Balatonszemes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balatonszemes
A Postamúzeum műemlék épülete
A Postamúzeum műemlék épülete
Balatonszemes címere
Balatonszemes címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállás község
Polgármester Takács József (független)[1]
Irányítószám 8636
Körzethívószám 84
Népesség
Teljes népesség 1763 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség48,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,02 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonszemes (Magyarország)
Balatonszemes
Balatonszemes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 26″, k. h. 17° 46′ 49″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 26″, k. h. 17° 46′ 49″
Balatonszemes (Somogy megye)
Balatonszemes
Balatonszemes
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonszemes weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszemes témájú médiaállományokat.

Balatonszemes község Somogy megyében, a Siófoki járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonszemes a Balaton déli partján, Balatonlelle és Balatonszárszó illetve Balatonőszöd között fekszik. Vasúton a Budapest-Nagykanizsa vonalon, közúton a 7-es főúton, illetve az M7-es autópályán közelíthető meg (távolsága Budapesttől 130 km). A Külső-Somogyi dombvidék északi, Balatonra néző lejtőire települt, melyek a község területén majdnem mindenütt meredek letöréssel mennek át a part menti fél-egy km széles síkságba.

A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]

Neve[szerkesztés]

Első említése Samas alakban írva a Tihanyi Alapítólevélből való, majd a Villa Scemes elnevezés tűnik fel II. Endre idejéből. Később – egészen 1912-ig – Faluszemesnek nevezték, valószínűleg megkülönböztetésül a közelben, Balatonföldvártól délre fekvő Pusztaszemes községtől. A mai név első tagja a tó közelségére utal, második tagja a szem szóval függ össze. A szemes minden bizonnyal őrhely szerepére utal, ugyanis az ókortól itt haladt a Balaton déli partját követő kereskedelmi és hadi út, melyet figyelni kellett


Története[szerkesztés]

Az őskor óta lakott terület. A mai temetőben található hatalmas halomsír vaskori eredetű, melybe minden bizonnyal egy előkelő személy hamvait temették. Az ókorból maradt régészeti leletek bizonyítják, hogy éltek itt kelták és rómaiak is.

A honfoglalástól kezdve magyarok lakták. Itt távolodott el a Balaton partjától délnyugatnak a Dunától az Adria felé tartó fontos főútvonal, s így mint kitüntetett és jól védhető pont a régi időktől fogva megerősített hely volt. A mai Bagolyvár helyén még a középkorban is földvár állt (Bolondvár néven), mely a török időkben a végvári láncolat részét képezte, s mint ilyen hol a magyarok, hol a törökök kezére került, többször lerombolták, majd újra megerősítették. (A jelenlegi „Bagolyvár” nevű épület 1898-ban mint az első szemesi nyaraló épült az egykori erősség helyén.)

Műemlék templomának legkorábbi részei a 12. századból származnak, romanikus stílusúak. 1325 körül kibővítették, ebből az építési korszakból mára a gótikus szentély maradt fenn. A templom értékes nevezetessége a hazánkban ritkaságnak számító 16. századi reneszánsz pastoforium (szentségtartó fülke), mely a szentélyben található. A török időkben romossá vált templomot végül a települést birtokló Hunyady-család 1740 körül barokk stílusban újjáépíttette; az épület többi része e korból való, de az 1972-ben elkészült helyreállítás rekonstruálta a korábbi maradványokat.

A falutól délnyugatra, Rád-puszta határában 13. századi templom romjai állnak. A községtől délre, a Bagó-dombi kemping közelében feltáratlanul rejtőznek egy 14. századi pálos kolostor romjai.

A 18.-19. században, 1790-től 1861-ig postakocsi lóváltó-állomás is működött a községben, mely ekkoriban a déli part jelentős településének számított. A Hunyadyak által a család kastélya közelében építtetett, ma is álló barokk postaépületben ma Postamúzeum működik.

Történelmi nevezetesség, hogy a magyar szabadságharc ellen támadó Jellasics horvát bán 1848. szeptember 21-én a faluban ütötte fel főhadiszállását. Itt kívánt személyesen találkozni István nádorral, aki a Kisfaludy gőzhajóval akart kikötni Szemes partjánál, ez a szándéka – s így a találkozás – azonban az alacsony vízállás miatt meghíúsult.

A község lakossága eredetileg mezőgazdasággal és halászattal foglalkozott. Balatonszemes fürdőhelyként az 1880-as évektől kezdett számításba jönni. A főleg budapesti nyaralók eleinte a falusiak szobáit bérelték ki az üdülőidényben, majd 1895-től a parthoz közelebb eső részek parcellázásával megkezdődött a felső- és alsó üdülőtelep (az utóbbi neve Hunyady-telep az eredeti birtokos család neve után) kiépülése, ami újabb lendületet kapott, amikor 1913-ban megépült a hajókikötő.

A szocializmus éveiben a Hunyady-telep parkjának helyén jött létre a Balaton-part nagy szovjet gyermek-üdülőtábora, melynek jelenléte némiképp rányomta bélyegét az üdülőhely hangulatára, mint az is, hogy a parti sávban való közlekedést kelet (Balatonőszöd) felől szinte teljes szélességben gátolta a Minisztertanács ott felépített, jól őrzött üdülője.

A vasútállomás közelében érte a halál – az általa olyannyira tisztelt József Attilának a szomszédos Balatonszárszón bekövetkezett halálára tragikusan rímelő módon – 1976. június 4-én a Szemeshez egyébként családilag kötődő Latinovits Zoltánt, akinek sírja a község temetőjében azóta mintegy zarándokhellyé, síremléke nevezetességgé vált.

A rendszerváltás óta Balatonszemes mint üdülőhely igyekszik visszanyerni a 20. század első felében kialakult polgári, középosztályhoz kötődő, családias arculatát.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,6%-a magyarnak, 4,3% németnek, 0,9% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,2% románnak mondta magát (17,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,8%, református 6,3%, evangélikus 2,1%, felekezet nélküli 9,1% (28,5% nem nyilatkozott).[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Műemlék uradalmi magtár

Képek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Szőllősy Ferenc (18971977) újságíró, lapszerkesztő, MTI kirendeltségének vezetője
  • Reich Károly (19221988) grafikus, illusztrátor
  • Latinovits Zoltán (19311976) színművész
  • Angyal Pál (1873-1949) büntetőjogász
  • Csonka Márta (1952. dec. 21 – 2008. jún. 9.) Wlassics Gyula-díjas művelődésszervező,[5] 29 éven át a balatonszemes művelődési ház igazgatója, az 1994 óta évente megrendezett Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Találkozó megindítója.[6]
  • Bujtor István színész itt nyugszik

Balatonszemes az irodalomban[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bunovácz Dezső: (szerk.) Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye Ceba Kiadó, 2004.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  4. Balatonszemes Helységnévtár
  5. Portré Csonka Márta balatonszemesi népművelőről állami kitüntetése alkalmából. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  6. Szemesi szezonnyitó és versmondó találkozó

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]