Bolhó egykor a Tibold nemzetség ősi birtoka volt. 1231-ben a nemzetség tagjai felosztották egymás között: I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. Neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor már plebániája is volt. 1434-ben a Marczali család birtoka, majd 1495-ben Marczali László halála után a Báthori család kapta adományként II. Ulászló királytól. 1550-ben Báthori András, 1598-1599-ben pedig már Nádasdy Ferenc birtoka volt.

A török megszállás alatt, 1571-ben a török kincstári adólajstromban Bolhok néven említették; ekkor 55 házból állt, 1660-ban pedig a pannonhalmi főapátság tizedjegyzékében a szentgyörgyi vár tartozékaként szerepelt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója kapta adománként I. Lipót királytól. Az 1715 évi összeíráskor 11 háztartását írták össze, az 1733-as összeírásban pedig már jobbágyközségként szerepelt. 1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtokaként volt említve, és később is a gróf Szécheny család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. 1880 körül Gróf Széchenyi Pál birtoka volt, akitől 1880 körül báró Solymossy László vásárolta meg, 1905-től pedig báró Solymossy Ödön birtoka lett.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,9%-a magyarnak, 13,6% cigánynak, 7,3% horvátnak, 1,7% németnek mondta magát (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,9%, református 2,7%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 2,4% (19,2% nem nyilatkozott).^[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

Környékén a Duna–Dráva Nemzeti Park területei találhatók, ahol 350–400 éves kocsányos tölgyek is előfordulnak.
Római katolikus temploma 1901-ben épült, a környéken a legnagyobb.^[4]

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1919. szeptember 18-án Losonczi Pál kommunista politikus, 1967 és 1987 között az Elnöki Tanács elnöke, Magyarország államfője.

Itt született 1947. február 7-én Bicsár Vendel ötvös- és üvegművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett 1975-ben, 1975–77-ig a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. Az Ókeresztény Mauzóleum felirata és makettje az ő keze munkáját dicséri, s az ő nevéhez fűződik a Capri cukrászda, a Royal kávéház, az ürögi templom, az MKB Pécsi Fiókja világítótesteinek és ügyféltér-berendezéseinek elkészítése, valamint a Világ Világossága kápolna réz tolóajtaja és szertartási kellékei. Fontosabb kiállításai: Pécsi Galéria (1990), Novy Bory, Lviv (1995), Fraeunau (1995, 2000), Liège, Iparművészeti Múzeum, Vigadó Galéria, Nádor Galéria (2000). 1975-től a Művészeti Alap, 1992-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja.