Szabadi
| Szabadi | |
 | |
| Csoma-Szabadi vasútállomás | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Somogy |
| Járás | Kaposvári |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Antal Lajos (független)[1] |
| Irányítószám | 7253 |
| Körzethívószám | 82 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 267 fő (2015. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 32,32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8,23 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szabadi
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 18° 01′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 18° 01′ 53″ | |
Szabadi
Pozíció Somogy megye térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadi témájú médiaállományokat. | |
Szabadi község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A Kapos völgyében, Kaposvártól 20 km-re keletre, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található. Közös vasútállomása van a szomszédos Csoma községgel. A legközelebbi város Dombóvár (9 km-re).
Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település mégis a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]
Története[szerkesztés]
Szabadi neve először az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben bukkant fel. A török megszállás nem okozott nagy károkat a településen. 1695-ben nemes község volt. 1696-ig Tolna vármegyéhez tartozott, utána került Somogyba. 1715-ben a Batthyány család birtokolta, majd 1835-től a gróf Schmiedegg és a gróf Batthyány család. A falu pecsétjét 1788 óta használták. Lakossága évszázadokon keresztül, egészen az 1970-es évekig 500 fő körül mozgott (jelentős német kisebbséggel), ám ekkor megkezdődött az addig szinte kizárólag mezőgazdaságból élő lakosság elvándorlása, legtöbben a közeli városokban az iparban találtak munkát.
Szabadi első (római katolikus) iskolája 1770-ben nyílt, de 1839-ben az evangélikusok is alapítottak egy iskolát, ami 1937-ig működött. A 19. század közepén épült evangélikus templom az idők során elpusztult, helyette 1998-ban építettek újat.
A második világháború után Szabadi Nagyberki társközségévé vált, 1990 és 1996 között Csomával 1997-től pedig Nagyberkivel tartozik közös körjegyzőséghez.[4]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,8%-a magyarnak, 3,7% cigánynak, 0,4% horvátnak, 4,1% németnek mondta magát (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,6%, református 3%, evangélikus 1,5%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 3,3% (25,6% nem nyilatkozott).[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
Szabadinak műemlékei nincsenek, de több helyi védelem alatt álló érték található a településen. A temetőben összegyűjtöttek néhány sírkövet a 19. század végétől az első világháborút követő időszakig, valamint áll itt egy eredetileg 1866-ban állított, de sajnos már jellegtelenné átalakított kőkereszt is. Emellett még két kőkereszt található a faluban: egy 1902-ből és egy 1880-ból származó. Négy régi (20. század elején épült) lakóház és három gazdaságiépület-csoport őriz még építészeti értékeket Szabadiban.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szabadi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
- ↑ Szabadi története a falu honlapján. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
- ↑ Szabadi Helységnévtár
- ↑ Örökségvédelmi hatástanulmány és javaslat (PDF). (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
