Szabás

	Szabás
	; Szabás címere
	; Szabás címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Járás	Nagyatádi
Jogállás	község
Polgármester	Sári Dénes (független)
Irányítószám	7544
Körzethívószám	82
	Népesség
Teljes népesség	622 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	33,19 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	18,11 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Szabás Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 17′ 22″, k. h. 17° 26′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 22″, k. h. 17° 26′ 53″
	Szabás Pozíció Somogy megye térképén
	Szabás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szabás témájú médiaállományokat.

Szabás község Somogy megyében, a Nagyatádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kaposvártól délnyugatra, Nagyatádtól északkeletre, a Nagybajom-Lábod közötti út mentén, Kisbajom és Nagykorpád közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szabás nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először. Ekkor már népes település lehetett, mivel már egyháza is volt. Neve Zabas alakban 1395-ben is szerepelt. A tatárjárás idején a falu mellett vezetett a Szigetvárt Segesddel összekötő úgynevezett szenes út. 1395-ben a Batthyányak birtoka volt. 1403-ban Batthyány György fiai, László és Albert, hűtlenség miatt, birtokaikat elvesztették, amelyeket 1404-ben a Tapsonyi Anthimiek kapták meg, de 1405-ben ismét a Batthyányak ismét visszanyerték. 1536-ban Pekry Lajos és Gyulay István, 1550-ben Batthyány Ferencz és 1583-ban Batthyány Farkas volt a földesura.

1554-ben a török időkben alatt a török kincstári adólajstromban csak 7 házzal volt felvéve. 1598-1599-ben Istvánffy Miklós volt a birtokosa, 1726-ban, 1733-ban, 1757-ben és 1773-ban a Vasdinnyey és a báró Melczer család, majd a Dezséri Országh és leányágon előbb a Lidértejedi Nagy, majd a Tallián család birtokában volt, de a Vasdinnyey és a Dezséri Krizsanich családoknak is voltak itt részbirtokaik. A 17. század végén tűzvész pusztította a települést, majd a Rákóczi-szabadságharc után népesült be újra főként református vallású betelepülőkkel.

A 20. század elején báró Tallián Dénes és özvegy Somogyi Gyuláné volt itt a nagyobb birtokos. Báró Tallián Dénesnek régi kúriája és szép kastélya is volt itt. A kastélyt Tallián János építtette 1840 táján, ahol boldog családi életet élt, gyarapította birtokait és fejlesztette gazdaságát. A 20. század elején két téglagyár és egy gőzmalom adott a helybélieknek munkát.

A kastélyt a második világháború utáni államosítások után 1955-ig magtárként és terménytárolóként használták. Mára a múltból megmaradt építészeti emlékeket társadalmi és gyógyászati célra hasznosítják. A Tallián-kúriába költözött a községháza, a kastély szenvedélybetegek rehabilitációs intézeteként, míg a Fekete Aladár kastélyában a művelődési ház működik.

A Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt egyházat 1402-ben említik.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,5%-a magyarnak, 18,2% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,6%, református 8,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7% (17,5% nem nyilatkozott).^[3]