Szentborbás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentborbás
Szentborbás címere
Szentborbás címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásBarcsi
Jogállás község
Polgármester Dudás János Márkné (független)[1]
Irányítószám 7918
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 103 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség14,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület7,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentborbás (Magyarország)
Szentborbás
Szentborbás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 39′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 39′ 36″
Szentborbás (Somogy megye)
Szentborbás
Szentborbás
Pozíció Somogy megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentborbás témájú médiaállományokat.

Szentborbás (horvátul Brlobaš[3]) község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Somogy megye legdélebbi fekvésű települése.

Fekvése[szerkesztés]

A falu 32 km-re délkeletre helyezkedik el Barcstól, a Dráva mellett, közvetlenül Somogy megye és Baranya megye határán. A település külterületeinek jelentős hányada a Duna–Dráva Nemzeti Park része.

A településen áthalad az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti szakasza, amelynek a Drávatamási és Drávasztára közti 3. számú etapja érinti a falut.[4]

Története[szerkesztés]

Szentborbás Árpád-kori település, mely a tatárjárás előtt már fennállt. 1324-ben Zenthbarrabás írásmóddal említették, ekkor a zselicszentjakabi apátságnak voltak itt birtokai. Gergely pápa szerint a falu kápolnája 1216 előtt épült. Neve szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát már ekkor egyházas hely volt. 1375-ben a Szerdahelyi Dersfiakat iktatták birtokába, az 1536. évi adólajstrom szerint pedig Török Bálinté volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben részben a székesfehérvári custodiatus, részben a zselicszentjakabi apátság volt a birtokosa. 1733-ban már csak pusztaként említették, ekkor szintén a zselicszentjakabi apátságé volt. 1757 után települt be újból. A 18. század elején katolikus horvátokat telepítettek a faluba, a 19. században pedig már sokác faluként említették. A Dráva-menti horvát viselet még mindig látható a faluban.

Lakossága elöregedő. Az ideiglenes drávai határátkelő kompjárat rendszeressé tételét tervezik.

A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.

1910-ben 436 lakosából 129 magyar, 3 német, 304 horvát volt. Ebből 427 római katolikus, 5 református, 2 evangélikus, 2 izraelita volt. Ma amellett, hogy sokan horvátnak is vallják magukat, a lakosság több mint 90%-a magyar identitással vagy azzal is rendelkezik.

A községhez tartozik Krancsevicza-puszta is.

2012-ben felújították a Szentborbás-Lakócsa-Drávafok 5,2 km-es útszakaszt, amelyet 2012. július 31-én adtak át a forgalomnak. Ez az útszakasz az 5825-ös országos út, ahol a munkálatokat május 2-án kezdték el.[5][6]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,3%-a magyarnak, 26,9% cigánynak, 61,5% horvátnak, 1% németnek mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74%, református 1%, evangélikus 2,9%, felekezeten kívüli 17,3% (4,8% nem nyilatkozott).[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]